Aleix Albareda - LET NAVÈS BE SLOW

Egyetlen darab, autentikációs tanúsítvánnyal.

REDARKNES·S - Acrilikok vászonra, 112 × 112 cm
Ezek a festmények egy olyan területet építenek fel, amely a felismerhető és a kitalált között fekszik. Egy alapvető fekete, szürke és fehér palettából kiindulva a festékanyag táj, emlék és lenyomat lesz. A felületek töredékesen, lepusztultan és újraépítve jelennek meg szennyeződések, gesztusok, átlátszóságok és geometriai minták révén, amelyek együtt élnek egy szabadabb és organikusabb gesztualitással.
A kép úgy tűnik, mintha egy anyagfelhalmozódásból emelkedne ki. A sötét középpont összpontosítja a tekintetet, és úgy működik, mint egyfajta terjeszkedő mag. Körülötte a felületek ecsetvonásai mozgást, növényzetet, követ vagy egy olyan természetet sejtetnek, amely folyamatos átalakulásnak van alávetve. A fény nem egyetlen pontról ered: a rétegek között jelenik meg, apró üregekben és fehér töredékekben, amelyek vibráltatják a kompozíciót.
Bevezetésre kerül egy kissé architekturáltabb szerkezet. A rácsok, modulok és textúra-mezők rendezik a látszólagos káoszt, és feszültséget teremtenek a rend és a túlcsordulás között. A táj nem szó szerinti ábrázolássá válik, hanem élménnyé: olyan dolog, amelyet át lehet élni, amelyet meg lehet emlékezni, és amelyet végül töredékek révén újra lehet építeni.
Ezekben a művekben a terület nem leírható; ki kell élni. A festmény úgy funkcionál, mint egy érzelmi térkép, amelyen boldogul a természet, az emlék és az emberi beavatkozás. A geometriai formák úgy tűnnek, mint egy felépítés racionalitásának maradványai, amelyet a festékanyag maga igyekszik feloldani. Ebből a szembenállásból születik egy erőteljes, szinte régészeti kép, ahol minden réteg a másik korábbi nyomát tartalmazza.
Az 112 × 112 cm-es négyzetes formátum ezt a közvetlen és körüllengedő élményt erősíti: a tekintet könnyen nem talál be- vagy kijáratot, hanem egy olyan felületen ragad meg, amely minden irányba terjeszkedik.
Olyan művek ezek, amelyek végső soron konkrét helyekről beszélnek anélkül, hogy arra korlátoznák őket. A festészet így egy üledékes térséggé válik: olyan hely, ahol az átélt, a megfigyelt és a képzelet szintjei egyazon anyaggá formálódnak.
aleixalbareda.com