Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

Az opera ideális párbeszédből születik Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művészével, aki a vörös, az ismétlés és az anyag elemeit tette saját poétikája központi részévé. Műveiben az egyszerű és mindennapi elemek szériája olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást felidézni.

Ebben a műben azonban a hagyomány a kutatásom egy jellegzetes elemén keresztül újraértelmeződik: a szőlőfürtön keresztül.

A Aubertin által használt szegek helyett automatizált centi számú csavart használok, amelyek egy pontos geometriai szerkezet szerint rendeződnek a piros felületen. A csavar, amelyet általában az összeillesztéshez, az építéshez és a mechanikához társítanak, itt autonóm művészeti elemmé válik. Ismétlésének köszönhetően háromdimenziós felület keletkezik, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan megváltoztatják a mű észlelését.

A vörös úgy öleli át az összképet, mint egy energiafeltöltött felület, miközben a csavarok a síkból kiemelkedve vizuális vibrációt hoznak létre. Egyenes nézetből a kompozíció rendezetten és minimalistikusan tűnik; oldalról megfigyelve viszont előtérbe kerül valódi, tridimenzionális és anyagszerű természet.

A mű nem Aubertin egyszerű idézete akar lenni, hanem a kortárs értelmezése az ő nyelvének, a szegbe vésséssel és az ipari tárgy átalakításával művészi jelvé válását szem előtt tartva.

A csavar így építés és pusztítás szimbólumává válik: ami általában össze- és rögzítésre szolgál, azt használják fel egy nyugtalanító, intenzív és mélyen anyagszerű felület megteremtésére.

Ezen a feszültségen, rend és feszültség, építés és pusztítás, két- és háromdimenzionalitás közötti ellentétben születik meg a mű identitása.

Alessandro Padovan műve, aki a világ minden táján híres Screw Art tecnikájáról.

A mű plexiglásszekrénnyel díszített.

A átlátszó tálca izolál és megvéd, ezzel a művet kortárs ereklyévé változtatva.

Ennek a kortárs művésznek a munkái a Pop Art, a Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet nyomvonalába illeszkednek, vizuális nyelvében és kulturális hatásában olyan nagynevű alkotók munkáira utalva, mint Andy Warhol, Jean‑Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével párbeszédet folytat, olyan szimbolikus elemeket és univerzálisan elismert márkákat idézve, mint a Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari Porsche Lamborghini.

A művek nem másolatok vagy hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyek személyes stílussal készültek, és a fogyasztói kultúra kritikáját és a márka szimbolikus értékének újraolvasását tükrözik, valamint a kortárs kultúrát formáló műtárgyakká válnak.

Ez a megközelítés különösen vonzó a kortárs művészet gyűjtői és rajongói számára, a luxus Pop Art, koncepcionális street art és a nagy ikonikus márkákat ihlető művészet kedvelőinek, miközben erős önálló művészi identitást is megőriz.