Aleix Albareda - SUNNY IT WITH SMILES





20 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 141331 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
A Sunny It With Smiles egy 2022-ben keletkezett, eredeti, 112 × 112 cm-es négyzetes akril tájkép Spanyolországból, kézzel aláírt, kiváló állapotban, közvetlenül a művész adja el autentikált tanúsítvánnyal.
Leírás az eladótól
Egyedüli darab, hitelesítési tanúsítvánnyal.
Ez a festészeti sor különleges értelmezést kínál a kortárs tájképről, amelyben a természet, az emlékezet és az absztrakció egyazon festői felületen élnek együtt. Fák és növényi formák képezik a kiindulópontot, ám ezek fokozatosan átalakulnak hitelesített hálózatos szerkezetek, függőleges vonalak, fragmentálódások és felhalmozódások révén, amelyek megkérdőjelezik a kép azonnali észlelését.
A rácsszerkezet alapvető szerephez jut, építőelemként és egyben megtöréseként is. Tagolja a tájat, részben elrejti, és arra kényszeríti a nézőt, hogy vizuálisan rekonstruálja. Ezzel a geometriai felépítéssel szemben a festmény erőteljes gesztusdimenziót tart fenn: pacák, folyások, átlátszóság, csöpögések és anyagfelhalmozások ritmust, mélységet és feszültséget kölcsönöznek a képnek.
A szín ugyancsak kifejező funkcióval bír. A feketék és zöldek, a vörösek, narancsok, sárgák, rózsaszínek és kékek kontrasztjai különböző hangulatokat teremtenek anélkül, hogy a sorozat szemantikai egységét elhagyják. A természet így nem szó szerint ábrázolt, hanem érzelmi és fragmentált élményként jelenik meg.
Ezekben a művekben állandó feszültség tapasztalható a rend és a káosz között, a figurativitás és az absztrakció, a szerkezet és a gesztus között. A felismerhető táj továbbra is jelen van, de egy bomlási és újjáépítési folyamat alá kerül, amely ambiguabbá és személyesebbé teszi.
A 112 × 112 cm-es négyzetes formátum erőteljesen és magával ragadóan jeleníti meg a kompozíciókat. Olyan művek, amelyeket nem csak tájképként érdemes szemlélni, hanem olyan felületekként, ahol a táj anyaggá, emlékezetté és festői nyelvvé válik.
Összességében a sorozat kortárs szemléletet kínál a természetről: egy olyan táj, amely nem arról szól, hogy azt lássuk, amit látunk, hanem arról, hogy kifejezze azt, ami a szemünkben marad a látott után.
Egyedüli darab, hitelesítési tanúsítvánnyal.
Ez a festészeti sor különleges értelmezést kínál a kortárs tájképről, amelyben a természet, az emlékezet és az absztrakció egyazon festői felületen élnek együtt. Fák és növényi formák képezik a kiindulópontot, ám ezek fokozatosan átalakulnak hitelesített hálózatos szerkezetek, függőleges vonalak, fragmentálódások és felhalmozódások révén, amelyek megkérdőjelezik a kép azonnali észlelését.
A rácsszerkezet alapvető szerephez jut, építőelemként és egyben megtöréseként is. Tagolja a tájat, részben elrejti, és arra kényszeríti a nézőt, hogy vizuálisan rekonstruálja. Ezzel a geometriai felépítéssel szemben a festmény erőteljes gesztusdimenziót tart fenn: pacák, folyások, átlátszóság, csöpögések és anyagfelhalmozások ritmust, mélységet és feszültséget kölcsönöznek a képnek.
A szín ugyancsak kifejező funkcióval bír. A feketék és zöldek, a vörösek, narancsok, sárgák, rózsaszínek és kékek kontrasztjai különböző hangulatokat teremtenek anélkül, hogy a sorozat szemantikai egységét elhagyják. A természet így nem szó szerint ábrázolt, hanem érzelmi és fragmentált élményként jelenik meg.
Ezekben a művekben állandó feszültség tapasztalható a rend és a káosz között, a figurativitás és az absztrakció, a szerkezet és a gesztus között. A felismerhető táj továbbra is jelen van, de egy bomlási és újjáépítési folyamat alá kerül, amely ambiguabbá és személyesebbé teszi.
A 112 × 112 cm-es négyzetes formátum erőteljesen és magával ragadóan jeleníti meg a kompozíciókat. Olyan művek, amelyeket nem csak tájképként érdemes szemlélni, hanem olyan felületekként, ahol a táj anyaggá, emlékezetté és festői nyelvvé válik.
Összességében a sorozat kortárs szemléletet kínál a természetről: egy olyan táj, amely nem arról szól, hogy azt lássuk, amit látunk, hanem arról, hogy kifejezze azt, ami a szemünkben marad a látott után.

