École expressionniste (XX) - Éclats de paysage - NO RESERVE






Francia licitátorképzésen végzett, a Sotheby’s párizsi értékelési osztályán dolgozott.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 142216 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Éclats de paysage - NO RESERVE, 1960–1970 közötti olajkép Franciaországból, az École expressionniste (XX) alkotásától, absztrakt expresszionizmus stílusban, kerettel együtt eladó.
Leírás az eladótól
XX. századi európai iskola egyik érdekes műve, amely egy olyan nyelvben bontakozik ki, amely az absztrakt expresszionizmus, a lírai absztrakció és a hajdina (képzeletbeli) absztrakt tájkép között helyezkedik el.
A kompozíció úgy tűnik, hogy szándékoltan megőrzi egy tájkép emlékét, bár azt a gesztus, az anyag és a szín mélyen átalakította. A felső területet széles sávban uralja a sárga és okker tónus, amely egyfajta fénylő horizontot teremt, míg a felszín többi része intenzív kékek, ibolyák, bíborok, türkizek, pirosak és földtónusok együttes halmozódásával épül fel.
A természet metaforikusan nem literalisan van ábrázolva, hanem lényegében festményszerű élménnyé válik. A felület energikus ecsetvonásokkal, rétegződésekkel, pasztell- és karcolási technikákkal, valamint különböző színmaszok spontán találkozásaival szerveződik, ami a matériának és a gesztusnak meghatározó főszerepet ad.
Stílus szemszögéből a mű összekapcsolható a lírai absztrakció, az absztrakt expresszionizmus és az európai informalismusa kutatásaival, amelyek fokozatosan felválasztották a rajzot és a hagyományos ábrázolást egy gesztusra, foltra, anyagra és a szín autonómiájára alapozott festményhez.
Kifejezetten érdekes a közelítése Nicolas de Staël munkájához, különösen abban a módban, ahogy a tájképet olyan területre teszi, amely a figuráció és az absztrakció határán marad. Bizonyos alkotói szakaszaiban De Staël tájakat és horizontokat nagy szín- és anyagviszonylatokká alakított, miközben megőrizte a látható világ referenciáját és egyszerre lényegesen csökkentette felismerhető elemeit.
E műben hasonló szemléleti koncepció fedezhető fel: a vízszintes szervezés még lehetővé teszi az ég, a horizont és a talaj képzeletét, de bármilyen konkrét utalás gyakorlatilag feloldódik a színmasszákban. Az executio viszont itt sokkal gesztus- és töredezettabb, eltérve De Staël jellegzetes, kompaktabb és geometrikus struktúráitól.
Az affinákat meg lehetne találni Hans Hofmann bizonyos kutatásaival is, különösen a szín képességében, hogy önmagában is teret, feszültséget és mozgást hozzon létre. A színmasszák előrehaladnak és visszahúzódnak vizuálisan a meleg és a hideg színek erős kontrasztjaival, így rendkívül dinamikus felület keletkezik.
A középső zóna a legerősebb festői intenzitás központja. Ott mélyebb kéktónusok, ibolyák, rózsaszínek, pirosak és türkizek halmozódnak fel szabad ecsetvonás által, amely gyakorlatilag minden kontúr nélküli ábrázolást megszüntet. Szemben e bonyolultsággal a felső nagy sárgás-okkerek felület stabilitást ad és mint egy erőteljes fényzóna funkcionál.
Ugyanúgy hallhatóak a tachizmus és az európai Art Informel visszhangjai, különösen a gesztus spontánitásában és a festés fizikai minőségeinek fontosságában. E tágabb kontextusban emlékeztethetők Hans Hartung, Georges Mathieu vagy Pierre Soulages alkotásainak kutatásai, bár ezek a stilisztikai azonosságok nem jelentenek közvetlen kapcsolatot vagy konkrét attribúciót.
Az egyik legvonzóbb aspektusa a műnek éppen a gesztualitás és a szerkezet közötti feszültségben rejlik. A látszólagos spontaneitás ellenére a kompozíció nagyon határozott szervezettséget mutat nagy vízszintes sávok révén, amelyek kiegyensúlyozzák a foltok, textúrák és színek rendkívüli változatosságát.
Az eredmény egy erőteljes szín- és anyagtanú festmény, amelyben a táj úgy tűnik, mint csak emlék vagy kiindulópont. A látható valóság szubjektív élménnyé alakul a színre, az anyagra és a gesztusra épülve.
Sajátos jellemzői alapján a mű a XX. századi európai iskolába sorolható, közel az absztrakt expresszionizmushoz, a lírai absztrakcióhoz és a tájképi absztrakcióhoz, formális affinitásokkal olyan alkotókkal, mint Nicolas de Staël és Hans Hofmann.
A megőrzési állapotot alaposan értékelni kell a rendelkezésre álló fotók alapján, amelyek a leírás részét képezik.
A mű keretben látható.
A keret ingyenes ajándékként kerül a vásárlóhoz, nem kap értéket és nem tartozik a mű részéhez. Az esetleges keret miatt a szállítás során bekövetkező károk nem képezhetik reklamáció alapját.
A műt gondosan, professzionálisan csomagolják, a szállítás során a lehető legnagyobb védelmet biztosítva.
FONTOS: a szigetekre, félszigeteken kívüli területekre vagy vámeljárás alá eső címekre küldött küldemények esetén előfordulhatnak további szállítási, ügyintézési és/vagy vámköltségek, amelyeket a vásárlónak kell viselnie.
Az eladó története
XX. századi európai iskola egyik érdekes műve, amely egy olyan nyelvben bontakozik ki, amely az absztrakt expresszionizmus, a lírai absztrakció és a hajdina (képzeletbeli) absztrakt tájkép között helyezkedik el.
A kompozíció úgy tűnik, hogy szándékoltan megőrzi egy tájkép emlékét, bár azt a gesztus, az anyag és a szín mélyen átalakította. A felső területet széles sávban uralja a sárga és okker tónus, amely egyfajta fénylő horizontot teremt, míg a felszín többi része intenzív kékek, ibolyák, bíborok, türkizek, pirosak és földtónusok együttes halmozódásával épül fel.
A természet metaforikusan nem literalisan van ábrázolva, hanem lényegében festményszerű élménnyé válik. A felület energikus ecsetvonásokkal, rétegződésekkel, pasztell- és karcolási technikákkal, valamint különböző színmaszok spontán találkozásaival szerveződik, ami a matériának és a gesztusnak meghatározó főszerepet ad.
Stílus szemszögéből a mű összekapcsolható a lírai absztrakció, az absztrakt expresszionizmus és az európai informalismusa kutatásaival, amelyek fokozatosan felválasztották a rajzot és a hagyományos ábrázolást egy gesztusra, foltra, anyagra és a szín autonómiájára alapozott festményhez.
Kifejezetten érdekes a közelítése Nicolas de Staël munkájához, különösen abban a módban, ahogy a tájképet olyan területre teszi, amely a figuráció és az absztrakció határán marad. Bizonyos alkotói szakaszaiban De Staël tájakat és horizontokat nagy szín- és anyagviszonylatokká alakított, miközben megőrizte a látható világ referenciáját és egyszerre lényegesen csökkentette felismerhető elemeit.
E műben hasonló szemléleti koncepció fedezhető fel: a vízszintes szervezés még lehetővé teszi az ég, a horizont és a talaj képzeletét, de bármilyen konkrét utalás gyakorlatilag feloldódik a színmasszákban. Az executio viszont itt sokkal gesztus- és töredezettabb, eltérve De Staël jellegzetes, kompaktabb és geometrikus struktúráitól.
Az affinákat meg lehetne találni Hans Hofmann bizonyos kutatásaival is, különösen a szín képességében, hogy önmagában is teret, feszültséget és mozgást hozzon létre. A színmasszák előrehaladnak és visszahúzódnak vizuálisan a meleg és a hideg színek erős kontrasztjaival, így rendkívül dinamikus felület keletkezik.
A középső zóna a legerősebb festői intenzitás központja. Ott mélyebb kéktónusok, ibolyák, rózsaszínek, pirosak és türkizek halmozódnak fel szabad ecsetvonás által, amely gyakorlatilag minden kontúr nélküli ábrázolást megszüntet. Szemben e bonyolultsággal a felső nagy sárgás-okkerek felület stabilitást ad és mint egy erőteljes fényzóna funkcionál.
Ugyanúgy hallhatóak a tachizmus és az európai Art Informel visszhangjai, különösen a gesztus spontánitásában és a festés fizikai minőségeinek fontosságában. E tágabb kontextusban emlékeztethetők Hans Hartung, Georges Mathieu vagy Pierre Soulages alkotásainak kutatásai, bár ezek a stilisztikai azonosságok nem jelentenek közvetlen kapcsolatot vagy konkrét attribúciót.
Az egyik legvonzóbb aspektusa a műnek éppen a gesztualitás és a szerkezet közötti feszültségben rejlik. A látszólagos spontaneitás ellenére a kompozíció nagyon határozott szervezettséget mutat nagy vízszintes sávok révén, amelyek kiegyensúlyozzák a foltok, textúrák és színek rendkívüli változatosságát.
Az eredmény egy erőteljes szín- és anyagtanú festmény, amelyben a táj úgy tűnik, mint csak emlék vagy kiindulópont. A látható valóság szubjektív élménnyé alakul a színre, az anyagra és a gesztusra épülve.
Sajátos jellemzői alapján a mű a XX. századi európai iskolába sorolható, közel az absztrakt expresszionizmushoz, a lírai absztrakcióhoz és a tájképi absztrakcióhoz, formális affinitásokkal olyan alkotókkal, mint Nicolas de Staël és Hans Hofmann.
A megőrzési állapotot alaposan értékelni kell a rendelkezésre álló fotók alapján, amelyek a leírás részét képezik.
A mű keretben látható.
A keret ingyenes ajándékként kerül a vásárlóhoz, nem kap értéket és nem tartozik a mű részéhez. Az esetleges keret miatt a szállítás során bekövetkező károk nem képezhetik reklamáció alapját.
A műt gondosan, professzionálisan csomagolják, a szállítás során a lehető legnagyobb védelmet biztosítva.
FONTOS: a szigetekre, félszigeteken kívüli területekre vagy vámeljárás alá eső címekre küldött küldemények esetén előfordulhatnak további szállítási, ügyintézési és/vagy vámköltségek, amelyeket a vásárlónak kell viselnie.
