Tijs Dragtsma (1992) - Even Crowns Collapse

Even Crowns Collapse kortárs művészet a hatalomról, a bukásról és a nagyságot követő csendről.

Egy alak sötétben ereszkedik le. Római ruházat a fényben ragyog. Egykoron koronát visel, kiterjesztett végtagok, test a méltóság és a romlás között lebeg. A kép megáll így, mintha a zuhanás éppen csak kezdődött volna, és az idő még nem ért utol.

Nincs festék. Nincs nyomtatás. Nincs tinta. A figura nem a felületre kerül rá. Ki van rajzolva belőle. Az akrilüveg felületi sérülései szabályozottan engedik, hogy a fény ott gyűljön, ahol az anyagot megváltoztatták. Ami látható, nem hozzáadott valami. Inkább felfedve van.

A mű mozdul, ahogy te mozogsz. Egyik szögből a császár megvilágított és monumentális, más szögből visszafolyik az árnyékba. A fény nem pusztán megmutatja a képet. Meghatározza, hogy egyáltalán létezik-e. Távolról nézve a kompozíció uralja a termet. Megközelítve pedig a figura egy kontrollált karcolások mezőjére esik szét, absztrakt és sűrű.

A közeg és a téma ugyanazt a nyelvet beszéli. A felhalmozásra épülő hatalom. A kifejezésre épülő kép. Ami korábban hatalmat adott a nemzetek felett, most sötéten átcsúszik, valami után ered, amelyre már nem válaszol. Még a koronák is összeomlanak, amikor a fény elmozdul.

Even Crowns Collapse folytatja az Art with Scratch sorozatot Tijs Dragtsma által, amelyben a képi világ a kontrollált felületi sérülésen keresztül épül, nem pedig pigment vagy nyomtatás segítségével. Olyan vizuális nyelv, ahol a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

„A hatalom csúcsán is már írva van a bukás.”

A művészetről: Art with Scratch

Az Art with Scratch az aiai, amelyben a kép nem rajzolt, hanem kioldódik. Lényegében mély fekete felületbe faragotva, minden mű számos precíz karcolat révén jelenik meg, amelyek megfogják a fényt és kibontják a formát a sötétségből.

Távolról nézve a kép szinte fényképszerűnek tűnik. Erős, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről azonban a mű sűrű, egyedi jegyek mezőjébe oldódik. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Ami korábban szilárdnak tűnt, most egy finom vonalhálószerkezetté válik, minden vonal szándékos gesztus, minden egyes elem elengedhetetlen az egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. Megerősíti. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükröznek. Ahogy a fény végighalad a felületen, a kép lélegzik. Egyik oldalról a alak tiszta és meghatározott. Másikról lágyul és visszaaláthat a sötétség felé, ahonnan jött, soha nem tűnik el teljesen. Egy fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül és a kép szobrászati, szinte fénylő minőséget ölt.

Ami ezt a médiumot olyan megkaphatóvá teszi, az a belső feszültség. A karcolás aktusa közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal olyan döntés, amelyet nem lehet visszavonni. De az eredmény nem rideg. Intim, atmoszáris és mozgással teli. A ridegség lágyul lesz. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlétévé válik.

Olyan portréhoz hasonló művekben is a figura soha nem teljesen rögzült. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép a nézőponttal és a hangulattal változik. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, mintha kilépne a feketéből. Máskor visszamarad a csendességbe. Azt a mozgást, a élesség és a nyugalom között rejlik, ahogy a mű életre kel.

Ahogy minden idő nyomát viselő anyag, a felület is saját csendes életét hordozza. Minden karcolat egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együttesen nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet alkotnak, amely fényváltozásról fényváltozásra tovább tárul fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzen fel. Nem tekintem a művészetet egy rögzített stílusnak, hanem egy kibontakozó felfedezési területnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem egyesül.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan válhat a ridegség intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés a munkám minden elemének a középpontjában van.

A TD Fine Art Studio keretében minden tevékenység saját világként, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással közelül. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és struktúrával épül. Mások hiánnyal, árnyékkal, tükröződéssel vagy feszültséggel születnek. A közös bennük az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

Lenyűgöz a kontraszt. Az erő és a törékenység között. Az ellenőrzés és az érzet között. Ami látható és ami nyitva van a értelmezés előtt. Célom nem csupán képet készíteni, hanem olyan művet létrehozni, amely fenntartja a figyelmet, elősegíti a reflexiót és idővel tovább fedeződik felé.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek az elkalauzolások összeérnek. Nem csupán egy műhely, hanem egy fejlődő művészi univerzum, amelyet a kíváncsiság, a pontosság és az az ambíció formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amely jellegzetes, szándékolt és élettel teli érzést ad.