Tijs Dragtsma (1992) - Stone Faces in Duet
06
napok
06
óra
36
perc
21
másodperc
Kezdőlicit
€ 1
A licit nem érte el a minimálárat
Nincs licit
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 141366 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Stone Faces in Duet egy eredeti, aláírt kortárs vegyes technikájú mű Tijs Dragtsma holland művésztól (2026), 51 × 51 cm, fekete‑fehér, kerettel együtt kerül forgalomba, az Art with Scratch sorozat egyedi darabja.
AI-támogatott összefoglaló
Leírás az eladótól
Stone Faces in Duet két ősi színházi maszkkal összekapcsolja egyetlen monumentális arccá, amely egyik oldalon felderengő nevetésben, a másikon pedig megfagyott zokkanásban van elkapva. Pofán-pofába találkoznak, mintha ugyanabból a kőblokkból faragták volna, amely egyszerre emlékezik két éjszakára.
Festék nélkül. Nyom nélkül. Tinta nélkül. A kép az akrilüveg felületébe van vésett, úgy épül fel, hogy a kontrollált felületi sérülés hozza létre a képet a pigment helyett, tehát amit látsz, annak teljes mértéke annak az eredménye, amit elvittek.
A vígjáték és a tragédia az ókor első színházai óta egymás mellett áll: az egyik maszk segít abban, hogy a közönség elfelejtse önmagát, a másik pedig abban, hogy emlékezzen rá. Itt a két maszk egy arccá olvad össze, és a poén és a bánat már nem külön történet. Egyetlen kifejezést olvashatunk belőle két szemszögből.
A kép mindig jelen van, legyen közvetlen fény vagy sem. A fény nem hozza létre, csak élesíti, és egy ferdén vetett fénysugár alatt a nevető száj megcsillan és ragyog, miközben a kiáltó szem mélyebb árnyékba süllyed, és a kettő közti kontraszt nő. Egy szobából másképp olvasható, mint közelről, miközben a maszk soha nem veszti el az arc jellegét.
Hatávolról a mű egy viselt, monumentális portréként olvasható. Közelről ugyanaz a portré felbomlik egy ellenőrzött karcolatszőnyeggé, minden egyes vonal szándékos jel, nem pedig festés ecsetvonása, bizonyítéka egy vizuális nyelvnek, ahol a sérülés nem megsemmisítés, hanem struktúra.
Stone Faces in Duet folytatja a Art with Scratch sorozatot Tijs Dragtsma művétől, amelyben a képi világ a pigment vagy nyomtatás helyett kontrollált felületi sérülésekkel épül fel. Ez a mű egyedi.
"Két maszk, egy arc, a színház legrégebbi kérdése, amit valaha tett fel."
Ami a Scratch művészetéről szól
A Scratch művészete egy olyan test, amelyben a kép nem rajzolt, hanem ki van engedve. Lépésről lépésre faragott, mély fekete felületbe vésett vonalakból minden mű számos precíz karcolat révén tárul fel, amelyek a fényt megvillantják, és formát hoznak a sötétségből.
Távolról a kép majdnem fotóként hat. Erőteljes, könnyen felismerhető és tapintható. Közelről azonban a mű sűrű, egyedi nyomok mezőjévé bomlik.Finom, törékeny és szinte súlytalan. Ami korábban szilárdnak tűnt, az most egy finom vonalhálót mutat, minden vonal szándékos gesztus, mindegyik elengedhetetlen az egészhez.
A fény nem hozza létre a képet. Élesíti. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik a fényt. Ahogy a fény végighalad a felületen, a kép lélegzik. Egyik szögből a figura tisztán és megfoghatóan áll. Másikból lágyul és visszaereszkedik a sötétségbe, ahonnan jött, anélkül hogy valaha is eltűnne. A fókuszált spotfény alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, szinte fénylő minőséget ölt.
Mi teszi ezt a médiumot ennyire megkapóvá? A csendes feszültség. A karcolás aktusa közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszafordítani. De az eredmény nem rideg; bensőséges, hangulatos és mozgással élő. A keménység lágyul, a pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlét lesz.
Olyan művekben, mint ez a portré, a alak soha nincs teljesen rögzítve. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívával és hangulattal változik. Bizonyos pillanatokban a téma kitűnik a feketéből. Máskor visszahúzódik a mozdulatlan nyugalomba. Ebben a mozgásban, a szintén éles és nyugodt állapot között éled fel a munka.
Mint minden idő árnyékolta anyag, a felület is csendes élettel bír. Minden karcolat egy pillanatot, egy levegőt, egy gesztust őriz. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet is alkotnak, amely fényváltásról fényváltásra tovább tárja fel önmagát.
a Művészről
A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio megalapítója.
Képzőművészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet egy rögzült stílusnak, sokkal inkább egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem egyesül.
A munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan válhat a keménység közelséggé? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés van a mindenben, amit alkotok.
A TD Fine Art Studio-n belül minden alkotói test saját világként közelítve, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással rendelkezik. Néhány mű ütemekkel, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások hiánnyal, árnyékkal, tükröződéssel vagy feszültséggel születnek. Ami összeköti őket, az az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti közös elkötelezettség.
A kontraszt iránti vonzalmam megkérdőjelezhetetlen. Agyag és törékenység között. Az irányítás és az érzelem között. Ami látható és amit a magyarázatra adnak. Célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem olyan mű létrehozása, amely megragadja a figyelmet, gondolkodásra hív és idővel tovább tár fel önmagát.
A TD Fine Art Studio az a teret, ahol ezek a felfedezések összekapaszkodnak. Nem csupán egy műterem, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet kíváncsiság, precizitás és az a szándék formál, hogy olyan művet hozzon létre, amely megkülönböztető, szándékos és élő érzésű.
Stone Faces in Duet két ősi színházi maszkkal összekapcsolja egyetlen monumentális arccá, amely egyik oldalon felderengő nevetésben, a másikon pedig megfagyott zokkanásban van elkapva. Pofán-pofába találkoznak, mintha ugyanabból a kőblokkból faragták volna, amely egyszerre emlékezik két éjszakára.
Festék nélkül. Nyom nélkül. Tinta nélkül. A kép az akrilüveg felületébe van vésett, úgy épül fel, hogy a kontrollált felületi sérülés hozza létre a képet a pigment helyett, tehát amit látsz, annak teljes mértéke annak az eredménye, amit elvittek.
A vígjáték és a tragédia az ókor első színházai óta egymás mellett áll: az egyik maszk segít abban, hogy a közönség elfelejtse önmagát, a másik pedig abban, hogy emlékezzen rá. Itt a két maszk egy arccá olvad össze, és a poén és a bánat már nem külön történet. Egyetlen kifejezést olvashatunk belőle két szemszögből.
A kép mindig jelen van, legyen közvetlen fény vagy sem. A fény nem hozza létre, csak élesíti, és egy ferdén vetett fénysugár alatt a nevető száj megcsillan és ragyog, miközben a kiáltó szem mélyebb árnyékba süllyed, és a kettő közti kontraszt nő. Egy szobából másképp olvasható, mint közelről, miközben a maszk soha nem veszti el az arc jellegét.
Hatávolról a mű egy viselt, monumentális portréként olvasható. Közelről ugyanaz a portré felbomlik egy ellenőrzött karcolatszőnyeggé, minden egyes vonal szándékos jel, nem pedig festés ecsetvonása, bizonyítéka egy vizuális nyelvnek, ahol a sérülés nem megsemmisítés, hanem struktúra.
Stone Faces in Duet folytatja a Art with Scratch sorozatot Tijs Dragtsma művétől, amelyben a képi világ a pigment vagy nyomtatás helyett kontrollált felületi sérülésekkel épül fel. Ez a mű egyedi.
"Két maszk, egy arc, a színház legrégebbi kérdése, amit valaha tett fel."
Ami a Scratch művészetéről szól
A Scratch művészete egy olyan test, amelyben a kép nem rajzolt, hanem ki van engedve. Lépésről lépésre faragott, mély fekete felületbe vésett vonalakból minden mű számos precíz karcolat révén tárul fel, amelyek a fényt megvillantják, és formát hoznak a sötétségből.
Távolról a kép majdnem fotóként hat. Erőteljes, könnyen felismerhető és tapintható. Közelről azonban a mű sűrű, egyedi nyomok mezőjévé bomlik.Finom, törékeny és szinte súlytalan. Ami korábban szilárdnak tűnt, az most egy finom vonalhálót mutat, minden vonal szándékos gesztus, mindegyik elengedhetetlen az egészhez.
A fény nem hozza létre a képet. Élesíti. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik a fényt. Ahogy a fény végighalad a felületen, a kép lélegzik. Egyik szögből a figura tisztán és megfoghatóan áll. Másikból lágyul és visszaereszkedik a sötétségbe, ahonnan jött, anélkül hogy valaha is eltűnne. A fókuszált spotfény alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, szinte fénylő minőséget ölt.
Mi teszi ezt a médiumot ennyire megkapóvá? A csendes feszültség. A karcolás aktusa közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszafordítani. De az eredmény nem rideg; bensőséges, hangulatos és mozgással élő. A keménység lágyul, a pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlét lesz.
Olyan művekben, mint ez a portré, a alak soha nincs teljesen rögzítve. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívával és hangulattal változik. Bizonyos pillanatokban a téma kitűnik a feketéből. Máskor visszahúzódik a mozdulatlan nyugalomba. Ebben a mozgásban, a szintén éles és nyugodt állapot között éled fel a munka.
Mint minden idő árnyékolta anyag, a felület is csendes élettel bír. Minden karcolat egy pillanatot, egy levegőt, egy gesztust őriz. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet is alkotnak, amely fényváltásról fényváltásra tovább tárja fel önmagát.
a Művészről
A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio megalapítója.
Képzőművészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet egy rögzült stílusnak, sokkal inkább egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem egyesül.
A munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan válhat a keménység közelséggé? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés van a mindenben, amit alkotok.
A TD Fine Art Studio-n belül minden alkotói test saját világként közelítve, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással rendelkezik. Néhány mű ütemekkel, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások hiánnyal, árnyékkal, tükröződéssel vagy feszültséggel születnek. Ami összeköti őket, az az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti közös elkötelezettség.
A kontraszt iránti vonzalmam megkérdőjelezhetetlen. Agyag és törékenység között. Az irányítás és az érzelem között. Ami látható és amit a magyarázatra adnak. Célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem olyan mű létrehozása, amely megragadja a figyelmet, gondolkodásra hív és idővel tovább tár fel önmagát.
A TD Fine Art Studio az a teret, ahol ezek a felfedezések összekapaszkodnak. Nem csupán egy műterem, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet kíváncsiság, precizitás és az a szándék formál, hogy olyan művet hozzon létre, amely megkülönböztető, szándékos és élő érzésű.
Részletek
Eladó
