Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

A mű egy ideális párbeszédből születik Bernard Aubertin, a Nouveau Réalisme művészének kutatásával, aki a pirosat, aismétlést és az anyagot tette poéziójának középponti elemeivé. Az ő műveiben az egyszerű, hétköznapi elemek szériája olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást idézni elő.

Ebben a műben azonban a hagyományt az én kutatásom egy jellegzetes elemével, a szőlővel reinterpretálom.

A szögek helyett, amelyeket Aubertin használt, százszámra felhasznált csavarokat alkalmazok, pontos geometriai struktúrát követve a piros felületen. A csavar, amelyet általában összeszereléshez, építéshez és mechanikához társítanak, itt autonóm művészi elemmé válik. Ismétlésével háromdimenziós felület keletkezik, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítják az alkotás észlelését.

A piros energiával teli felületként öleli körbe az összhatást, miközben a csavarok felbukkanva szuál egyfajta vizuális rezgést hoznak létre. Frontális nézetben a kompozíció rendezetten és minimalistán tűnik; oldalról nézve azonban felfedi valódi háromdimenzionális és anyagszerű természetét.

A mű nem csupán Aubertin egyetlen idézete kíván lenni, hanem kortárs reinterpretációja ízlésének, a szöget a csavarral helyettesítve, és egy ipari tárgyat művészi jellé alakítva.

A csavar így a felépítés és rombolás jelképe egyszerre: amit általában összekötésre és rögzítésre használnak, azzal egy feszült, intenzív és mélyen anyagszerűfelszínt hoz létre.

Éppen ebben a rend és feszültség, építés és pusztítás, két- és háromdimenzió között rejlik a mű identitása.

A mű Alessandro Padovan művész alkotásaként készült, akit világszerte a Screw Art technikája miatt ismernek.
A munka plexlencsés vitrinben is díszítve van.

A vízszigetelt, átlátszó vitrin izolál és véd, átalakítva a művet kortárs ereklyévé.

Ennek a kortárs művésznek a művei a Pop Art, Screw Art, konceptuális művészet és a városi művészet hagyományai közé illeszkednek, vizuális nyelvezetükkel és kulturális hatásukkal olyan nagy neveket idézve, mint Andy Warhol, Jean‑Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ezzel egyidejűleg a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével is párbeszédben áll, s olyan, világszerte felismerhető szimbólumokat és márkákat idéz, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

A művek nem a fent említett művészekkel vagy márkákkal való hivatalos reprodukciók vagy együttműködések, hanem eredeti alkotások, amelyek személyes stílussal készültek, és kritikát, illetve a fogyasztói társadalom újraolvasását tükrözik, a márka szimbolikus értékét és a művészetet mint kortárs kulturális tárgyat.

Ez a megközelítés különösen vonzza a kortárs művészet gyűjtőit és rajongóit, a luxus pop artot, a konceptuális street artot és a nagy ikonikus márkáktól inspirált művészetet, miközben erős önálló művészi identitást is megőriz.