Tijs Dragtsma (1992) - Closer Than Breath

Close?r Than Breath egy kortárs műalkotás a személyes intimitásról, megadásról és arról a pillanatról, amikor két élet egyetlen formává olvad.

Két alak annyira egymáshoz simul, hogy a határ köztük eltűnik. Testük együtt folyik egyetlen szoborszerű formává, amelyet egyetlen lágy fény emel ki a mély árnyékból. Semmi sem vonja el a figyelmet. Semmi sem verseng. Csak az ölelés van.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép a kompenzált karcolásokon át bukkannak fel az akrilüvegen, minden jel világot ragad meg és enged el, ahogy a néző mozog. Távolról a formák egyetlen halk, monumentális profilként olvashatók. Közelebb lépve a felület megnyílik: a felületi kontrollált sérülések mezője, amelyből a figurák lassan emelkednek.

Ez a feszültség itt értelemmel bír. A közeliség, a valódi közelség soha nem zökkenőmentes. Apró nyomásokból, apró igazításokból, két ember csendes súrlódásából áll, akik eldöntik, maradnak. A karcolások nem illusztrálják ezt az ötletet. Ők megvalósítják.

Az erős chiaroscuro és a nagy nyugodt árnyék-tömegek nem engednek zavaró tényezőt: ott van a fény. Ott van a sötétség. Ott van két ember alakja, akik eggyé válnak. A kompozíció nem magyarázza az érzelmet. Ez maga az érzelem.

A Close?r Than Breath folytatja az Art with Scratch sorozatot Tijs Dragtsma részéről, amelyben a kép a pigment vagy nyomat helyett kontrollált felületi sérüléseken keresztül épül fel. Olyan vizuális nyelv, ahol a sérülés nem elpusztítás, hanem szerkezet.

„Néhány távolság úgy van teremtve, hogy eltűnjön.”

A “Art with Scratch”-ről

Az Art with Scratch a művek sorozata, amelyben a kép nem megrajzolt, hanem kiadódik. Lépésről lépésre befaragva egy mély fekete felületbe, minden munka számtalan pontos karcolat útján bontakozik ki, amelyek megfogják a fényt és formát adnak a sötétségből.

Távolról nézve a kép szinte fotózásra késztetően hat. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről viszont a mű sűrű egyéni jelek mezőjévé esik szét. Finom, törékeny és majdnem weightless. Ami eleve szilárdnak tűnt, az finom vonalhálójává válik, minden vonal egy szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem teremti a képet. Megerősíti azt. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükröződnek. Ahogy a fény áthalad a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tiszta és meghatározott. Másikról kiemelkedik és visszahúzódik a sötétség felé, ahonnan jött, sosem tűnik el. Egy fókuszált spotfény alatt a kontraszt mélyül, és a kép szoborszerű, majdnem fénylő minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiát olyan meggyőzővé? A csendes feszültség. A karcolás közvetlen és visszafordíthatatlan cselekedet. Minden vonal egy olyan döntés, amelyet nem lehet visszavonni. Ennek eredménye azonban nem ridegség. Intimitás, atmoszféra és mozgással élő dinamika. A ridegség átmegy a puhába. A pusztítás teremtéssé lesz. A hiány jelenlétévé válik.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nem teljesen kőbe vésett. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívával és hangulattal változik. Bizonyos pillanatokban a témát kimegy belőle fekete felületből lép elő. Máskor visszaakad a mozdulatlanságba. Ebben a mozgásban, a éles és a nyugalom között kel életre a mű.

Mint minden idő által érintett anyagnál, a felület saját csendes életet hordoz. Minden karcolás egy-egy pillanatot, lélegzetet, gesztust őriz. Együtt nem csak egy képet alkotnak, hanem egy jelenlétet, amely fényben való minden változással továbbra is feltárul magát.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként a folyamatos vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem egy fix stílusként tekintek a művészetre, hanem fejlődő felfedezési területként, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem egyesül.

A munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel indul. Hogyan szólhat meg egy anyag új módon? Hogyan válhat a ridegség intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a kutatás a minden, amit alkotok, középpontjában van.

A TD Fine Art Studio-ban minden munka saját világként kerül megközelítésre, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Egyes munkákat ritmussal, ismétléssel és szerkezettel építenek fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség révén keletkeznek. A közös bennük az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

Látom az ellentétben rejlik. Az erő és törékenység között. Az irányítás és az átélés között. Ami látható és ami a megfejtésre vár. célom nem csupán egy képet megteremteni, hanem olyan művet alkotni, amely fenntartja a figyelmet, meghív gondolkodásra és idővel tovább feltárja magát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a kutatások összeérnek. Ez nem csak egy stúdió, hanem egy fejlődő művészi univerzum, amelyet a kíváncsiság, a pontosság és az a törekvés formál, hogy olyan művet hozzon létre, amely kifejezetten egyedi, szándékos és élőnek érzi magát.