Antonio Sadurní (1927-2014) - Invierno

Pictura Subastas bemutatja Antonio Sadurní tulajdonában lévő, ez a lenyűgöző művet, amely két sétálót ábrázol, akik téli ösvényen haladnak egy kis település felé, borús ég alatt, a havas hegyláncok monumentális látványának szemlélődésében. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a festői minőségben rejlő erővel, amit közvetít.

· A mű méretei: 60x73x2 cm.
· Olaj a vásznon, kézzel aláírt a művész által a jobb alsó sarokban.
· A darab jó állapotban van.

A mű egy exclusív magángyűjteményből származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fényképek a tételek leírásának szerves részét képezik.

A képet professzionálisan becsomagolja egy IVEX szakértő (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával, hogy megvédje. A szállítási ár tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldés a Correos, GLS vagy NACEX révén történik nyomkövetéssel. Nemzetközi szinten is elérhető.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép kiterjedt téli tájat mutat, melyet hideg, csendes és mélyen érzékelhető hangulat ural. A kompozíció a néző tekintetét az első síkban lévő útról a távoli, a horizonttal majdnem összeolvadó kis település felé vezeti. A kopár növényzet, a havazott hegyek és a felhőkkel teli égbolt nyugatit, jeges, megnyugtató jelenetet teremt, amelyben a természet úgy tűnik, megállt a tél nyugalmában.

Az út a képben alapvető szerepet tölt be. A képen az alacsony részben indul ki, középre halad egy lágy ívvel, így mélységérzetet keltve. A nedves, egyenetlen felszínével különféle barnás, szürke, lila és fehér foltokból álló tónusokból áll. Rajta apró hórészek, kövek, pocsolyák és sötét földterületek láthatók, amelyek aolvadást vagy a közelmúltbeli gyaloglást sugallják. Ezek a tónusok természetesnek tűnő utat kölcsönöznek, és megerősítik a hely valóságos, élt hely benyomását.

Az út mindkét oldalán bő növényzet terül el, bár a tél hidegétől megfagyva. A fák gyakorlatilag az összes levelet lehullatták, ágai kilátszanak a felemelkedő ég felé. A bal oldali margón magas, sötét törzsek képeznek természetes keretet, míg a jobb oldali részen az ágak sűrűbb és egymásba fonódó tömeggé állnak össze. Hangulatuk a fekete, barna, okker, szürke és néhány sárgás reflex között váltakozik, kifejezetten-kontrasztot alkotva a havas táj fényességével.

A fák és bokrok között fénylőbb foltok gazdagítják a tájat. Néhány sárga, fehér és narancssárgás érintés a száraz füveket, késő őszi leveleket vagy a még színeket őrző növényi maradványokat sugallja. Ezek a részletek életet, bár hézagosan, a főként hideg és tompa környezetben hoznak be egy kis éltet.

A természet nem teljesen mozdulatlan; egy átmeneti pillanatban, amikor a tél a korábbi évszak színes maradványaival él együtt, a természet él.

A középső sávban két emberi alak látható, akik a sétányon haladnak. Az egyikük kissé távolabb van, hátranézve halad a település felé, és úgy tűnik, hogy egyik kezében egy kis tárgyat vagy edényt tart. A második alak közelebb van a nézőhöz, részben a jobb oldal növényzetével körülvéve. Méretaránya a táj óriásához képest felerősíti a környezet hatalmasságát és a visszahúzódás érzetét kelti. Mindkét jelenlét finom narratívát ad a jelenetnek, felkészítve a nézőt, hogy elképzelje úticéljukat, viszonyukat és azt, miért indulnak.

Háttérben egy apró vidéki település tűnik fel, egyszerű vagy sötét tömegekkel megformálva. A házak között kiemelkedik egy torony, talán egy templomhoz tartozik, amely függőlegesen magasodik a házak fölé, és a horizont kiindulópontjává válik. A falu siluettjét enyhe köd öleli be, ami a távolságot növeli és nyugodt, távoli jelleggel ruházza fel a helyet. A patak felé vezet az út, a települést a sétálók természeti célpontjává alakítva.

A falu mögött egy kiterjedt, hótakarós hegylánc emelkedik. A csúcsok vízszintesen gördülnek le, lágy profiljaik a környezet nedvességétől szinte feloldódnak. A hó fehérje a kékes szürkés tónusokkal és ezüstös árnyalatokkal keveredik, finom átmenetet alkotva a hegyek és az ég között. E jelenlét tágasságot és nagyvonalúságot ad a tájnak, egyben a zord éghajlat és a domináns természet helyszínét is meghatározza.

Az ég a kompozíció jelentős részét foglalja el, és érzelmi jellegében döntő szerepet játszik. Nagy, szürkés-kékes felhők váltakoznak különböző magasságokban, néha világosabb területeket hagyva közöttük. A felhőtömbök egymást fedve adnak egy hideg nap érzetét, talán egy friss havazás után vagy egy újabb csapadék előtt. A fény gyenge és diffúz, árnyékok nélkül; minden tájelem egyazon melankolikus hangulatba burkolódzik.

A színpaletta főként szürke, fehér, fekete, földszínek és tompa kékekből áll, kis okker, sárga és vöröses jegyekkel. Ez a sötét és világos területek közötti kontraszt halmozottan segíti a kompozíció szervezését, vezetve a tekintetet fokozatosan a sétánytól a távolabbi horizont felé.

A jelenet rendkívül narratív és szemlélődő jelleggel bír. A sétálók lassan haladnak, a mező csendjével körülvéve, a magas ágak védenek körülöttük. Nem érzékelhető sürgetés vagy ingerlékenység; minden a megállásra és a figura, a természet és a távolabbi falu viszonyának megfigyelésére hív. A táj így az átmenet, a magány megosztott élménye és a visszatérés képe lesz, amely felidézi a honvágyat, az idő múlását és az utakon tett utazásokat.

Összességében a mű rendkívüli finomsággal ábrázolja a téli mezőn töltött napot, amikor két figura egy kanyargó úton halad a havas hegyláncok előtt álló kis település felé. A kopár növényzet, az ég borultsága, az ösvény nedvessége és a táj távoli jelenléte kiegyensúlyozott, bensőséges és mélyen poetry-hozó kompozíciót alkot. Olyan táj ez, amely a csendet, a nosztalgiát és a nyugalmat közvetíti, és a nézőt arra hívja, hogy a sétálók visszavonuló útján végigkísérje őket a saját képzeletében.