Aleix Albareda - TAKE ME TO LLOBERA, TAKE ME NOW

Egyedi darab, hitelesítő tanúsítvánnyal.

REDARKNES·S - Akrilok vásznon, 112 × 112 cm
Ezek a festmények egy olyan területet építenek fel, amely a felismerhető és a képzeletbeli között található. Egy alapvető fekete, szürke és fehér színárnyalatokból felépített paletta alapján a festészeti anyag tájként, emlékként és nyomként válik. A felületek töredezettnek, erodáltnak és újjáépítettnek tűnnek foltok, gesztusok, átlátszóságok és geometrikus minták által, amelyek egy szabadabb és organikusabb gesztust is együtt élnek.
A kép egy anyagfelhalmozódásból tűnik fel. A sötét középpont összpontosítja a tekintetet, és olyan, mint egy kifejeződő mag, amely expanzióban van, míg körülötte a ecsetvonások mozgást, növényzetet, kőzetet vagy egy olykor állandó átalakulásnak kitett természetet sejtetnek. A fény nem egyetlen pontból származik: a rétegek között, kis üregekben és fehér töredékekben tűnik fel, amelyek rezgésbe hozzák a kompozíciót.
Bevezetésre kerül egy kissé architektonikusabb szerkezet. A rácsok, modulok és textúra mezejében a látszólagos káosz szerkezetet adogat, és feszültséget teremt a rend és a folyás között. A táj nem beszéltess elővetített módon válik végtére is élménnyé: valami, amit keresztülhaladnak, amit megemlékeznek és végül töredékek által reconstruál.
Ezeken a műveken a terület nem leírásra kerül; meg kell élni. A festmény érzelmi térképként működik, amelyben együtt él a természet, az emlékezet és az emberi beavatkozás. A geometriai formák úgy tűnnek, mint egy ésszerűszerkezet törmelékei, amelyet a festékanyag maga igyekszik feloszlatni. Ebből a szembenállásból születik egy erőteljes, majdnem archeológiai kép, ahol minden réteg a korábbi nyomát rejti.
Az 112 × 112 cm-es négyzetes formátum megerősíti ezt a nyers, előtérbe került és körbefogó élményt: a tekintet könnyen nem talál be- vagy kilépési pontot, inkább egy olyan felületen ragad meg, amely minden irányba tágul.
Olyan művek, amelyek végül beszélnek konkrét helyekről anélkül, hogy korlátoznák őket azokra. A festészet így egy üledékképződésre szolgáló térté válik: egy hely, ahol a megélt, a megfigyelt és a képzeletbeli egyetlen anyaggá egyesül.
aleixalbareda.com