Aleix Albareda - TREESTOPIA II





Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 141255 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
TREESTOPIA II, 2020-es eredeti akril festmény vásznon (112 × 112 cm), kézzel aláírt, Spanyolországból, tájkép, közvetlenül a művész adja el, egyedi darab hitelesítési igazolással.
Leírás az eladótól
Egyedi darab, hitelesítési bizonyítvánnyal.
Ebben a Heatherton- vagy akril sorozatban vászonon (112 × 112 cm) a fa olyan jelképpé válik, amely felülmúlja a táj megnyilvánulását, és emlékezet, gyökereződés és regenerálódási képesség metaforájává alakul. Az egyes kompozíciók központjában kiemelkedve élő jelenlétként dialogizál egy olyan térrel, amely színfelületekkel, grafikai elemekkel és díszítő utalásokkal épült ki.
Messze a naturalista ábrázolástól ezek a művek a természetet egy olyan hibrid területre helyezik, ahol az organikus a geometriai és a díszítővel él. A lombkoronák szabad és anyagias gesztussal oldva, kontrasztálnak a színes mezőkkel és grafikai motívumokkal, amelyek a díszítő hagyományt és a kortárs vizuális nyelvet egyaránt idézik. A rend és a spontánitás közötti találkozás olyan feszültséget teremt, amely az ecsetvonásokba erős plasztikai energiát tölti.
Az értelem megalapozásában kiemelt szerepe van a színnek. A narancsok, türkizek, kékek és magenták nem egy konkrét helyet írnak le, hanem egy belső tájat, ahol az érzelem felülmúlja a reprezentációt. A fény úgy tűnik, hogy a vászonból ered, körüllengi a növényzetet egy olyan atmoszférában, amely a valós és a képzeletbeli között táncol.
A textúrák gazdagsága, a rétegzettség és a gesztusos vonalak nyílt festészeti folyamatot tárnak fel, ahol minden réteg megőrzi az előzők emlékét. Így a fák is olyan élőlényekké válnak, amelyek folyamatos transzformációban vannak, tanúi az idő múlásának és a reziliencia metaforái. A gyökerei alig sejtetettek, ellentétben a lombkoronák terjedésével, emlékeztetve minket arra, hogy minden növekedéshez mély kötődés kell a gyökerekhez.
Ezek a kompozíciók újragondolásra hívják a tájhoz fűződő viszonyunkat, nem külső, hanem saját tapasztalatunk tükrében. A fa nem csupán festészeti motívum többé, hanem egy olyan szemlélődés és találkozás terepévé válik, ahol a természet, a kultúra és az emlékezet szorosan összefonódik egy finom egyensúlyban. Minden mű egy szünetet, egy figyelmes pillantást és egy elgondolkodást kínál a változás állandóságával szemben."
Egyedi darab, hitelesítési bizonyítvánnyal.
Ebben a Heatherton- vagy akril sorozatban vászonon (112 × 112 cm) a fa olyan jelképpé válik, amely felülmúlja a táj megnyilvánulását, és emlékezet, gyökereződés és regenerálódási képesség metaforájává alakul. Az egyes kompozíciók központjában kiemelkedve élő jelenlétként dialogizál egy olyan térrel, amely színfelületekkel, grafikai elemekkel és díszítő utalásokkal épült ki.
Messze a naturalista ábrázolástól ezek a művek a természetet egy olyan hibrid területre helyezik, ahol az organikus a geometriai és a díszítővel él. A lombkoronák szabad és anyagias gesztussal oldva, kontrasztálnak a színes mezőkkel és grafikai motívumokkal, amelyek a díszítő hagyományt és a kortárs vizuális nyelvet egyaránt idézik. A rend és a spontánitás közötti találkozás olyan feszültséget teremt, amely az ecsetvonásokba erős plasztikai energiát tölti.
Az értelem megalapozásában kiemelt szerepe van a színnek. A narancsok, türkizek, kékek és magenták nem egy konkrét helyet írnak le, hanem egy belső tájat, ahol az érzelem felülmúlja a reprezentációt. A fény úgy tűnik, hogy a vászonból ered, körüllengi a növényzetet egy olyan atmoszférában, amely a valós és a képzeletbeli között táncol.
A textúrák gazdagsága, a rétegzettség és a gesztusos vonalak nyílt festészeti folyamatot tárnak fel, ahol minden réteg megőrzi az előzők emlékét. Így a fák is olyan élőlényekké válnak, amelyek folyamatos transzformációban vannak, tanúi az idő múlásának és a reziliencia metaforái. A gyökerei alig sejtetettek, ellentétben a lombkoronák terjedésével, emlékeztetve minket arra, hogy minden növekedéshez mély kötődés kell a gyökerekhez.
Ezek a kompozíciók újragondolásra hívják a tájhoz fűződő viszonyunkat, nem külső, hanem saját tapasztalatunk tükrében. A fa nem csupán festészeti motívum többé, hanem egy olyan szemlélődés és találkozás terepévé válik, ahol a természet, a kultúra és az emlékezet szorosan összefonódik egy finom egyensúlyban. Minden mű egy szünetet, egy figyelmes pillantást és egy elgondolkodást kínál a változás állandóságával szemben."

