Aleix Albareda - ATTENDS THE NEEDS OF MORUNYS

Egyedi darab, autentikációs tanúsítvánnyal.

REDARKNES·S - Acrylok vásznon, 112 × 112 cm
Ezek a festmények egy olyan területet építenek fel, amely a felismerhető és a képzeletbeli között helyezkedik el. Az alapvető palettáról – feketék, szürkék és fehérek – indulva a festékmaterial leképezi a tájat, az emléket és a nyomot. A felületek töröttnek, eróziónak tűnnek, majd a foltok, gesztusok, átlátszóságok és geometriai hálók révén újjáépülnek, miközben a szélesebb, szabadabb és organikus gesztussal is együtt élnek.
A kép úgy tűnik, mintha a anyag felhalmozódásából emelkedne ki. A sötét középpont összpontosítja a tekintetet és úgy funkcionál, mint egyfajta táguló mag, míg a körülötte ülő ecsetvonások mozgást, növényzetet, sziklát vagy folyamatos átalakulásnak kitett természeti elemeket sugallnak. A fény nem egyetlen pontról ered: a rétegek között jelenik meg, apró üregekben és fehér töredékekben, amelyek rezegtetik a kompozíciót.
Bevezetésre kerül egy kissé inkább architekturális szerkezet. A rácsok, modulok és textúraterületek rendezik a látszólagos káoszt, és feszültséget teremtenek az rend és a túlcsordulás között. A táj nem kizárólagos ábrázolásként lép föl, hanem élménnyé válik: egyen keresztülhaladunk rajta, emlékezünk rá, és végül fragmentumok révén rekonstruáljuk.
Ezekben a művekben a terület nem leírtatott; megélhető. A festmény érzelmi térképként működik, amelyben együtt él a természet, az emléke és az emberi beavatkozás. A geometriai formák úgy tűnnek, mint egy racionális szerkezet maradványai, amelyet a festékanyag maga igyekszik feloszlatni. Ebből a szembenállásból születik egy erőteljes, majdnem archaikus kép, ahol minden réteg a korábbi nyomát rejti.
Az 112 × 112 cm-es négyzetes formátum megerősíti ezt a szembeszökő és körüllengő élményt: a tekintet nehézségek nélkül talál be- vagy kijáratot, sokkal inkább egy olyan felületen ragad, amely minden irányban kiterjed.
Ezek olyan művek, amelyek végső soron konkrét helyekről beszélnek anélkül, hogy korlátoznák magukat ezekre a helyekre. A festmény így egy süllyedés helyévé válik: egy olyan hely, ahol az élmény, a megfigyelés és a képzelet egyazon anyaggá áll össze.
aleixalbareda.com