Tijs Dragtsma (1992) - A Body Built as Cathedral

Egy Test, amely Kathedrálisként épült fel, úgy tárja fel az emberi formát, ahogy a hajócsarnok megnyílik a fény felé. Az izomzat visszahúzódik, mintha egy kápolnanagyként leszakított torlasz lenne, és ami alatta áll, nem hús, hanem szerkezet: bordák ívelnek boltozott ívben, egy gerinccel, amely a testben úgy fordul meg, mint egy lépcső, amely a lelket felfelé vinné, nem pedig a férfit.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép nem kerül felületi felületre, hanem be van karcolva abba; kontrollált karcolatok mezője, amelyet akrilüvegben dolgoztak, míg az anatómiát építészetté olvashatja a néző.

A kép mindig jelen van, látható legyen a helyiség gyenge fényben vagy közvetlenül rajta megvilágítva. A fény nem hozza létre. Élesíti, a kontrasztot mélyíti, amíg a bordák kőművessé válik, a gerincből induló spirális lépcső pedig egy kicsit tovább fordul a sötét felé.

A Reneszánsz anatómia egykor úgy nézett a testre, ahogy az építők a katedrálisokra tekintettek: bizonyítékul arra, hogy valami ennyire összetett, terhet hordó csakis így tervezhető. Itt ez a tisztelet visszatér. A kitárt mellkas úgy olvasható, mint bordóboltozat, a gerinc úgy, mint egy spirális lépcső, amely valaki el nem érhető helyére vezet, és az egész alak úgy áll, mint egy építmény, amelyet még szentelésre szánnak.

Egy terem másik sarkából a figura emlékműként tartja a helyét, nyugodt és felemelt a sötétben. Közelebb menve az emlékmű feloldódik egyedi jelek mezőjébe, minden egyes jel egy apró, szándékos eltávolítási aktus, egyik sem önmagában az a kép, mindegyik együtt a test.

A Body Built as Cathedral folytatja a Tijs Dragtsma által jegyzett Art with Scratch sorozatot, amelyben a képeket kontrollált felületi károsodás hozza létre a pigment vagy nyomat helyett, olyan vizuális nyelv, ahol a károsodás nem pusztítás, hanem szerkezet.

„Egy test, amelyet katedrálisként nyitottak meg, és épp oly tartósra építették.”

A Art with Scratch-ről

Az Art with Scratch olyan művészeti sorozat, amelyben a kép nem rajzolódik meg, hanem felszabadul. Rétegenként faragva egy mély fekete felülete annyi, többszöri pontos karcolattal, amelyek megfogják a fényt és a formát előhozják a sötétből.

Távolabbról nézve a kép majdnem fénykép-szerű lehet. Erős, felismerhető és telve van jelenléttel. Közelről viszont a mű sűrű egyedi jelek mezőjévé válik. Finom, törékeny és szinte könnyű. Amit szilárdnak tűnt, az egy vékony vonalszövedékké válik, minden egyes jel szándékos gesztus, minden egyes jel nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. Megszabja, élesíti azt. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik. Ahogy a fény végiggurul a felszínen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és meghatározottan áll. Egy másikból puhává válik, és visszatér a sötétség felé, ahonnan jött, soha el nem tűnve. Egy fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szoborszerű, majdnem fénylő minőséget ölt.

Amit ez a médium különlegessé tesz, az a csendes feszültség. A karcolás közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszafordítani. Ugyanakkor az eredmény nem rideg. Közel áll az érinthetőséghez, atmoszférikus és mozgással teli. A keménység lágyul. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlétet teremt.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura sosem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép nézőponttal és hangulattal mozdul. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, hogy előre lép a feketéből. Máskor visszahúzódik a csendbe. Ebben a mozgásban, a éles és a nyugalom között él ez a munka.

Mint minden idő nyomot hagyó anyagnál, a felületnek megvan a maga csendes élete. Minden karcolás egy pillanatot, egy leheletet, egy gesztust őriz. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet adnak, amely a fény minden változásával továbbra is megmutatkozik.

About the Artist

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként azt az állandó vágyat viselem, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, hanem egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összeér.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan szólhat az anyag egy új módon? Hogyan válhat a keménység közelséggé? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés a mindennek a középpontja nálam.

A TD Fine Art Studio-n belül minden művet a saját világának tekintem, saját logikával, légkörrel és vizuális identitással. Egyes munkákat ritmus, ismétlés és szerkezet épít fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség révén születnek. A közös bennük, hogy mindannyian eredetiséghez, tisztasághoz és érzelmi jelenléthez kötődnek.

A kontraszt Mét jelennek, aer égnek. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzet között. Ami látható és ami nyitva marad a értelmezés számára. Célom nem csupán egy képet létrehozni, hanem olyan művet alkotni, amely leköti a figyelmet, visszatérő gondolatokat fakaszt, és idővel tovább nyitja meg önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a kutatások összegyűlnek. Nem csupán egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a pontosság és az a törekvés formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amely egyedi, szándékolt és eleven érzés.