Vaskori Vas HUGE Spearhead - 33 cm (Nincs minimálár)

TÁRGY: Óriási lándzsacsúcs
ANYAG: Vas
KULTÚRA: Vaskor
IDŐSZAK: Az 1. évezred Kr.e.
MÉRETEK: 330 mm × 37 mm
ÁLLAPOT: Jó állapot
ELŐTÖRTÉNET: Eredet: korábbi angol magángyűjteményből, beszerzése 1980 és 1990 között

Az vaskori lándzsacsúcs a vaskor egyik meghatározó tárgyai közé tartozik, körülbelül Kr.e. 1200–1 között, jelezve egy alapvető fordulatot az ókori fémművességben, hadászatban és társadalomban. Míg a bronznak ón- és réz-kereskedelmi kapcsolatokra volt szüksége, a vas érce széles körben elterjedt Európában, a Földközi-tenger környékén és a Közel-Keleten. A kovácsolt vasra való áttérés lehetővé tette a törzsi vezetőknek és a korai államoknak, hogy egész hadseregek számára megbízható, halálos fegyverzetet tömegtermeljenek, nem csupán az elit harcos osztály számára. Az elsődleges támadó fegyver lett a szárazföldi gyalogság és a lovasság számára, így elengedhetetlenné vált a területi védelem, hódítás és a hatalom kiterjesztéséhez.

A formatervezés és a kivitelezés szempontjából a vaskori lándzsacsúcsok a kovácsmesterség magas szintjét tükrözik, úgy van tervezve, hogy penetráljon és strukturálisan ellenálló legyen. A kovácsok kézben kovácsolták a nyersvasat különböző formákra— a széles, levél alakú pengéktől a keskeny, gyémánt keresztmetszetű hegyekig, amelyeket úgy terveztek, hogy széles vágási sebeket okozzanak vagy bőrt és láncszálat átlyukasszanak. Gyakran középen futó hosszanti borda erősítette a penge hosszát, hogy hosszú becsapódáskor ne hajoljon el. Az alján egy üreges, hasadt foglalatot kalapáltak, hogy szorosan illeszkedjen egy hosszú fa nyélhez, amelyet gyakran vaskampókkal, szegekkel vagy szoros bőr kötésekkel rögzítettek.

Gyakorlati szerepén túl a vas lándzsacsúcs mély szimbolikus és rituális jelentőséggel bírt vaskori kultúrákban, köztük a kelták, germánok és ibériai törzsek körében. A lándzsákat harcos emberi identitásának, becsületének és társadalmi státuszának kiterjesztéseként tekintették. A régészek gyakran gazdagon díszített harcos temetkezésekben találnak vas lándzsacsúcsokat, amelyeket szándékosan hajlítottak, eltörték vagy „meghalt”-ként említették a temetés előtt, hogy elkedvezőbbé tegyék fizikai erejüket, és szellemiségüket a halottnak ajánlják. Más lándzsákat pedig áldozati felajánításként isteneknek dobtak folyókba, mocsarakba és tavakba, ezzel hangsúlyozva a lándzsacsúcs kettős szerepét halálos hadászati eszközként és szent tárgyként, amely a fizikai világgal a felülvilággal teremt hidat.

Kíséretében hitelességi tanúsítvány és exportengedély kegyeltje is.