Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

A művészet Bernard Aubertin, a Nouveau Réalisme művésze kutatásának ideális párbeszédéből születik, aki a vöröset, a repetíciót és az anyagot tette a saját poéziai középpontjába. Műveiben a hétköznapi, egyszerű elemek sorozata olyan nyelvet alkot, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást felidézni.

Ebben a műben azonban a hagyomány a kutatásom jellegzetes elemén, a szőlőfürtön keresztül újraértelmeződik.

A Baumultól használt szegek helyett százával használtam csavarokat, amelyeket pontos geometriai szerkezet szerint rendeztem el a vörös felületen. A csavar, amelyet általában az összeillesztéshez, az összeszereléshez és a mechanikához társítanak, itt önálló művészi elemmé válik. Ismétlése háromdimenziós felületet hoz létre, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítják a mű percepcióját.

A vörös úgy öleli körbe a kompozíciót, mint egy energia-telezett felület, miközben a csavarok a síkból kiemelkedve egyfajta vizuális rezgést hoznak létre. Egyről nézve a kompozíció rendezettnek és minimalisztikusnak tűnik; oldalról megfigyelve azonban felszínre kerül a valódi háromdimenziós és anyagszerű természete.

A mű nem csupán Aubertin közvetlen idézete szeretne lenni, hanem a kortárs átértelmezése a saját nyelvének, a szöget csavarral felváltva és egy ipari tárgyat művészi jellé alakítva.

A csavar így a felépítés és a pusztítás egyszerre szimbólumává válik: ami általában az egységhez és rögzítéshez szükséges, azzal egy nyugtalan, intenzív és mélyen anyagszerű felület megteremtésére szolgál.

Ezen a feszültségen, a rend és feszültség, az építés és pusztítás, a kétdimenzionalitás és háromdimenzionalitás között születik a mű identitása.

Alessandro Padovan műve, a világszerte elismert Screw Art technikájáról.

A mű plexi plexitekét díszíti.

A transzparens vitrin izolál és véd, a műkort contemporan relikviává alakítva.

Ennek a kortárs művésznek a művei a Pop Art, a Screw Art, a konceptuális művészet és a street art nyomvonalán helyezkednek el, vizuális nyelvezetében és kulturális hatásában olyan nagy nevek munkáira emlékeztetnek, mint Andy Warhol, Jean‑Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.

Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, a ikonikus divat és a globális design világát is párbeszédbe hozza, olyan szimbólumokra és univerzálisan elismert márkákra utalva, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

A művek nem másolatok vagy hivatalos együttműködések a megnevezett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyek személyes stílussal készültek, kritikát és újraértelmezést tükrözve a fogyasztói társadalomról, a márka szimbolikus értékéről és a művészetet mint kortárs kulturális tárgyat.

Ez a megközelítés különösen kedvelt a kortárs művészet gyűjtői és rajongói körében, a luxus Pop Art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkák ihlette művészet iránt, miközben erős autonómiai művészi identitást őriz.