Ninni Pagano (1969) - Nostalgia

Ninni Pagano életrajza

Ninni Pagano 1969-ben Catania szülöttje, kezdetben természettudományi tanulmányokat folytatott, ez a háttér befolyásolja jövőbeli műveinek pontosságát és szerkezetét. A művész világához vezető utat az Antonio Sciacca mester műtermében töltött idő adja, akivel közösen vallják, hogy a művészet hidat képez a különböző korszakok között.

A költészet: „A csodák szobája”
Pagano kutatása szorosan kapcsolódik a Wunderkammer (Csodák Kamrája) koncepciójához. Művei gyakran úgy alakulnak, mint mentális terek, ahol összeolvad:

Klasszicizmus és Pop: A görög és reneszánsz szobrászat elemei kortárs szimbolikával és tömör színekkel reinterpretálódnak.
Alchimizmus és filozófia: A művész az existenciáj arczát kutatja álmokra emlékeztető alakokon (például a híres „Hattyú Nők” alakokon) és késői hermetikus refenciákon keresztül.
A matéria: Fűrészelt porokat használva olyan színbelső tömörséget hoz létre, amely a vásznaknak szobor-szerű dimenziót ad.

Tisztelés és Elismerések
Bár karierrjának kiindulása 2011 környékén indult be igazán, gyorsan elért nemzetközi elismeréseket:
Venezia Biennálé: A 56. kiállításon (2015) mutatkozott be a Guatemala Pavilon részében a „Grazie Italia” című kiállításon.
Római Triennálé: Részt vett a Képzőművészeti Triennálén 2014-ben.
Kiadások: Műve a Mondadori Moderne Kunst katalogusába (CAM) és a De Agostini Kortárs Művészeti Atlaszába is bekerült.

Nemzetközi jelenlét: Műveit olyan neves helyeken állították ki, mint a németországi Baden-Baden-i Altes Dampfbad Múzeum, és a budapesti Art Market is. Festőként és szobrászként Pagano régiség-rajongó is, mely szenvedélye visszatükröződik abban a módon is, ahogyan a múltat „újra felhasználja”: nem másolni akarja, hanem grotteszkus és lenyűgöző nyelvet farag belőle, amely a modern ember ellentmondásairól szól.

Nostalgia
Nostalgiap egy lírai intenzitású mű, amelyben a női alak az emléket, mítoszt és a tenger tájának szentségét testesíti meg.

Ábrázoló leírás

Főmotívum: Egy hosszú nyakú fiatal nő – Az Amedeo Modigliani formális leckéjére adott egyértelmű utalás – a közeli szem-képről dominál a kép első tervében, merev és elmerült pózban. Az arc vonásai élesek és büszkék, tekintete a messze horizont felé néz, a festmény határain túl.

Öltözék és díszítés: A figura narancs-rózsaszín sálat visel összehúzódó sötét hajába tűzött hosszú copfba kötve, arany csüngő fülbevalók, gyöngy- és töltéshéj-nyakék gazdag összessége, melyet fehér toll medál egészít ki. A könnyű ruházat és a beige-arany tónusok a part menti kultúrák jellege által inspirált archaikus és világtörténeti eleganciát idézik.

Környezeti beállítás és táj: A jelenet egy ívelt, masszív és egyszerű keretben zajlik, amely egy tengert néző ablakként funkcionál. A háttérben a habzó hullámokkal tenger zúdul a borús, felhős ég alá.

Állati elem: A parton fehér jégmadár nyírja szárnyait, a feje sötét, és a felszállás kész vagy a homokra lépés előtt dinamikát hoz a nő mozdulatlanságával szemben.

Kritikai elemzés

Valóságos varázslat és időbeli eltolódás: A mű tiszta és majdnem akadémikus színészi tömegű festészeti megoldása álomszerű és ritkított légkört ötvöz. Az idő egy örökkévaló pillanatban megáll, álom és valóság között lebegve.
A küszöb metaforája: Az íves szerkezet összeköti a belső (az alany intím és elmélkedő tere) és a külső (a természeti, mozgó világ) terét. A nő egyik világhoz sem tartozik teljes mértékben, köztes kapocsként szolgál a föld és a tenger között.
Nostalgia fogalma: A címadó érzés nem puszta szomorúság, hanem mediterrán saudade: az a viscerális kötődés egy anyaországgal, amelyet a szél, a só és az évszázadokon átívelő történetek adnak. A szereplő merev tekintete azokra a partmenti emberekre utal, akik a tengert élet, elválás és visszatérés forrásaként látják.

Instagram: @ninnipagano