Aleix Albareda - IT'S TIME TO TRUST IN CASTELLAR DLR





1 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 140963 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
2023-as eredeti akril festmény vászonra IT'S TIME TO TRUST IN CASTELLAR DLR címmel, 112 × 112 cm, táj, kézzel aláírt, Spanyolországból, közvetlenül a művész által eladva, hitelesítő igazolással.
Leírás az eladótól
Egyedülálló mű, hitelesítéssel.
REDARKNES·S - Acrílosak vászonra, 112 × 112 cm
Ezek a festmények egy olyan területet építenek fel, ami a felismerhető és a kitalált között helyezkedik el. Egy alapvető fekete, szürke és fehér színpalettából kiindulva a festékanyag tájékká, emlékké és nyomgá válik. A felületek töredezetteknek, erodálódottaknak és újjáépítetteknek tűnnek foltok, gesztusok, átlátszóságok és geometriai hálók révén, amelyek a lazán, organikusan lebegő gesztualitással élnek együtt.
A kép úgy tűnik, mintha anyaghalmazzatból emelkedne ki. A sötét középpont összpontosítja a tekintetet és olyan, mint egy táguló mag, miközben körülötte lévő ecsetvonások mozgást, növényzetet, sziklát vagy valamilyen folyamatos átalakulásnak van alárendelve. A fény nem egyetlen pontból eredeztethető: a rétegek között, apró üregekben és fehér töredezéseken jelenik meg, amelyek vibrotják a kompozíciót.
Beidéződik egy kissé architekturálisabb szerkezet. A rácsok, modulok és textúraterületek rendezik a látszólagos káoszt, és feszültséget teremtenek a rend és a kilógás között. A táj többé nem egy költői ábrázolás, hanem élmény: keresztülutalt, megemlékezett és végül darabokra bontva újraépítve.
Ezekben a művekben a terület nem leíródik; ki van érezve. A festmény érzelmi térképként működik, amelyen együtt él a természet, a memória és az emberi beavatkozás. A geometrikus formák úgy tűnnek, mint egy olyan ésszerű szerkezet maradványai, amelyet maga a festékanyag igyekszik feloszlatni. Ebből a szembenállásból keletkezik egy erőteljes, szinte archeológiai kép, ahol minden réteg egy előző nyomát tartalmazza.
Az 112 × 112 cm-es négyzetes formátum ez az élményt közvetlen és körüllengő jellegét erősíti: a tekintet könnyen nem talál belépési vagy kilépési pontot, hanem egy olyan felületen ragad meg, amely minden irányban tágul.
Ezek olyan művek, amelyek végső soron konkrét helyekről beszélnek, anélkül hogy korlátoznák őket ezekre a helyekre. A festmény így szuppurációs térséggé válik: egy hely, ahol az élmény, a megfigyelés és a kitalált egyazon anyagot alkot.
aleixalbareda.com
Egyedülálló mű, hitelesítéssel.
REDARKNES·S - Acrílosak vászonra, 112 × 112 cm
Ezek a festmények egy olyan területet építenek fel, ami a felismerhető és a kitalált között helyezkedik el. Egy alapvető fekete, szürke és fehér színpalettából kiindulva a festékanyag tájékká, emlékké és nyomgá válik. A felületek töredezetteknek, erodálódottaknak és újjáépítetteknek tűnnek foltok, gesztusok, átlátszóságok és geometriai hálók révén, amelyek a lazán, organikusan lebegő gesztualitással élnek együtt.
A kép úgy tűnik, mintha anyaghalmazzatból emelkedne ki. A sötét középpont összpontosítja a tekintetet és olyan, mint egy táguló mag, miközben körülötte lévő ecsetvonások mozgást, növényzetet, sziklát vagy valamilyen folyamatos átalakulásnak van alárendelve. A fény nem egyetlen pontból eredeztethető: a rétegek között, apró üregekben és fehér töredezéseken jelenik meg, amelyek vibrotják a kompozíciót.
Beidéződik egy kissé architekturálisabb szerkezet. A rácsok, modulok és textúraterületek rendezik a látszólagos káoszt, és feszültséget teremtenek a rend és a kilógás között. A táj többé nem egy költői ábrázolás, hanem élmény: keresztülutalt, megemlékezett és végül darabokra bontva újraépítve.
Ezekben a művekben a terület nem leíródik; ki van érezve. A festmény érzelmi térképként működik, amelyen együtt él a természet, a memória és az emberi beavatkozás. A geometrikus formák úgy tűnnek, mint egy olyan ésszerű szerkezet maradványai, amelyet maga a festékanyag igyekszik feloszlatni. Ebből a szembenállásból keletkezik egy erőteljes, szinte archeológiai kép, ahol minden réteg egy előző nyomát tartalmazza.
Az 112 × 112 cm-es négyzetes formátum ez az élményt közvetlen és körüllengő jellegét erősíti: a tekintet könnyen nem talál belépési vagy kilépési pontot, hanem egy olyan felületen ragad meg, amely minden irányban tágul.
Ezek olyan művek, amelyek végső soron konkrét helyekről beszélnek, anélkül hogy korlátoznák őket ezekre a helyekre. A festmény így szuppurációs térséggé válik: egy hely, ahol az élmény, a megfigyelés és a kitalált egyazon anyagot alkot.
aleixalbareda.com

