Aleix Albareda - TOMORROW IN A SMALL CHILD'S HAND

Egyedi darab, hitelesítéssel.

DARKNES·S - Akrilfestmények vásznon, 112 × 112 cm
Ebben a sorozatban a fa egyrészt elmélkedés tárgyává válik, másrészt szinte építészeti jelenlétté. A négy festmény a táj különböző konfigurációit vizsgálja egy redukált fehér, szürke és fekete spektrumban, ahol a festékes anyag kiemelt szerephez jut.
A 112 × 112 cm-es négyzetes formátum kiválasztása különleges viszonyt teremt az ábrázolt fa alakja és a tér között. A fa már nem pusztán természetes elemként funkcionál, hanem autonóm, monumentális testként foglalja el és feszíti a festői felületet. Fegyelmezett ágaik, lombcsomói és törzsei úgy tagolják a teret, mintha a tájat ábrázoló felépítmények lennének.
Az akril fehér–fekete használata még inkább erősíti ezt a recepción. A szín hiánya nem csökkentést jelent, hanem a tekintet összpontosítását: a fény, az árnyék, a textúra és a gesztus kerül kiemelt fontosságúvá. A gyors, töredezett ecsetvonások a lombot úgy építik fel, hogy nem írják le szó szerint. A fa a reprezentáció és az absztrakció között jelenik meg, felismerhető, de egy szintézis és átalakulás folyamatának alárendeltje.
Jellegzetes gesztuális dimenzió is látható. Az ecsetnyomok nyomai, a rétegeződés, az anyag felhalmozódása és a felület erózióval érdesített zónái láthatóvá teszik a kép megalkotásának folyamatát. A táj inkább nem úgy tűnik, mintha megfigyelt lenne, hanem mintha a memória, a gesztus és a festés fizikai tapasztalata révén rekonstruált lenne.
Néhány műben a lombok vízszintesége ellentétben áll a törzsek függőlegesével; máskor a fa sűrű tömeggé tömörül, amely közvetlenül a földből látszik kiemelkedni. Ez a változatosság lehetővé teszi, hogy minden egyes darab önállóan működjön, de együtt szemlélve vizuális mesét alkot a tartósságról, az időről és az ellenállásról.
A megjelenített fák nyugalmat árasztanak, noha felületeik mozgást sugároznak. Egyidejűleg élnek benne a törékenység és az erő, a csend és az energia. A táj így érzelmi térképpé válik: nem pusztán egy konkrét helyet ábrázol, hanem beszél a természettel való kapcsolatunkról és arról a szükségszerűségről, hogy megállítsuk a tekintetet azokra a dolgokra, amelyek maradnak.
A sorozat végül a jelenlét és a nyom emlékeztető hatásáról szóló elmélkedést kínál. A fa gyökerezetten áll, miközben minden más — a fény, az időjárás, a néző és a saját festői gesztus — átalakulásban van. Ez a közöttük fennálló feszültség a tartósság és a múlak között a festékek egyik legfőbb költői értéke.
aaileixalbareda.com