Tijs Dragtsma (1992) - A Piece Left Standing

Üres táblán egyetlenként áll a lovag. Nem a figura a király vagy a királynő, hanem az a darab, amely oldalirányú mozgásokra és váratlan fordulatokra készült, az, amely megmarad, mikor a többi egyenes vonalú darab elesik.

Egyetlen kemény fény esik le felülről, megpillantja a faragott sörénye bordáit, és hosszú árnyékot vet, amely előre tovasiklik a sötétségbe. Minden más visszahúzódik egy olyan mély feketére, amelyet a szín hiányaként olvasnak, egy olyan színpad, amelynek egyetlen alakja van és semmi más.

Nincs festék. Nincs nyomtatás. Nincs tinta. Az A Piece Left Standing című lovag a kontrollált karcolások révén épül, nem az akrilüveg felületére felvitt módon, hanem közvetlenül a beleszaladva karcolva a felületbe, amíg a kép a felületen belül ül, belső forrásból, nem rávetve rá a felszínre.

A kép mindig itt van, legyen közvetlen fény vagy sem. A fény nem hozza létre, hanem élesíti. Mozgó fény alatt vagy elforduló szögből a karcolatok megkoccannak és visszatükröződnek, és a kontraszt mélyül. A mű különböző szögekből másképp olvasható, anélkül hogy valaha is elveszne a középpontban álló lovag.

Egy szobából nézve a darab monumentális, egyetlen sziluett áll a sötétben. Közelről ugyanaz a sziluett finom, tudatos karcolatok mezőjébe oldódik, bizonyítva, hogy ez a mozdulatosság építés eredménye, nem puszta felfedezés.

Ha a táblán egyedül marad a lovag, nem arról van szó, hogy megnyert egy darab. Inkább arról, hogy még nem veszített el, még mindig egyenes, miközben körülötte annyi mindent ledőlt, még mindig képes egy váratlan lépésre. Ez a csendes, makacs kitartás a mű valódi témája.

A Piece Left Standing az Art with Scratch sorozatot folytatja, melyben a képeket kontrollált felületi sérülés hozza létre a pigment vagy nyomtatás helyett. Olyan vizuális nyelv, ahol a sérülés nem megsemmisítés, hanem szerkezet.

„A még álló állapotában is saját győzelmet jelent.”

A kézzel rajzolt szöveg címen túl – About Art with Scratch

Art with Scratch egy olyan művek összessége, amelyben a kép nem rajzolt, hanem ki van engedve. Veremként mély fekete felületeibe faragva, minden alkotás számtalan precíz karcolatból kel ki, amelyek megkocogtatják a fényt és formát adnak a sötétségből.

Távolról nézve a kép majdnem fotóként hat. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről viszont a mű sűrű egyéni jelzések mezőjébe olvad. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Amit korábban szilárdnak tűnt, az most egy bájos vonalhálónak bizonyul, minden vonal egy szándékos gesztus, amely nélkülözhetetlen az egészhöz.

A fény nem hozza létre a képet. Élesíti. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükröződnek. Ahogy a fény végighalad a felületen, a kép lélegzik. Egyik szögből a figura tisztán és határozottan áll. Egy másikból megpuhul és visszahúzódik a sötétség felé, amelyből jött, soha el nem tűnve. Fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyebb lesz, és a kép szobrászati, szinte fénylő minőséget ölt.

Ami ezt a médiumot ennyire megkapóvá teszi, az a csendes feszültség. A karcolás aktusa közvetlen és megfordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet már nem lehet visszafordítani. Ennek ellenére az eredmény nem rideg. Személyes, atmoszférikus, mozgással teli. A keménység átváltozik lágysággá. A pusztítás teremtéssé válik. A távollét jelenlétté.

Az ilyen portrékhoz hasonló művekben a figura soha nem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép látószögtől és légkörtől függően elmozdul. Bizonyos pillanatokban úgy tűnik, mintha a fekete buborékából lépne elő a téma. Máskor pedig visszahúzódik a mozdulatból és megnyugszik. Ebben a mozgásban, a tűéles és a nyugalom között rejlik, amit a mű életre kelt.

Mint minden idő nyomát viselő anyagnál, a felület sajátos csendes élettel bír. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együtt nem csak egy képet hoznak létre, hanem egy jelenlétet, amely a fényváltozásokkal tovább tárul fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, hanem egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összefonódik.

Munkáim általában egy egyszerű kérdéssel indulnak. Hogyan szólhat meg egy anyag egy új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés a lényeg minden alkotásomban.

A TD Fine Art Studio-n belül minden munkafolyamot saját világként közelítek meg, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Egyes művek ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épülnek fel. Mások a hiánnyal, árnyékkal, visszatükröződéssel vagy feszültséggel jelennek meg. Amit összeköt bennük, az az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti közös elkötelezettség.

Le vagyok nyűgözve az ellentéttől. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzés között. Amit látható és amit nyitva hagynak a értelmezésre. Célom nem csak egy képet készíteni, hanem egy olyan művet létrehozni, amely figyelmet ragad meg, gondolkodásra hív, és idővel tovább tárul fel.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összejönnek. Nem csupán egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészeti univerzum, amelyet kíváncsiság, precizitás és az a vágy formál, hogy olyan alkotást hozzon létre, amely egyszerre megkülönböztető, szándékos és élettel teli."