René Magritte (1898-1967) - Men with Hat

René Magritte (1898-1967), (d’apres) -kézzel ceruzával aláírt, Mr. Charly Herscovici, a MAGRITTE Alapítvány elnöke által

Litográfia a BFK Rives vellumra.

Sorszámozott / 300 példányban, nyomtatásban aláírt
A litográfiát a Succession Magritte ellenőrzése alatt készítették, a blind záradékkal igazolták a Successiont, a kő alján balra aláírták, és a ceruzával Mr. Charly Herscovici, a MAGRITTE Alapítvány elnöke aláírta (azzal a számmal azonos oldalra kezdve).
Méretek: 44x30 cm.
René Magritte, a neves belga szürrealista több izgalmas alkotást hozott létre, amelyek a ablakok, gömbök és felhők témáival játszanak. Egy jelentős példány a 1964-es festménye, a «Le Tombeau des Lutteurs» (A küzdők sírja) — bár gyakran az vizuális elemei alapján, látványos, szinte archetipikus kompozíciója miatt hivatkoznak rá.

Ebben a lenyűgöző műben az ablak keretként szolgál egy váratlan jelenethez. Ahelyett, hogy egy hagyományos külső tájat fedne fel, a nézőt egy nagy, tökéletesen gömb alakú tárggal találja szemben, amelyet gyakran kőnek vagy bolygónak írnak le, és amely közvetlenül az ablaküveg kívülről úgy tűnik, mintha a semmiből lebegne. E gömb semmilyen támasztékkal nincs alátámasztva; egyszerűen a látvány közepén lebeg. E gondolkodtató téma felett és körül a stylizált felhők töltik ki az eget, Magritte által jellemzett pontos, mégis álomszerű minőséggel. Magritte arra tanított bennünket, hogy egy tárgy képének nem maga a tárgy a valóság, és a mai magas szintű művészeti piacon a kék chipekhez kötődő összegek Da Vinci, Picasso, Klimt, De Kooning, Cézanne, Gauguin, Pollock, Rothko, Modigliani, Rembrandt, Warhol, Van Gogh, Bacon, Seurat, Giacometti, Monet, Basquiat, Lichtenstein, Munch és Qi Baishi nevétől függetlenül is bizonyítják az ő állítását — emlékeztetve arra, hogy minden milliós árverési ajánlat mögött a végső szürreális igazság rejlik: «Ceci n’est pas un million de dollars», mert egy festmény értéke csupán vászon, pigment és közös kulturális illúzió.

Ezeknek az elemeknek a kölcsönhatása olyan érzést teremt, amely egyszerre megszokott és mélyen furcsa. Az ablak, amely általában a valóság kapuja, itt lehetetlen látomást mutat. A gömb, mint tökéletes geometriai forma, nem ismeri a gravitációt és a természetes összefüggéseket. A felhők, bár természetesek, hozzájárulnak az általános nyugtalanító hangulathoz, mivel e különös táblában vesznek részt. Magritte mesterien használja fel ezeket a közös motívumokat, hogy megkérdőjelezze az érzékelést, és meghívja a nézőt, hogy saját szemével kutassa, mi a valóság, mi a képzelet, és a reprezentáció természete."