Tijs Dragtsma (1992) - Waist Deep in Stillness

A Waist Deep in Stillness egy alakot ábrázol, akinek fejét hold alkotja, és amely a vízfürdő alatti övnyi mélységben áll, olyan nyugodt tengerben, amely hullámzás nélkül, egyetlen fekete síkként olvad össze. A vízvonal felett, a kezében egy kis paphajó, törékeny hajó; egy olyan látótérhez kínálták, amely visszaad semmit. Nincs szél e képen, nincsen rezdülés, csak egy hatalmas csend, amelyben a világ megállt, hogy figyeljen.

A jelenet nem a felületre van festve vagy nyomtatva. Karcolatokkal van beleszúrva a sötétkobaltkék tükrözött üvegbe, a felületet kontrollált károsodáson keresztül lehetett nyújtani, nem pigmenttel hozzáadva. A figura minden vonala, a hajó és a horizont is azért létezik, mert anyagot vettek el, nem pedig azért, mert bármit is ráraktak volna.

A kék viseli a darab súlyát. Az éjszakai víz, a távolság, a mozdulatlanság színe, amely nem üres, hanem a tartott lélegzettel tele van, és úgy telepszik a holdas alak köré, mint ahogy a benne álló tenger lepleződik.

Mert a felület tükör, a szoba behatol a műbe. A karcolások között, közöttük megjelenik a ti álló helyed és a saját visszatükröződése, úgyhogy a Waist Deep in Stillness megtekintése egyben azt jelenti, hogy ugyanabban a fekete tengerben álljunk a hajóval a kezünkben, a horizont előtted.

Távolról a darab egyértelmű, monumentális képként olvasható, egyetlen alak, aki a nyugalmat tartja a tenyerében. Közelebb lépve azonban egy finom, ellenőrzött karcolatok mezőjébe nyílik, felületté, amely csak akkor válik vissza a figurává, ha ismét távolodunk.

A kép mindig ott van, legyen közvetett fény vagy sem. A fény nem teremti meg, megégeti: egy erősebb fényforrás alatt a karcolatok megérintik és a kontraszt mélyül, miközben a figura körül forogó változás csak a visszatükröződés, soha nem maga a kép.

A Waist Deep in Stillness folytatja Tijs Dragtsma Art on Mirror sorozatát, amelyben karcolt ábrázolások kerülnek színes tükrös üvegre, és a néző a mű részévé válik. Olyan vizuális nyelv, ahol a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet, és ahol a tükör a nézésből részvételt csinál.

"Néhány dolog nem érett meg a partra érésre. Azért vannak, hogy fogva legyenek."

Amit az Art on Mirror – Blue című kiadványról mondok

Az Art on Mirror egy olyan alkotói sorozat, amelyben a képet karcolják a színes tükröződő üvegre, és a munka előtti világ részévé válik. Minden vonal egy mély kék, tükröződő akrilüveg felületébe vágva. A karcolatok mindig ott vannak, fényesek a színhez képest, miközben körülöttük a tér tükrözi a szobát, a fakó fényeket és a tekintőt.

Távolról a kép tisztán és teljessé olvasható, egy halvány alakot tartva kék mezőben. Közelebb lépve a mű finom, egyedi nyomok hálójává nyílik, mindegyik lényeges az egészhez. Mögöttük és köztük a tükör ugyanazt teszi, amit a tükör tesz. A szoba és a nézőt viszi a kompozícióba, így a környezet a megvilágítás helyétől függően változik, míg a kép magától tartja a helyét.

A fény nem teremti meg a képet. Megerősíti azt. A kék talaj elnyel és visszatükröz, a karcolt vonalak megragadják és megtartják, és egy fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, amíg a figura szoborszerű, majdnem fénylő minőséget ölt. Lágyabb fényben a szín előtérbe kerül, és a mű halkabb rezgésbe simul, anélkül, hogy a témát bármikor elvesztené.

A kék az éjszaka, a mély víz és a csendes távolság színe. Ez az érzelmi talaj, amelyhez minden darab ebben a sorozatban kapcsolódik, és amelyhez a témákat választották.

Az Art on Mirror folytatja a Art with Scratch által Tijs Dragtsma által használt karcolt ábrázolások munkáját, de új talajon. Ahol a fekete alkotások az ürességből merítik erejüket, ezek visszverülésből. A néző többé nem csak a művet nézi. A néző benne van benne.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezhessek fel. Nem tekintem a művészetet egy rögzített stílusként, hanem egy megismerés folyamatosan fejlődő mezőjeként, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem egyesül.

A munkám gyakran kezdi egyszerű kérdéssel. Hogyan szólhat egy anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet?

Ez a keresés áll a minden általam létrehozott dolog középpontjában.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műtárgy-sor saját világként közelíthető meg, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Vannak, amelyeket ritmus, ismétlés és szerkezet épít fel. Mások a hiány, árnyék, reflexió vagy feszültség révén születnek. Ami összeköti őket, az az eredetiség iránti közös elkötelezettség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét.

Csodálattal figyelem a kontrasztot. Az erő és az érzékenység között. A kontroll és a belső érzelem között. Ami látható és amelyet tovább lehet értelmezni. Célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem egy olyan mű létrehozása, amely tartja a figyelmet, meghívja a reflexiót és idővel tovább tárul eléggé.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések egyesülnek. Nem csupán egy stúdió, hanem egy fejlődő művészi univerzum, amely a kíváncsiság, a precizitás és egy olyan ambíció formáját ölti, hogy alkotásai egyedi, szándékolt és élő érzést keltsenek.