Tijs Dragtsma (1992) - Carved by Longing

A Carved by Longing egy kortárs művészeti alkotás a némaságról, a vágyakozásról és a testet felfüggesztve tartózkodó állapotról.

A figura egy abszolút sötétség mezője közepén áll. Nincs mozgás. Nincs zaj. Csak a fej felfelé billenése, a lezárt szemek, a mellkas felé kapkodó fénycsík oldalról. A testtartás nem kudarc. Várakozás. Olyan várakozás, amelynek súlya van, amely idő alatt formálta a testet olyanná, hogy ellenálló és egyszerre fájdalmas legyen.

A kép nem a festék vagy a print révén tárul fel. Nincsen pigment. Nincsen tinta. A felület kontrollált sérülése révén tárul fel az akrilüvegen. Minden karcolat más-más fényt kap. Ahogy a néző mozog, a figura a tisztaság és a lágyosság között mozog, és kontrasztja csendesen mélyül.

Távolról a mű monumentális alakként olvasható a sötétségből faragva. Közelről a felület kontrollált karcolatok mezőjeként tárul fel, minden egyes nyom elvétel nyoma, nem hozzáadásé. A sötétség nincs kitöltve. Az marad, amit minden más elvétel után itt hagytak.

A vágyakozás nem mindig harsány. Néha egy test áll teljesen mozdulatlanul, tartva valamit, amit nem tud megnevezni. Ez a mű megőrzi azt a pillanatot. A hang nélküliség, mielőtt egy érzelem megvetné a felületet.

A Carved by Longing folytatja a Tijs Dragtsma által alkotott Art with Scratch sorozatot, amelyben a képeket kontrollált felületi sérülés hozza létre pigment vagy nyomtatás helyett. Olyan vizuális nyelv, amelyben a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

„Amit a fény feltár, a sötétség megtart.”

A Karcolásokkal készült művészetről

A Karcolásokkal készült művészet olyan alkotásokat foglal magában, ahol a kép nem rajzolt, hanem felszabadult. Soronként faragva egy mély fekete felületbe, minden mű számtalan precíz karcolattal tárul fel, amelyek megfogják a fényt és formát hoznak a sötétségből.

Távolról nézve a kép majdnem fénykép-szerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről viszont a mű sűrű egyedi nyomok mezőjévé bomlik. Finom, törékeny és szinte súlytalan. A nudnál is határozottabb, de a részek látszik, hogy a vonalak egy szándékos gesztus, amelyek mindegyike lényeges az egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. A fény élesenebb lesz tőle. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszaverik. Ahogy a fény a felületen keresztül mozog, a kép lélegzik. Egyik szögből a figura világos és determinált, másikból pedig megpuhul és visszatér a sötétségbe, ahonnan jött, anélkül, hogy valaha eltűnne. Egy fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiumot olyan megkapóvá? Azt a csendes feszültséget. A karcolás aktusa közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszavonni. Mégis az eredmény nem rideg. Intim, atmoszáris és mozgással teli. A keménység lágyabbá válik. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlétévé lesz.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nincs teljesen rögzítve. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép nézőponttól és a légkörtől függően változik. Bizonyos pillanatokban a téma előrelép a feketeségből. Máskor visszahúzódik és némán marad. Ebben a mozgásban, a éles és a nyugodt közti tartományban él a mű.

Mint minden idők által érintett anyag, a felület is saját csendes életet hordoz. Minden karcolat egy-egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együtt nem csupán egy képet alkotnak, hanem egy jelenlétet, amely tovább tárul fel a fény változásával.

A művésről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként folyamatos vágy vezet, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, inkább egy fejlődő felfedezés terének, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összejön.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel indul. Hogyan szólhat egy anyag egy új módon? Hogyan válhat a keménység közelséggé? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés a lényeg minden, amit létrehozok.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műlett a saját világként kerül kezelve, saját logikával, légkörrel és vizuális identitással. Néhány mű ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások hiány, árnyék, visszacsillanás vagy feszültség révén bontakoznak ki. Amit összeköt bennük, az az eredetiséghez, a tisztasághoz és az érzelmi jelenléthez való közös elkötelezettség.

A kontraszt iránt vonz a gyengeség és az erősség, a kontroll és az érzelem, a látható és a nyitva maradó értelmezés között. Nem csupán egy képet akarok készíteni, hanem olyan művet, amely megragadja a figyelmet, tükrözésre hív és idővel tovább felfedi magát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összeérnek. Nem csupán egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a törekvés formál, hogy olyan művet hozzon létre, amely egyedi, tudatos és élő benyomást kelt.