Baptiste Corbin (1942) - Lloret de Mar

Pictura Subastas bemutatja ezt a csodálatos műtárgyat Baron Corbin tulajdonából, amely egy középkori jellegű kastélyt ábrázol magasodó sziklaszirt fölött, sűrű növényzet ölelésében, egy fényes, kék és türkiz vízben fürdőző partszakasszal együtt. A festmény kiváló technikájáról és a festői minőségről ismert, amelyet közvetít.

· A mű méretei: 32x42x1 cm.
· Olaj a papíron, kézzel aláírt a művész által a bal alsó sarokban, Corbin.
· A darab jó állapotban van.

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a vakufotók a tét leírásának szerves részét képezik. A digitális reprezentáció csak mockup orientáló jellegű; lehetnek eltérések a valós tételtől színben, méretben és részletekben.

A kép professzionális csomagolásban kerül kiszállításra egy IVEX szakértője által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű csomagolóanyagok felhasználásával a védelem érdekében. A szállítási ár a professzionális csomagolás és a szállítás költségét is magában foglalja.
A szállítást a Correos, GLS vagy NACEX futárszolgálat végzi nyomonkövetéssel. Nemzetközi szinten elérhető szállítás.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy fényes tengerparti kilátást mutat be, középpontban egy középkori jellegű kastéllyal, amely a tenger felé magasodik egy sziklaszirten. Az építményet buja faállomány öleli át, és arányosan a fehér‑ és kékeszségű homokos partszakasz felé – a tenger felé haladva kerül elénk. A torony magasabb, a falak, a sziklák és az égbolt intenzív tágassága erőteljes vizuális hatást kelt, ahol a történelem és a természet egyaránt jelen van, nyugodt, fényes és mélyen mediterrán hangulatban.

A kompozíció a Föld és a tenger közötti egyértelmű ellentétben rendeződik. Az építészeti egység és a növényzet többségben a bal oldalon foglal helyet, míg a nyílt víz és az ég a jobb oldalon terül el. Ez a felosztás egyensúlyt ad és lehetővé teszi, hogy a szem a parttól a horizontig haladjon.

A homokos part az első sík bal oldalán kezdődik, és lágyan ível a szirt felé. Formája egy széles diagonált hoz vezet és a figyelmet az épületek felé irányítja. A homok nedvesnek tűnik a víz közelében, belső része felé pedig melegebb és szárazabb.

A partszín színei ocres, barna, sárga, szürke árnyalatokat és finom rózsaszín- és ibolyás tükröződéseket ötvöznek. Néhány sötét terület nedvességre, árnyékokra vagy a talaj apró egyenetlenségeire utal. Ez a kromatikus sokszínűség megakadályozza, hogy a homok egységes felületként tűnjön.

A partvonalat egy diagonálisan haladó fehér hullámokból álló sor határozza meg. A hab a parton széles, ragyogó ívekkel terül ki, dinamikus mozgást kölcsönözve az első síknak. Ezek a formák a néző tekintetét a lentebbi részről a szirt alapjába vezetik.

A hullámok különböző fázisokban látszanak. Egyesek már a homokra hullottak, mások pedig a vízen emelkedni kezdenek. Ez a megismétlődés a tenger állandó ritmusát közvetíti és dinamizmust ad az egész jelenetnek.

A hab közel a part felé zöldes, türkizes, világos kék és apró fehér tükrökkel teli. Ezek a tónusok a transzparenciát és a sekély vizet sugallják. A fény úgy halad át a felszínén, hogy a tengerfenék változásait is feltárja.

Messzebb a tenger sötét, mélykék árnyalatokat ölt. Egy vízszintes sötét vonal jelzi a találkozását az éggel és tágas érzetet ad. Ez a gradiens a partszakasztól az ég felé növeli a mélységet.

Az első sík jobb oldalán láthatók sötét foltok, amelyek a lenszárny alatti vagy a víz alatti sziklákat jelenthetik. A sötétebb zöldek, feketék, barnák és kékek kontrasztban állnak a fehér habbal. Ez a kromatikus különbség erősíti a hullámok energiáját.

A tenger felülete sok vízszintes és diagonális vonalon fut keresztül. A feherek habot és tükröződést jeleznek, a zöldek és ibolyák az áramlásokat és a mélységváltozásokat jelzik. A tenger éle-lő, de nem fenyegető.

A középső jobb részben több kő emelkedik ki a vízből. Formaik rendezetlenek, és szürkék, barnák, sárgák, fehérek és feketék felhasználásával épültek. A hab körülötte szeli és kiemeli a kő és a tenger állandó érintkezését.

A szikla, amely a szirthez legközelebb van, világos és fényes felülettel rendelkezik. Egy másik, kissé jobbra elhelyezkedő kő sötét, éles kontúrt mutat. Ez a váltakozás változatosságot ad és vizuálisan a partot a horizont felé hosszabbítja.

A sziklák átmenetet képeznek a sziklafal szilárdsága és a tenger nyitott kiterjedése között. Úgy tűnnek, mintha a partdarabjai lennének, mégis vizuálisan kapcsolódnak a parttal. Jelenlétük mélységet és karaktert ad a tájnak.

A szirt a kép középső részében helyezkedik el, és a víz felé egy magasodó sziklával torkollik. A falak zöldek, sárgák, ószínűek, szürkék és barnák. A fény bizonyos felületekre összpontosul, és lehetővé teszi azok egyenetlenségeinek érzékelését.

A sziklafal alja részben habocskák és zöldes viz borítja. Néhány terület sötét és nedves, míg mások sárgás tükrökkel ragyognak. A kontraszt megmutatja, hogy a tenger folyamatosan hat a sziklához.

Egy tiszta fal fut a szirt felső részén. Országos vonala a növényzetet elválasztja a szikláktól és úgy tűnik, védi a területet. A krémes, fehér, zöld és ócska tónusok lehetővé teszik, hogy a mű beolvadjon a kőzetbe.

A fal apró magasságkülönbségeket és néhány sötét nyílást mutat. Ezek a részletek egy védelmi rendszerre vagy egy emelt ösvényre utalnak, amely a kastélyhoz vezet. Az útvonal a néző tekintetét a felső épületekről a torony felé vezeti.

A bal oldalon több történelmi kinézetű épület csoportosul. Homályos falfelületeik sárgás, óarany és krémszínű, valamint kis vöröses tükröződések. A geometriai formák ellentétben állnak a fák és a talaj szabálytalanságával.

Néhány épület magasak befejezésekkel és kisméretű íves nyílásokkal rendelkezik. Mások részben a növényzet által eltakarva látszanak. Ez a rétegzett felépítés egy olyan összetett egységre utal, amely tartozékokból, udvarokból, falakból és hozzáférésekből áll.

A világos falak meleg fénnyel vannak megvilágítva, így a táj egyik legfényesebb pontjaivá válnak. Árnyékos területeket violás, zöld és barna tónusok oldják meg. Ez a váltakozás térgezést és a terület régi jellegét hangsúlyozza.

Az alsóbb épületek fölött emelkedik a főtorony.atest test magas és keskeny profillal meghatározza a part menti körvonalat, és tisztán elválik az égkéktől. A torony függőleges törekvése a kompozíció építészeti tengelyeként működik.

A torony felső része vagy hengeres, vagy kerekded, melyet egy másik, megfigyelt bástyához hasonló test egészít ki. Ez az együttállás megerősíti az erődített megjelenést. A kis sötét nyílások ablakoknak vagy őrtornyoknak sejthetők.

A torony színei halvány sárgák, krémek, fehér és zöldes tükröződések. A fény különösen a homlokoldali oldalára összpontosul, a laterális oldalak pedig árnyékban maradnak. Ez a kontraszt kiemeli a lomb között.

A felépítmény úgy tűnik, mintha közvetlenül a szikla és a növényzet tetején állna. Magas fekvésével felügyeletet, védelmet és a tenger vizuális uralmát sugallja. Innen a ablakokból hosszú panorámát lehet elképzelni a partvidékről.

A torony narratív dimenziót is bevezet. Emlékeztethet régi őrzőkre, utazókra, hajósokra vagy olyan lakosokra, akik hosszú éveken át figyelték a hajók érkezését. Jelenléte a partszakaszt emlékkel teli tájként változtatja.

A növényzet teljesen körbefalja a kastélyt és a nagyrészét a szirtnek beborítja. A fák koronái mély zöldek, sötét feketék, kékes-szürkék és apró sárga fényfoltok találnak. Ez a természetes tömeg erős kontrasztot ad a világos falakkal.

A bal felső részben a fák nagy árnyékos felületet alkotnak. A lombok egymásra halmozódnak és részben eltakarják az eget és az építményeket. Sűrűségük frissességet áraszt és vizuálisan védelmet ad a szerkezetnek.

Néhány lombos terület apró világos fényeket kap, amely a napsütés befolyására utal. A sárgás-zöld színek keverednek barna és ócska árnyalatokkal, változatosságot adva. A fák szabadon nőnek a művészet körül.

A növényzet és a kastély kapcsolata különösen harmonikus. Az épületek nem tűnnek izoláltaknak vagy a táj fölébbrendültnek, hanem a fák között emelkednek ki. Ez az integráció misztikus és romantikus megjelenést ad a helynek.

A torony mögött intenzíven kék ég terül ki. Tisztasága lehetővé teszi, hogy az építészeti sziluett erőteljesen kiemelkedjen. A kék valamivel világosabbnak tűnik a jobb felé, lágy átmenetet ad az ég felé.

A jobb oldalon több felhő bukkan fel fehér, lila és rózsaszín árnyalatokkal. Formáik szélesek és diffúzak, mozgást adnak, és elkerülik a túlzott uniformizmust. A rózsás tükröződések melegséget adnak és összecsendülnek a partszín tónusaival.

Egy világosabb felhő látszik a torony mögött, árnyékot és magasságot kiemelve. Más ibolya tónusú formák a tenger felett helyezkednek el. Ez a felépítés vizuálisan egyensúlyt ad a bal oldali gazdag növényzettel.

A fény ebben a jelenetben úgy tűnik, mintha napos idő lenne, talán egy tiszta reggel vagy egy fényes délután. A kastély, a homok és a hab meleg fényben, míg a lombok és a mély vizek árnyékban maradnak.

A színpaletta kékekkel és zöldekkel, sárgákkal, ócsákkal és fehérekkel keveredik. A kékségek frissességet és mélységet adnak; a sárgák melegséget és fényt sugároznak. A violák és rózsaszínek összekötő árnyalatként funkcionálnak a ég, a víz és a homok között.

A kompozíció több útvonalon vezeti a tekintetet. A part íve a felépítmények felé vezet; a hullámok a sziklákhoz visznek; a fal a torony felé emelkedik; és a horizont végül a tengerre nyitja a látóhatárt.

Az emberi alakok hiánya felerősíti a kastély monumentalitását és a part nyugalmát. Ugyanakkor az építészet erős történelmi jelenlétet őriz. A hely olyan, mintha emlékek laknák, mégsem tűnik fel senki.

A parti kiürülés nyugalmat és izolációt közvetít. Olyan sarka tűnik, ahol a néző a víz mellett sétálhat és szemlélheti a kastélyt. Ez a bensőségesség érzet különösen hívogatóvá teszi a tájat.

A kastélyt a tartósság és az emlékezet szimbólumaként értelmezhetjük. Falai átvészelték az idő múlását, miközben a tenger minden hullámmal változik. A kő és a víz együttműködése erőteljes szemantikai ellentétet alkot.

A tenger mozgást, szabadságot és megújulást jelképez. Hullámai a part felé haladva a homokon felhígulnak. Velük szemben a torony állandóan ott marad, a magasban figyeli a horizontot.

A növényzet mint közvetítő elem működik. A fák évszakokkal változnak, de egyben megvédik és körbeölelik a szerkezetet. Jelenlétük összeköti a kőszilárdságot a tenger mozgásával.

A jelenet tripszerű utazások és visszatérések történetére emlékeztethet. A torony olyan referenciapontként szolgálhat, amely a coast közelében hajózik. A sziklák és a szirt a kis partszakasz bejáratát jelölik és a helyet természeti menedékké varázsolják.

A mű a Földközi-tenger partvonalának szépségét is ünnepli: türkiz tengerek, meleg homok, bő növényzet, történelmi építmények és egy fényes ég. Mindezek az elemek egy boldog és éveleji képbe olvadnak.

Összegzésként ez a gyönyörű vászon lenyűgöző látványt nyújt egy a sziklán magasodó kastélyról egy mediterrán kis partszakaszon, ahol a fehér hullámok a homokon haladnak és a közeli sziklákat körbeveszik. A megvilágított torony, a falak, a buja növényzet, a kék‑türkiz vizek és a felhők rózsaszínűsége felhőkkel tarkított ég egy mély, történelmi és gyönyörű jelenetet alkot. A építészet és a természet közötti harmónia szabadulás, állandóság és rejtély érzetét kelti a tengerek végtelensége előtt."