Babi Bensusan - Rigoberta

Rigoberta (70 x 100 cm. Acrílico sobre lienzo de algodón 100% natural. 2026) a Babi Bensusan művészeti kollekciója, az Un tiempo sublime része. Madridban élő, kezdő és öntanuló művésznő számos egyéni kiállítást rendezett, és részt vett csoportos kiállításokon is. Munkája magán-gyűjteményekben található Spanyolországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban.

Aláírva a hátoldalon. Szállításra görbe tekercsekben és kézzel aláírt hitelesítő tanúsítvánnyal együtt történik.

Az Un tiempo sublime az a kollekció, amely 2026-ban születik (a Bodegones Automáticos projekt után). Az Un tiempo sublime arról szól, hogyan telepednek meg a digitális dinamikák az analóg életben, és hogyan redefiniálják azt: hipertermelékenység, gyorsulás, folyamatos értesítések, fokozott individualizáció, a teljesítmény kényszere... Nem csak arról beszél, hogy milyen aktuális veszélyek leselkednek ránk, hanem egy olyan helyet is felajánl, amelyet újra középpontba lehet állítani és meg lehet védeni: a pihenést, a közösséget, a megfontolt elmélkedést és a kultúrát, mint menedéket. Rigoberta a második cselekmény első darabja az Un tiempo sublime-ban; az a darab, amely emberibb időérzetet és kevésbé algoritmikus látásmódot képzel el.

BABI BENSUSAN egy feltörekvő vizuális művész, teljesen öntanuló. Művészete a művészet, a politika és a magánélet metszéspontjában zajlik. Az ő megközelítését a kortárs társadalmi feszültségek anyagi és vizuális formákon keresztüli feltárása határozza meg. Számára a művészet olyan kifejezési tér, amely hozzáférhetőbb és emberibb, képes érzékeny módon feltenni a kérdéseket, amelyek más szférákban nehezebben találnak párbeszédet.

Különböző formátumokkal és anyagokkal dolgozik – vászon, kerámia, falfestmények és installációk – hogy gondolatok és érzelmek testet öltsenek, amelyek anyagi jelenlétet igényelnek. Minden projekt kutatási és alkotási folyamatként zajlik, amelyben az ötletek különféle hordozókon keresztül találnak formát, nincs hierarchia és fix határ. Az utóbbi években a részvételi és kollektív folyamatok a gyakorlata szerkezeti elemévé váltak (például a „Saca tu silla” című projektben is), ami lehetővé teszi, hogy műve a személyes szerzői jog határain túl terjedjen, és közvetlenül kapcsolódjon a megosztott élményhez.