Mancuso Marcello - Athena Bronzo patina antica verde






Film- és vizuális művészetek mesterfokozata; tapasztalt kurátor, író és kutató.
700 € | ||
|---|---|---|
650 € | ||
550 € | ||
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 142317 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Marcello Mancuso Athéné bronz patinával zöld antik felületű, 50 cm magas bronzszobor (11 cm szélesség, 11 cm mélység), 1/3 kiadás, 2025-ben készült, súly 6 kg, kézzel aláírt, Olaszország.
Leírás az eladótól
Művész: Marcello Mancuso
Cím: Athéné
Anyag: Bronz zöld patinával
Év: 2025
Gránit szürke, kő talpazattal 3×11×11 cm méretben
Fehér talapzat nélkül értékesítve.
Athéné a női lét állapotáról szóló reflexióként születik, mégis egyetemes bölcsesség és erő szimbólumává nő. A szobor—felfelé ívelő, rendkívül dinamikus vonalvezetésű—a memóriát és ellenállást reprezentáló oszlopként hat az űrben. A függőleges hangsúly nem pusztán formai gesztus: felfelé, a fény felé, a tudatosság felé törekvés.
A bronz, ősi és harcos anyag, itt élő bőrré válik. A zöld patina, mint az idő oxidációja, az élmények, sebek és hódítások rétegződését meséli el. A frontális körök, rituális jelekhez hasonlóan elrendezve, meghatározzák egy út ritmusát: minden kör egy történelmi töredék, egy gondolat, egy hang.
Athéné nem a nőt ábrázolja ikonként, hanem mint aktív elvet: az elme és a test, amelyek alkotnak, védelmeznek, teremtve. Odafigyelés a nőknek, akik, akárcsak a istennő, a koncentráltságot és az igazságosságot testesítik meg, de a konfliktusból való szépségteremtés képességét is.
Ebben a műben a szobor a gondolat architektúrájává válik: intim emlékmű a női méltóságra és erőre, amelyet nem ünnepelni, hanem az civilizáció alapjául elismerni kell.
Művész: Marcello Mancuso
Cím: Athéné
Anyag: Bronz zöld patinával
Év: 2025
Gránit szürke, kő talpazattal 3×11×11 cm méretben
Fehér talapzat nélkül értékesítve.
Athéné a női lét állapotáról szóló reflexióként születik, mégis egyetemes bölcsesség és erő szimbólumává nő. A szobor—felfelé ívelő, rendkívül dinamikus vonalvezetésű—a memóriát és ellenállást reprezentáló oszlopként hat az űrben. A függőleges hangsúly nem pusztán formai gesztus: felfelé, a fény felé, a tudatosság felé törekvés.
A bronz, ősi és harcos anyag, itt élő bőrré válik. A zöld patina, mint az idő oxidációja, az élmények, sebek és hódítások rétegződését meséli el. A frontális körök, rituális jelekhez hasonlóan elrendezve, meghatározzák egy út ritmusát: minden kör egy történelmi töredék, egy gondolat, egy hang.
Athéné nem a nőt ábrázolja ikonként, hanem mint aktív elvet: az elme és a test, amelyek alkotnak, védelmeznek, teremtve. Odafigyelés a nőknek, akik, akárcsak a istennő, a koncentráltságot és az igazságosságot testesítik meg, de a konfliktusból való szépségteremtés képességét is.
Ebben a műben a szobor a gondolat architektúrájává válik: intim emlékmű a női méltóságra és erőre, amelyet nem ünnepelni, hanem az civilizáció alapjául elismerni kell.
