Andreu Masó (1948) - Sinfonía floral

Pictura Subastas bemutatja Andreu Masóhoz tartozó ebben aMagnificent alkotását, amely egy elegánsan öltözött nőt ábrázol szemből hátulról láthatóan, egy fekete sállal és piros rózsával övezve, a szépség, a titokzatosság és a nyugodt introspekció szimbólumaként. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a festői minőséggel, amelyet sugároz.

· Keret méretei: 55x62,5x5 cm.
· Keret nélküli méretek: 38x46 cm.
· Olaj vásznon kézzel aláírt a kép alsó bal sarkában.
· A darab jó állapotban van, a középső részén egy apró észrevehetetlen hiba található.
· A mű gyönyörű kerettel együtt kerül eladásra (számban ajándékként a liciten belül).

A mű egy exkluzív magánkollekcióból származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a fotók a tét leírásának szerves részét képezik. A digitális ábrázolás egy orientatív mockup; lehetnek különbségek a valós műhöz képest a színben, méretben és részletekben.

A kép professzionális csomagolásban lesz elpostázva egy IVEX szakértője által (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával a védettség érdekében. Az szállítás díja magában foglalja a professzionális csomagolás és a szállítás költségét is.
A szállítás a Posta, GLS vagy NACEX útján történik nyomkövetéssel. Nemzetközi szintű szállítások elérhetők.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy bő virágtengerszalaggal teli csokrot ábrázol, amely egy korsóban van elrendezve, mellette egy fa székkel, és egy otthonos, fényes, színes és élettel teli légkörbe burkolózik. A kompozíció egy hétköznapi sarkot alakít át a szépség természetes ünnepévé, a virágcsokrot elsődleges szempontra helyezve. A virágok szabadon nyúlnak felfelé és oldalirányban, míg a korsó egy rózsaszínes vászonra nyugszik, amelynek redői mozgást adnak az alsó résznek. A csokor mögött a mély vörös háttámla a fotel meleg és családias jelenlétét adja keretbe, amely a jelenetet összefogja és kiegyensúlyozza a hideg színek hátterét.

A virágcsokor a mű igazi vizuális szenzációja. Számos, egy családhoz tartozónak tűnő, nyílt virág alkotja, ám mindegyiknek saját személyisége van a szín, méret és irányultság sokféleségének köszönhetően. Némelyik teljesen szemből mutatkozik, felfedve sötét közepeit és virágszirom koronáját; mások enyhén döntöttek vagy profilból nézve, mintha different fényirányt keresnének. Ez a sokféleség elkerüli a merevség érzetét, és úgy tűnik, mintha a csokor spontán szedett, élettel teli lenne.

Felfelé kiemelkedik egy nagy fehér virág, amely koronázza a csokrot, és azonnal vonzza a szemeket. Széles szirmai egy sötét középpont köré nyílnak, rózsaszín, lila és zöldes árnyalatokkal körülvéve. Ennek a virágnak a világossága kontrasztban áll a türkiz háttérrel és a körülötte lévő intenzívebb színekkel, így a kompozíció egyik fő fénypontjává válik. Magas helyzete némi pompositást kölcsönöz neki, mintha az egész többit szem előtt tartaná.

Balra több lilás, lila és rózsaszín árnyalatú virág látható. Az egyik a felső szélek közelében mély kék központtal rendelkezik, amely fokozza hosszantartó levelek finomságát. Alulról egy másik rózsaszín virág nyílik a néző felé, sötét közepe mélységet ad. Ezek a kerek formák lejtős sorozatot alkotva lefelé vezető mozgást hoznak létre, amely az időben lefele haladva látható virágok felé viszi a tekintetet, lágy és folyamatos vizuális ritmust teremtve.

A fényes árnyalatok közé pirosas, gránát és bordós virágok törnek be, erőt és drámaiságot adva. Egyik legfeltűnőbb virág a felső középterület közelében található, részben a nagy fehér virág takarja, míg egy másik a középpontban helyezkedik el, intenzív vörös, bornai és fehér kombinációval. Ezek a meleg tónusok apró akcentusként serkentik a kompozíciót, és összekapcsolódnak a székkel színével. Jelenlétük megakadályozza, hogy a virágcsokor túl édes legyen, érzelmi mélységet adva az egésznek.

Jobb oldalon egy gyönyörű sötét fukin fehér virág emelkedik ki, barna és gránátos rózsaszín és piros gyöngyével övezve. Világos közepe, a violák és kékek szóródásával, erős kontrasztot teremt a külső korona intenzitásával. Ez a virág közvetlenül a néző felé néz, másodlagos fókuszpontként tekinthető, szemben a felső fehér virággal. Mindkettő tisztaság és sötétség, finomság és energia egyensúlyát teremti.

Az kékes és lila virágok különböző területeken szétszóródnak a csokorban, frissességet adva az összképnek. Vannak, amelyek ennek a színskálának kobaltszínhez közelítő árnyalatai, míg mások lavanda, égkék és lilás fényvisszaverődések révén enyhülnek. Sötét közepeik apró koncentrációs pontokat hoznak létre, és erősítik a mélység érzetét. Ezek a virágok a háttérrel kromatikus folytonosságot hoznak, bár kontúrjaik egyértelműen elkülönítik őket a környező tértől.

Az alsó részben több fehér és kékes virág csoportosul, megvilágítva a kompozíció közepét. Szirmaik egymásra hajolnak és összekeverednek a levelekkel, különösen dús és fényes területet alkotva. Néhányuk enyhe zöld, viola és kékes árnyalatot hordoz, középpontjuk pedig sárgás fényes csillogást ad. Ezeknek a virágoknak a sűrűségének elrendezése telt hatást közvetít, mintha a csokor kiáradna a korsóból.

A zöld szárak több irányban keresztezik egymást, és a csokor belső szerkezetét alkotják. Néhányuk majdnem függőlegesen halad, mások oldalra hajlanak, és több diagonálisan kapcsolja össze a virágokat. Ezek a rugalmas megjelenítések természetességet adnak, és a koronák súlyát mutatják, amely néhány szárat finoman görbít. Közéjük apró, elnyújtott levelek és sűrűbb növényzetű területek is megjelennek, amelyek kitöltik a középtájt.

A levelek széles zöld árnyalatokon mutatnak, a sárgás világosságúaktól a smaragdzöld és kékes zöld felé. Ez a sokféleség a lombot nem csupán kiegészítőként, hanem hozzáadott testet ad neki. Bizonyos pontokon a levelek felvesse a fényt és fényes fényerőket kapnak; máskor sötétednek, és összhangba olvadnak a csokor árnyaival. Ezek a változások térrel sűrítik a növényzetet, térfogatot és a rendezetlen növekedés érzetét.

A jobb szélen egy nagyobb, sötétebb levegő tömege jelenik meg, amely a csokor magvát túlnyúlik. Ezek a formák kiegyensúlyozzák a virágok balra való terjeszkedését, és vizuálisan szélesítik a kompozíciót. Mély és kékes zöldjeik kontrasztot alkotnak a fehér szirmok fényével és a kékes háttérrel. Néhány levél úgy tűnik, mintha a jeleneten kívülre tartana, arra utalva, hogy a csokor túlmutat a szemlélő látómezején.

A korsó a kép alsó közepén helyezkedik el, és stabil alátámasztást ad a virágok gazdagságának. Teste kerekded formájú, kékes-szürkés, halvány zöld, lila és világos fényvisszaverődések kombinációjával. Az edény egyszerű és erőteljes, képes megőrizni a bőséges virágokat úgy, hogy ne versengjen velük. Felülete úgy tűnik, hogy a környezet színeit felfogja, különösen a háttér kékjeit, a levelek zöldjét és a ráháttal lévő rózsaszín vászon színeit.

A korsó kancellár oldala, amely a jobb oldalon látható, erőteljes görbét formál, amely megerősíti az edény gömbölyűségét. Kontúrja sötétkék kiemelkedése a test világosabb tónusai fölött, miközben egy zöld csík fut az belső részén. Ez a kombináció mélységi játékot teremt és a tekintetet a csokor aljára irányítja. A felső nyílás szinte el van rejtve a szárak és levelek mögött, erősítve a bőség benyomását.

A korsó alatt halvány rózsaszín, lazac és levendula színű vászon terül el. A széles redői mindkét oldal felé nyílnak és a alsó terület jelentős részét elfoglalják. Egyes pontokon a vászon világos síkokat képez; másutt pirosas, violás és kékes árnyalatokat mutat, amelyek térfogatot tárnak fel. Ez az elem lágy érzetet és otthonos intimitást kölcsönöz, miközben harmonikus átmenetet teremt a hideg korsó és a meleg felület között, amelyre támaszkodik.

A jobb alsó sarokban a vászon redői intenseebbé válnak, és egy mélyvörös zónával keverednek. Ez a kromatikus szakasz a virágok és a szék meleg tónusainak folytatása. Az átlóban elrendezett elrendezése dinamikát hoz és elkerüli a rész alacsonyan mozdulatlan hatását. Ugyanakkor segít visszavezetni a tekintetet a középponthoz, lezárva a látványt a korsó körül.

A rózsás fa szék mögött álló fa ülés az egyik alapvető elem a jelenet karakterének megértéséhez. Háttámlája enyhén ívelt, részben a virágoktól elrejtve látható, de markáns jelenlétét a vöröses, narancsos és barna árnyalatok biztosítják. A jobb oldali függőleges támasz a virágok mellett emelkedik és egy erőteljes vonalat hoz létre, amely kontrasztot teremt a szárak mozgékonyságával. A szék egy élhető és hétköznapi belsőt idéz, mintha a csokrot spontán helyezték volna el egy sarkában a háznak.

A fa színének meleg tónusa szép párbeszédet alakít ki a virágok vörös, rózsaszín és gránát árnyalataival. Ugyanakkor erőteljesen kiemelkedik a kék és zöld hátterek felett. A szék nem csak téri funkciót lát el, hanem a csokor részleges keretét is adja, és emberi arányt kölcsönöz neki. Jelenléte lehetővé teszi egy közeli asztal, egy nyugodt szoba vagy egy pihentető pillanat elképzelését, amelyben a virágok a mindennapi élet körül kísérik.

Háttér nagy kék, vízi zöld, türkiz és égkék színekből álló területeken rendeződik. Balra világosabb és zöldebb területek jelennek meg, míg a jobb oldal kékebb és mélyebb lesz. Ezek a átmenetek friss és fényes atmoszférát teremtenek, mint egy fényes nappal átitatott szobát. Bár a tér nincsen részletezve pontosan, a kromatikus váltások mélységet sugallnak, és lehetővé teszik, hogy a csokor erőteljesen kiemelkedjen.

A felső bal sarokban láthatóak a gyengéd sárga és zöldes jegyek, amelyek látszanak a fény érkezésének jelzőjeként. Ezek a melegebb területek enyhítik a háttér hidegségét, és kapcsolódnak a levelek és virágközéppontok sárga kis árnyalataihoz. A jobb oldalon a kékek intenzíven megnőnek és sűrűsödnek, párhuzamot adva a csokor multicolor gazdagágához. A háttér így aktívan részt vesz a jelenet egyensúlyában.

A megvilágítás úgy tűnik, széles körben és pezsdítően járja át a felületeket. Nem egyetlen jól látható fényforrásból indul ki, hanem a szirmokat, a növényzetet, a korsót és a vásznat számos fényvisszaverődés érinti. A fehér virágok különösen intenzíven fogják fel ezt a fényt, míg a lila és piros szirmok mély árnyakat őriznek a közepeken. Ennek eredménye egy frissesség érzet, mintha a virágok épp most kerültek volna elhelyezésre, és a kert nedvességét, életerejét továbbra is megtartanák.

A kompozíció az expandáló virágcsokor organikus terjeszkedése és a körülvevő tárgyak stabil szerkezete közötti kontraszton alapul. A virágok és szárak minden irányba mozognak, miközben a korsó zárt formát ad, a szék függőleges vonalakat, az asztal pedig vízszintes alapot hoz létre. Ez a kombináció megtartja az egyensúlyt anélkül, hogy feláldozná a spontaneitást. A látvány úgy tűnik, gondosan összehangolt, ugyanakkor megőrzi a természetes szépség benyomását, amely erőfeszítés nélkül született.

A virágdúság értelmezhető a tavasz, az újjáéledés és a természet apró csodáinak szemlélésének ünnepeként. Minden virág úgy tűnik, egy más-más nyitási pillanatban van: egyesek teljesen kibontják szirmaikat, mások bedőlnek, és több virág részben rejtve marad. Ez a sokféleség a idő múlását és a szépség múlékony voltát sejteti, bár az általános hangulat vidám és élénk marad.

Van egy érzelmi dimenzió is, amely a hazához és a memóriához kötődik. A fa szék, a egyszerű korsó és a kiterített vászon egy közeli, talán családi otthonhoz kapcsolódó vagy a mindennapi élet nyugodt pillanatához kapcsolható teret idéznek. A csokor ezt a hétköznapi környezetet valami rendkívülibe alakítja át. A virágok úgy tűnnek, mintha összegyűjtötték volna őket díszítésre, ünneplésre vagy emlékezésre, élő jelenlétet adva az enteriőrhöz, amely teljesen megváltoztatja annak atmoszféráját.

A kromatikus intenzitás optimizmust, energiát és megnyugtató örömet közvetít. A kékek és zöldek frissességet és nyugalmat teremtenek; a fehér színek fényt adnak; a lila a finomságot viszi előtérbe; a vörös és a rózsaszín pedig melegséget és életerőt sugároz. Egyetlen szín sem dominál teljes mértékben, mindegyik részt vesz egy dinamikus harmóniában. Ez a gazdagság arra hív meg, hogy lassan végigjárjuk a festmény minden sarkát, és felfedezzük az új kapcsolatokat a virágok, a levelek és a tárgyak között.

Összességében a mű egy bő virágcsokorral teli csokrot ábrázol, amely egy korsóban van elhelyezve egy rózsaszín vászonon, egy meleg fa szék hátterével és egy környező kék és zöld atmoszférával. A fehér, lila, rózsaszín, kék és gránát szirmok sokfélesége, a szárak mozgása és a lomb gazdagsága egy természet és a mindennapi szépség ünnepévé teszik a jelenetet. A kép frissességet, örömet, intimitást és egy kifinomult teljesség érzetét közvetíti, egyszerű virágrendezést átalakítva fényes, élettel teli és érzelmektől átitatott képpé."