Matteo Ciffo - Frammenti - Tritone

- Matteo Ciffo kortárs szobrászat. Cím: Fragments-Tritone
- Év: 2026. Kiadás: 2/8 - Aláírt és hitelesített a művész által, hitelesítő igazolással
- Anyag: Szobrászati megolvadás nélküli hevítés nélküli márványpor és kő finomítása
- Kiváló állapotú




FRAMMENTI KOLLEKCIÓ

A klasszikus szobrászattal folytatott összehasonlítás ennek a kollekciónak a központi eleme. Azokat a formákat, amelyeket történetesen a tökéletesség, az örökkévalóság és a kollektív memória fogalmához kapcsolnak, kiindulópontként veszik, és egy fragmentációs és újradefiniálási folyamatnak vetik alá.
A forma most már nem stabil egységként értelmeződik, hanem átmeneti állapotként. Megtörik, felbomlik és újra összeáll, feltárva saját bizonytalan természetét. A térfogat kinyílik, blokkokra és fragmentumokra oszlik, és új szerkezetet hoz létre, amelyben az idő már nem rejtőzik, hanem látható elemmé válik.
Ez a feszültség megszünteti a tökéletesség abszolút állapotként történő felfogását. A végtelennek tűnő dolog sebezhetőségének kinyilatkoztatása történik meg. A klasszikus forma fennmarad, de átalakítva: többé nem halhatatlanság szimbóluma, hanem az idő által átszűrt jelenlét, a változásnak kitett és egy új dimenzióba visszaadott.





MATTEO CIFFO

Született Biellában 1987-ben, 2007 óta egy olyan kutatást fejleszt, amely a anyagról, annak átalakulásáról és az emlékezet megőrzéséről szól. Munkám közvetlen kapcsolatról indul a nemes és összetett anyagokkal, mint a márványpor és kő, természetes pigmentek, armeni földek, oxidok és fémek. Nem tekintem egyszerű kifejező eszközöknek, hanem élő jelenlékeknek, idő hordozóinak, történeteknek és újjászületés lehetőségeinek.

Egy olyan folyamaton keresztül, amit inkább rítusnak, mint szobrászatnak tekintek: a kő újjászületése, amit a kezemen keresztül vezet az energia. A gyakorlat abból a megfigyelésből és az a vágyból fakad, hogy életet adjak annak, amit összetörtek, elhagyatott vagy elfeledtek. Fragmentumok és hulladékok, gyakran más szobrászok munkáiból származó darabok, az én munkáim számára eredeti anyaggá válnak.
Olyan anyagok ezek, amelyek önmagukban is történetet hordanak. Szétbontom őket és újra összerakom, olyan formákat hozva létre, amelyek már nem tartoznak az előző állapotukhoz, hanem egy új feltételhez. Minden mű egyensúlyi helyzetből fakad a veszteség és az újjászületés, a memória és a lehetőség között, ami láthatóvá teszi azt a pillanatot, amikor az anyag már nem az volt, ami volt, és valami más válik belőle.

Az út transformáció formáját ölti fel, amely felülmúlja a hagyományos szobrászatot, és egy majdnem alkemikus dimenzió felé közelít. Olyan anyagokat használok, amelyek már léteztek, őket szétbontom és újra összerakom, hogy új formákat és identitásokat hozzak létre. Minden alkotás a pusztítás és a regeneráció közötti feszültségből, a veszteség és a memória közötti feszültségből születik, láthatóvá téve egy állandó változás állapotát.

A kutatás olyan anyagokkal szembesül, amelyek mély ellentmondást testesítenek meg: látszólag örökkévalók és szét nem bonthatóak, ugyanakkor érzékenyek és sebezhetőek. Amit mozdulatlannak tűnik, az instabil természetet tárja fel, amely képes reagálni, oxidálódni és idővel átalakulni. Ez a feltétel az anyagot a munka aktív részévé teszi, amely folyamatos párbeszédben van az idővel és a környezettel.
A tökéletesség feladja helyét a törékenységnek, és az örökkévalóság élő, emberi élménnyé válik. Az anyag nem alárendelt, hanem társszerzővé válik, a gesztus, a folyamat és saját evolúciójának nyomatait megőrizve a felületen.

Önismerőként a kifejezés felé tett utamat kísérletezés, megfigyelés és hallgatás révén építettem fel. A megközelítés nem a kontrollra, hanem az anyag átalakulásának kísérésére törekszik. A Formák, amelyek létrejönnek, a memória működését tükrözik: olyan szerkezetek, ahol a fragmentumok, nyomok és hiányok együtt élnek és regenerálódnak.

Ez a gyakorlat a materiat élő archívumként felfogva vizsgálja. A szobrok jelenítésként emelkednek ki, felbomlás és újjászületés között, állandóság és átalakulás között, visszaadva az anyagnak egy mélyen kortárs és emberi dimenziót.