Lluís Domingo Abelló (1917) - El horizonte violeta

Pictura Subastas bemutatja ezt a Magnificent műalkotást Domingo Abelló művész tulajdonából, amely a mediterrán tájat ábrázolja aranyló és zöld mezőkkel, amelyeket magas ciprusok és ibolyás hegyek kerítenek be, egy meleg és fényes ég alatt. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a festői minőség nagy hordozásával.

· A mű méretei: 46x55x1 cm.
· Olaj vizespapíron, kézzel aláírt a művész által a bal oldalon: Domingo Abelló.
· A mű jó karbantartási állapotban van.

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fényképek a tét leírásának szerves részét képezik. A digitális ábrázolás mockup orientáló jellegű; lehetnek eltérések a valós cikk színében, méretében és részleteiben.

A kép professzionális csomagolása az IVEX szakértője által történik (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagok felhasználásával a védelem érdekében. A szállítási ár magában foglalja a professzionális csomagolás költségét és a szállítás költségét.
A szállítás a Correos, GLS vagy NACEX futárszolgálattal történik, nyomon követéssel. Nemzetközi szinten elérhető szállítás.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy széles mediterrán tájat mutat be, amelyet a ciprusok sorrendje ural, és amelyek erővel emelkednek a mezők fölé. A kompozíció összekapcsolja a fák sötét függőleges tagolását a föld nagy horizontális sávjaival, a dombokkal és az éggel. Az eredmény egy mélységgel, fénnyel és nyugalommal teli jelenet, amelyben a természet gazdag zöld, sárga, ibolya, sárgásbarna és arany tónusokkal átalakul.

Az első síkban meleg talajt terül el sárga, narancs, zöld és barna színekben. Ezek a tónusok egy száraz vagy érett mezőt sugallnak, amelyet a mérsékelt napsütés világít meg. A arany területek között kis zöld és sötét foltok adnak kontrasztot, és emlékeztetnek a gyepre, a cserjékre és a növényzetre, amely szabálytalanul oszlik el.

A bal oldali ciprusok kompakt és erőteljes csoportot alkotnak. Magas és keskeny sziluettjeik a alsó zónától viszik a táj jelentős részét. Néhány nagyon közel van egymáshoz, míg mások kissé elszakadnak, változó függőleges ritmust teremtve. Színeik a sötét zöld, smaragdzöld, sárgászöld és apró kékes beütések között ingadoznak.

A jobb oldalon egy másik ciprus-kollekció állítja egyensúlyba a kompozíciót. A területen két nagyobb fa dominál, melyhez kisebb példányok társulnak. Jelenlétük keretet ad a tájnak és a tekintetet a középpont felé irányítja, ahol a mezők a távolodó felé nyílnak. Ez a felosztás azt a benyomást kelti, mintha egy fatövisekkel szegélyezett úton néznénk a tájra.

A ciprusok fényessége különösen vonzó. Néhány lombkorona része közvetlenül kapja a fényt, sárgás és zöldes ragyogást felvéve, míg más részek mély árnyékban maradnak. Ez a kontraszt térfogatot ad a fáknak, és erőteljesen kiemeli őket a táj világosabb területei előtt.

A ciprusok mindkét csoportja között széles mezőket láthatunk, amelyek különböző színű sávokra vannak rendezve. Egy sáv sárga kereszti a jelenet közepén, és fényben fürdő határterületet sejtet. Mögötte zöld, kékes és óarany talajok futnak fel a dombok felé. Ez a síkok egymásutánja mélységet ad és vizuálisan bővíti a táj kiterjedését.

Háttérben több hegy vagy bucka látható lágy, ibolyás, szürkés, lilás és kékes tónusokban. Formáik egymásra épülnek és finoman elmosódnak a távolban. Ezek a magaslatok lezárják a horizontot és stabilitást kölcsönöznek, miközben erősítik a jelenet mediterrán jellegét.

A égbolt a kompozíció fontos része, és színváltozatokban bővelkedik. A halvány sárgák, krémek, óaranyok és ibolyák keverednek, meleg és változó atmoszférát teremtve. Egyes területek a felhők között rejtett nap fényében tűnnek megvilágítottnak, míg más részek mélyebb és titokzatosabb tónusokat mutatnak. Ez a kombináció a késő délután végére emlékeztethet, amikor a fény átalakítja a mező színeit.

A kompozíció az erő és nyugalom közti egyensúlyt tükrözi. A ciprusok méltóságot és felfelé irányuló mozgást kölcsönöznek, míg a mezők sávjai nyugalmat és tágasságot közvetítenek. A hegyek és az égvel töltik ki a jelenetet, egy tájat teremtve, amelyet lassan végig lehet nézni a tekintettel.

Az emberi alakok és építmények hiánya a természetet teszi az egyetlen főszereplővé. A szemlélő meg tudja képzelni a szél hangját a lombkoronák között, a föld illatát és a mezőkhöz tartozó csendet. A jelenet egy elzárt helyhez tartozik, ahol az idő a fény ritmusához igazodik, a évszakok és a táj változásával együtt.

Összességében ez a kép egy ragyogó mediterrán tájat ábrázol, ahol magas ciprusok keretezik az aranyló és zöld mezőket, ibolyás hegyekkel a meleg ég alatt. A gazdag színvilág, a mélységek különböző síkjaiban és az függőleges és vízszintes vonalak közötti egyensúly egy nyugodt és erőteljes képet teremt. A mű nyugtató, tágas érzést és mély csodálatot közvetít a vidéki természet szépsége iránt.