Antoni Tapies (1923-2012) - Nocturn Matinal 2

A NYOMTATÁRÓL
- Litográfia Vietala Guarro papíron.
- Példány C.M. (kibocsátásból kivont nyomtatás), amely a gyűjtők szemszögéből növeli az érdeklődést.
- Ez a mű része a Nocturn Matinal című kötet kiadásának, amelyet Antoni Tàpies és a költő Joan Brossa (1919–1998) közösen készített, és a Polígrafa adta ki.
- Korából adódóan a papíron a széleken enyhe öregedési foltok, apró elszíneződések és a kezelés jelei láthatók.

A MŰVÉSZRŐL

Ez a mű a Nocturn Matinal sorozathoz tartozik, amelyben Tàpies teljes mértékben kiéli anyagi és szimbolikus nyelvét. A kompozíció egy nagy, földtónusú központi terület köré épül, durva és organikus benyomást kelt, felidézve a lekopott falakat és az idő által megviselt felületeket – ezek visszatérő elemei művészi univerzumának.

A vízszintes vonalak határolják a teret és alapvető, szinte ősi jeleként funkcionálnak. A szélek menti gesztusos nyomok megnövelik a mű kifejező és majdnem rituális jellegét. Az egész egy zord és meditációs hangulatot közvetít, ahol a matéria, a jel és a vákuum párbeszédet folytat, erőteljes költői töltéssel.

A SZERZŐRŐL

Antonio Tapies (Barcelona, 1923–2012)

katalán művész volt, és a 20. századi európai informalizmus egyik legbefolyásosabb alakja. Jelentős részben autodidakta módon dolgozott; az avantgárd és a keleti hagyomány hatását ötvözve alakította ki saját nyelvét, ahol a matéria és a szellem összefonódik. Olyan anyagokat használt, mint föld, homok, márványpor és hétköznapi tárgyak, sűrű felületeket hozva létre, amelyek emléket, törékenységet és transzcendszenciát idéznek. 1984-ben létrehozta az Antoni Tàpies Alapítványt, amely olyan művészeti és szellemi örökséget konszolidál, amely a kísérletezést és a kritikai reflexiót ötvözi.

Az 1950-es években nemzetközi elismerést szerzett a Velencei Biennálén és a kasseli Documentán való részvétellel. A Velencei Képzőművészeti Nagydíjat (1958) megkapta, később pedig az Astúria-díjat a művészetekért (1990). 2010-ben II. János Károly király márki rangot adományozott neki.

#iberianweek