Ardic Agus (1992) - Still life with Beethoven's cast

Az Ardic Agus Csendélet Beethoven halotti maszkjával és a művészek ecsetjeivel című művében finom, csendes méltóság rejlik. A jelenet intimebbnek, majdnem magánjellegűnek tűnik — mintha egy olyan pillanatban bukkantunk volna a művész munkahelyére, amikor épp mély elgondolkodásban van.

Beethoven halotti maszkjának gipszöntvénye, a záródó szemekkel és elhatározott szájszéppel, egyaránt nyugalmat és intenzitást sugároz.

Mellette egy kék-fehér kerámiás tégely, tele jól használt ecsetekkel, a festő saját munkáját beszéli el — a mindennapi munka, tanulás és alkotás ritmusát.

Ardic Agus a fényt a klasszikus képzés mélyen kötődő érzékenységével kezeli.

A háttér suttogó barnái és a maszkon megjelenő ezüstös fény-árnyékok a 19. századi akadémiák művészeti hagyományait idézik, ám itt nincs semmi nosztalgikus.

A festői ecsetvonásai magabiztosak, mégis szerények — azok a vonások, amelyek azt mutatják, hogy a mesterség a türelmes megfigyelés révén épül.

És ott van a piros chilipaprika — egy váratlan, majdnem tréfás melegségjel, amely derőt hoz.

Ez rögzíti a kompozíciót, igen, de egyben életszeretethez való biccentésként is hat: emlékeztet arra, hogy az életerő, a szenvedély és egy csepp kiszámíthatatlanság még a legkitanultabb beállításokban is áramlik.

Ardic Agus klasszikus rajz- és képzésben szerzett nevelése műveinek szerkezeti integritást ad, amely manapság ritkának tűnik.

Ám a technikán túl is kiemelkedik tisztelete — a formának, a mesterségnek, a hosszú beszélgetésnek a művészek között évszázadokon át.

Ebben a csendéletben Beethoven néma maszkja inkább tüköré válik, mint relikviává — nemcsak a művészi örökség súlyát, hanem a megfestő élő szellemének élő lényegét is tükrözi.

A festményhez nincs keret.