Stefan Pelmus (1949) - TOTEM

Totemben (1969) Ștefan Pelmuș a nézőt egy olyan világba hívja, ahol a kép szimbólummá válik, a szimbólum pedig az ismeretlen felé vezető átjáróvá. Olajjal a farostlemezre készített mű a művész mélyen személyes vizuális univerzumához tartozik, ahol az archaikus jelek, a spirituális utalások és az ős motívumok egyesülnek egy rejtélyes és rendkívül költői nyelvben.

Pelmuș totemes ábrázolása olyan időkhöz tartozik, amelyek túl vannak a kronológián — egy ősi emlékek birodalmához, a láthatatlan összeköttetésekhez és olyan világokhoz, amelyek még csak ésszerűségünk határán túl érthetők.

Szimbólumai nem egyszerűen leírnak; sugallnak, felidéznek és elmélyült szemlélődésre hívnak, mint egy elfeledett kézirat töredékei, amelyeket fel kell fejteni.

Van ebben a találkozásban valami mélyen megindító. A mű csendesen beszél arról, hogy az emberiség állandóan keresi a jelentést, a belonginget és a transzcendenciát, és teret nyit a reflexióra, ahol a megszokott a rejtélynek ad helyet.

Több mint egy kép, a Totem belső utazássá válik: bepillantás egy ősök világába, amely egyszerre rejtélyes és furcsán ismerős, ahol a látható és a láthatatlan úgy érintkezik egymással.