Aleix Albareda - A COMMON GROUND FOR ONE AND ALL

Pieza única, con certificado de autenticidad.

DARKNES·S - Acrílicos sobre lienzo, 112 × 112 cm

Ebben a sorozatban a fa szemlélődés motívumává válik, ugyanakkor szinte építészeti jelenlétté is feltűnik. A négy festmény a táj különböző konfigurációit tárja fel egy szűk fehér, szürke és fekete tónusokkal, ahol a festékanyag lényegi szereplővé válik.

A 112 × 112 cm-es négyzetes formátum kiválasztása különleges viszonyt teremt a fa alakja és a tér között. A fa nem pusztán természetes elemként funkcionál, hanem autonóm, monumentális testté válik, amely elfoglalja és feszegeti a festői felületet. Horizontális ágai, lombtömegei és törzsei úgy artikulálják a teret, mintha a tájba rajzolt szerkezetek lennének.

A fekete-fehér akril felhasználása fokozza ezt az olvasatot. A színhiány nem csökkentést jelent, hanem a nézés összpontosítását: a fény, az árnyék, a textúra és az alkotó gesztus jelentősége nő.

A gyors, töredezett ecsetvonások a lombat a szó szerinti leírás nélkül építik fel.

Így a fa a reprezentáció és az absztrakció között tűnik fel, felismerhető, de alávetve a szintézis és átalakítás folyamatának.

Jellegzetes gesztusdimenzió is jelen van. A ecsetnyomok, a átlátszóságok, az anyag felhalmozódásai és a felület erodált területei láthatóvá teszik a kép építésének folyamatát. A táj nem annyira megfigyelt, mint a memória, a gesztus és a festés fizikai élménye által újrafelépített.

Néhány műben a lombkoronák vízszintes irányultsága ellentétben áll a törzsek függőleges irányultságával; máskor a fa egy sűrű tömegben koncentrálódik, amely úgy tűnik, mintha közvetlenül a talajból emelkedne.

Ez a variáció lehetővé teszi, hogy minden darab önállóan is működjön, de együttes szemlélésben vizuális történetet alkot a fennmaradásról, az időről és az ellenállásról.

A megjelenített fák nyugtató érzést közvetítenek, bár felületük mozgalmas.

Rokon egymással a törékenység és az erő, a csend és energia.

A táj így érzelmi terévé válik: nem csupán egy konkrét helyet ábrázol, hanem inkább a természettel való kapcsolatunkról és arról, hogy miért álljunk meg a szemlélésnél az állóban maradó dolgoknál.

A sorozat végül a jelenlét és a nyom nyomán tett reflexiót kínál. A fa megmarad a gyökereknél, miközben minden egyéb — a fény, az időjárás, a néző és a saját festői gesztus — átalakulásban van. Az állandó és múló közti feszültség a művek egyik legfontosabb poétikai értéke.

aleixalbareda.com