Aleix Albareda - LA COMA I LA PEDRA FORGOTTEN FEARS

Egyedi darab, hitelesítési tanúsítvánnyal.

REDARKNES·S – Akrylképek vászonon, 112 × 112 cm
Ezek a festmények egy olyan területet építenek fel, amely az ismerős és az képzeletbeli között létezik. Egy alapvető fekete, szürke és fehér palettából kiindulva a festéktest tájképévé, emlékké és nyomgörbévé válik. A felületek töredezettnek, erodáltnak és újraépítettnek tűnnek foltok, gesztusok, átlátszóságok és geometriai hálók révén, amelyek együtt élnek egy szabadabb, organikus gesztusossággal.
A kép úgy tűnik, minthaanyag felhalmozódásából emelkedne ki. A sötét középpont összpontosítja a tekintetet, és úgy működik, mint egy táguló magfény, míg a körülötte lévő ecsetvonások mozgást, növényzetet, sziklákat vagy egy állandó átalakuláson áteső természetet sugallnak. A fény nem egyetlen pontból származik: a rétegek között jelenik meg, apró üregekben és fehér töredékekben, amelyek rezgésbe hozzák a kompozíciót.
Bevezetnek egy kicsit architektonikusabb szerkezetet. A rácsok, modulok és textúrafelületek a látszólagos káoszt rendezik, és feszültséget teremtenek a rend és a túlfolyás között. A táj nem szó szerinti ábrázolássá válik: élménnyé, amelyben át kell haladni, emlékezni kell rá, majd végül töredékek révén újraépíteni.
Ezekben a művekben a területet nem írják le; átéljük. A festés érzelmi térképként működik, ahol együtt él a természet, az emlékezet és az emberi beavatkozás. A geometriai formák úgy tűnnek, mint egy olyan racionális szerkezet darabjai, amelyeket maga a festéktest igyekszik feloszlatni. Ebből az összecsapásból szabadul fel egy erőteljes, szinte régészeti jellegű kép, ahol minden réteg egy másik korábbi nyomát tartalmazza.
Az 112 × 112 cm-es négyzetes formátum ezt az élményt, a szemlélésre és behatolásra is rávilágító élményt tovább erősíti: a tekintet nem talál könnyen belépési vagy kilépési pontot, hanem olyan felületbe gabalyodik, amely minden irányba szétszóródik.
Ezek olyan művek, amelyek végső soron konkrét helyekről beszélnek, anélkül hogy korlátoznák őket ezekre a helyekre. A festészet így egy szedimentálódó térséggé válik: olyan hely, ahol az átélt, a megfigyelt és a képzeletbeli végül ugyanazon anyaggá oly mindegyik kölcsönösen összefonódik.
aleixalbareda.com