M. Vaccaro (1959) - Le Tre Grazie

Le Tre Grazie, amelyet 2010-ben festettek, a Nyugat művészetének egyik legeredetibb témájának kortárs értelmezését adja. A három alak szorosan összefonódó kompozícióban helyezkedik el, emlékeztetve a Három Graziát hagyományosan ábrázoló formára, miközben kifejező és gesztusos nyelvvel alakítja át azt.

Hamarosan fekete talajjal szemben jelennek meg a figurák, halvány lila, tompított zöld, meleg narancs és fehér érintéseivel. A festék rendezetlen felhordása a felületen is látható marad, erősen tapintható minőséget adva a műnek, és lehetővé téve, hogy a művész fizikai gesztusa továbbra is része legyen a képen.

A klasszikus idealizációt nem üldözve, Vaccaro a figurákat azonnalisággal mutatja be, amely egyszerre monumentális és ösztönös hatást keltő kompozíciót eredményez. Testük átfedésben és összefonódva léteznek, mozgást és egységet teremtve, miközben a színek töredezett területei feszültséget teremtenek a felismerhető klasszikus témakép és a kortárs festészet szabadsága között.

Ennek az eredménynek egy személyes, művészettörténeti motívum reinterpretációja látszik: a mitológia szintetikus eszközzé válik a szín, a gesztus, a forma és a festett felület kifejező lehetőségeinek feltárására.

-

M. Vaccaro szicíliai festő, aki gyakorlatát mélyen a Földközi-tenger vizuális örökségébe ágyazza. A klasszikus szobrászat, az archeológia és az olasz festészet nagy hagyományai által ihletve alkot olyan műveket, amelyek a régiséget és a jelent átívelő nyelvén a realizmus és a légkör finomításával hidat teremtenek az ókor és a jelen között.

A munkái a memória, a mitológia és a kulturális identitás témáit vizsgálják, gyakran az ősi szobrok töredékeit és építészeti formákat ábrázolva, amelyek időtlen meditációkká válnak a szépségről és a permanenséről. A finom tónusharmóniák, a drámai fény és a gondos megfigyelés jellemzi Vaccaro munkáit, amelyek a jelenkori művészetben felhívják a figyelőt a klasszikus világ állandó relevanciájának új felfedezésére.

Elsősorban olajjal vászonra dolgozik, folytatva Szicília gazdag művészeti örökségét, miközben egy egyéniségre szabott víziót fejleszt ki, amely a történelmet nem nosztalgikusan, hanem tisztelettel öleli fel.