Alfredo Grimaldi (1950) - La Riviera in Fiore

Cím: “A Virágzó Riviera”

A kompozíció egy felfelé ívelő ívet követ, a házak a lejtőn összegyűlve merülnek fel egy rendkívüli szín- és növényzetrobbanásban.
Bal oldalon a széles tengerfelület különböző kék árnyalatokban tárul fel, a türkiz fényességétől egészen a sötétkék oltár felé a horizontig. Apró fehér vitorlák szelik át a tengert, finom mozgást adva a jelenetnek, miközben egy kis sziget vagy promontúra a háttérben felbukkan a fényes ég alatt, amelyet lágy felhők fehérje és kékességek kereszteznek.
A mű középpontját a jellegzetes tengerparti falu foglalja el, amely függőlegesen épült a lejtő mentén. Az építészet gyors és szintetikus ecsetvonásokkal került megjelenítésre, az épületek falai rózsaszín, okker, sárga, narancs és kék tónusait tárják fel, élénk színű mozaikot alkotva. Középen egy vonzó sárga-arany színű kupola tűnik ki, amely a kompozíció domináns eleme, és mellette egyszerű formájú épületek és egy harangtorny segít meghatározni a falu profilját.
A vegetáció minden szabad teret gazdagsággal ölel körbe, szinte exuberánsan. Fák, bokrok és virágok érzetét adják térbeli ecsetvonásokkal és energikus zöld, kék, sárga, piros, narancs és rózsaszín tónusú jegyekkel. Előterében egy zöldellő rózsaszőnyeg és színpompás virágcsokrok keretezik a falut, erőteljes kontrasztot alkotva a tenger és az ég kékjével. Az ecsetvonások rövidek és dinamikusak, a felületet különleges fényrezgésre hangolják, hangsúlyozva a mediterrán meleg és derült nap érzetét.
Az alkotás intuitív, fényes és erősen cromatikus festést hangsúlyoz, ahol a tájat intenzív és derűs palettán keresztül értelmezik újra. Grimaldi a jelenet érzelmi hatását részesíti előnyben a részletes leírás helyett, így a halászfalu mediterrán látomássá válik, amely tele van fénnyel, színnel és atmoszférával. A mély tengerkék és a házak és virágok rendkívüli polikromiája közti ellentét különleges dekoratív és napsütötte jelleget kölcsönöz az egésznek.