Tijs Dragtsma (1992) - A Profile Lost in Rhythm

A Profile Lost in Rhythm egy arckifejezést tart a felismerés határán, egy örökké mozgó vonalfolyamba ragadtatva. A profil ott van, kétségbevonhatatlanul, a szemöldök megtörésében és az ajak lecsúszásában, mégis soha nem lép teljesen előre. A körötte zajló ritmusba van belezökkentve, egyszerre jelenvaló és visszatartott.

Nincs festék. Nincs lenyomat. Nincs tinta. A kép kivágva az akrilüveg felületébe, az egyedi nyomok mezője, amelyet azért rögzítettek, hogy ne egy képet hozzon létre, hanem hogy eltávolítson egyet, míg a megmaradó alak egy személyé, aki kiszakad abból, ami elvittetett.

Távolról a darab tiszta mozgásként olvashatónak tűnik, a fény és sötétség ívelése az üveg felületén úgy, mint víz vagy szél formát öltött. Közelebb lépve a mozgás finom karcolatok mezőjévé alakul, minden darabja egy nagyobb mintázat része, egy sem áll önmagában képként. Az arc csak akkor tűnik fel, amikor az egész felületet együtt látják.

Ez a feszültség a sok és az egy között itt a csendes téma. Egy ritmussal elveszett profil olyan kérdés, mennyire oldódhat fel egy személy a mintázatban, ismétlődésben, a tömeg vagy egy rendszer áramában, mielőtt valami lényeges mégis megőrizné a formáját. A sötét sziluett nem hiány. Az marad állandó, miközben minden más körülötte mozog.

A kép mindig jelen van, közvetlen fény nélkül is látható. A fény nem hozza létre. Élesíti, növelve a kontrasztot, megadva a karcolt vonalaknak fényt, így a profil különbözően olvasható attól függően, honnan nézed, anélkül, hogy formája elvészne.

A Profile Lost in Rhythm folytatja a Scratch-tér Art with Scratch sorozatát, amelyben a képi világ kontrollált felületi sérülésen keresztül épül fel pigment vagy nyomat nélkül.

„Egy alak elveszhet a ritmusban, és mégis ez legyen az egyetlen dolog, amit látsz.”

A művészetről: Art with Scratch

Az Art with Scratch olyan művek összessége, ahol a kép nem rajzolt, hanem kioldódott. Belevésve egy mély fekete felületbe vonalról vonalra, minden mű számtalan precíz karcolás révén születik, amelyek fénye felkapja és formát ad a sötétből.

Távolról a kép majdnem fényképiesnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és teljes jelenléttel teli. Közelről azonban a mű sűrű egyedi nyomok mezőjévé oldódik. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Ami korábban szilárdnak tűnt, az most egy finom vonalhálózatként mutatkozik, minden vonal szándékos gesztus, minden vonal elengedhetetlen az egészet.

A fény nem hozza létre a képet. Élesíti. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik a fényt. Ahogy a fény végighalad a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tiszta és meghatározott. Egy másikból lágyul és visszahúzódik a sötétségbe, ahonnan jött, és soha nem tűnik el teljesen. Egy fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szoborszerű, majdnem fénylő jellegűvé válik.

Ami ezt a médiumot annyira megkapóvé teszi, az a csendes feszültség. A karcolás önmagában közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszavonni. És mégis az eredmény nem rideg. Intim, légkörbe ágyazott, és mozgással életteli. A keménység lágyaggá válik. A pusztítás teremtődé válik. A hiány jelenlővé válik.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nincs teljesen rögzítve. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép megváltozik a nézőpont és a légkör hatására. Bizonyos pillanatokban úgy tűnik, mintha a black-ból a téma előtérbe lépne. Máskor visszatér a nyugalomba, mozdulatlanul. Ezen a mozgáson, a szögön és a nyugalmon belül él tovább a mű.

Ahogy minden az idő keze által érintett anyagnál, a felület saját csendes élettel bír. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust rögzít. Együtt alakítanak ki nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet, amely tükröződését tovább mutatja minden fényváltásnál.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem úgy tekintek a művészetre, mint egy rögzült stílusra, hanem mint egy fejlődő felfedezési területre, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összhangba kerül.

Munkámat gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdem. Hogyan beszélhet egy anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet precizitás érzelmet? Ez a keresés a lényeg minden bennem születő alkotásban.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műfaj saját világként gondolható el, saját logikával, légkörrel és vizuális identitással. Néhány mű a ritmuson, ismétlésen és szerkezeten keresztül épül. Mások hiányból, árnyékból, reflexióból vagy feszültségből születnek.

Ami összekapcsolja őket, az az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti megosztott elkötelezettség.

Lenyűgöz a kontraszt. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzet között. Ami látható és amiinterpretációra nyitva marad. Célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem olyan mű megalkotása, amely fenntartja a figyelmet, meghívja a reflexiót és idővel tovább mutat rá.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a kutatások találkoznak. Nem csupán egy műhely, hanem egy fejlődő művészi univerzum, amelyet kíváncsiság, precizitás és az a törekvés formál, hogy olyan művet teremtsen, amely egyedi, szándékos és eleven érzésű.