Lluís Domingo Abelló (1917) - Luz sobre el valle

Pictura Subastas bemutatja Domingo Abelló nevéhez fűződő, ezen magnificens művet, amely egy apró falut ábrázol, amely fényes zöld dombok és hímzett mezők közé nyúlik, egy intenzív kékszínű éggel, mozgó felhőkkel teli kék ég alatt. A festmény kiváló technikájáról és a benne áramló magas festői minőségről ismert.

· Kerettel együtt: 79x69x6 cm.
· Keret nélkül: 55x46 cm.
· Olajvászon, kézzel aláírt a művész által a jobb oldalán: Domingo Abelló.
· A darab jó állapotban van.
· A mű eladó gyönyörű kerettel együtt (a liciten ajándékként szerepel).

A mű egy exkluzív magánkollekcióból származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a csomag részeként szereplő fényképek szerves részét képezik a tételekkel kapcsolatos leírásnak. A képek digitalis megjelenítése tájékoztató jellegű mockup-on alapul; lehetnek különbségek a valós árut illetően színben, méretben és részletekben.

A kép professzionálisan lesz becsomagolva egy IVEX szakember által (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával a védelme érdekében. A szállítási ár magában foglalja a professzionális csomagolás költségét és a szállítást.
A szállítás a Posta, GLS vagy NACEX útján történik nyomonkövetéssel. Nemzetközi szinten is elérhető a szállítás.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy tág vidéki tájat mutat be, amelyet lágy hullámzó dombok, ragyogó mezők és nagy intenzitású ég alatt uralnak. A jelenet a sötét első sík növényzetétől a táj hátterében felbukkanó kis házsig mélyül el. Az egész egység olyan erőteljes kiterjedés-érzetet közvetít, amely a szabadság és a természethez való kötődés érzetét kelti, mintha a néző a völgyet egy magasabb pontról figyelné.

Az első sík egy sűrű növényzetből áll, amelyben sötétzöldek, sárgák, kékek, barna és vöröses árnyalatok keverednek. A növények és a cserjék rendezetlen módon helyezkednek el, élettel teli és változó talajt alkotva. Ez a terület nagy mélységet ad a kompozíciónak, és átvezet a táj nézőpontjától a középtáji széles mezőkre.

A jobb oldalon egy magas és stilizált fák csoportja emelkedik ki, amely az egyik fő tájékozódási pont. A tuskók sötétek felé nőttek, és mély zöldek, kékes tónusok és apró fényes csillanások alkotják a lombkoronát. Ennek a növényi tömbnek a sűrűsége ellentétben áll a dombok nyitottságával, és a táj végtelenségében menedéket sugall.

A fák formái nem merevek vagy teljesen egységesek. Néhány ág mintha lengene a szél hatására, miközben a lombok egymásba keveredve egyetlen zöld lombozat-tömeggé olvadnak. Ez a mozgásérzet energiát ad a képnek és vizuálisan összeköti a fákat a felhőkkel, amelyek az égbolton járják a tájat.

A dombok a kompozíció nagy részét töltik ki, gazdag zöld, sárga és földszínek változatával épülnek fel. Felületeiken lágy görbületek futnak végig, az első síktól a horizontig vezetve a szem együtt halad. Azokon a területeken, amelyek világosabbak, közvetlenül érkezik a fény, míg más részek zöldes-kék árnyékok alatt maradnak, kiemelve a terep domborzatát.

Egy ösvény vagy a mezők közötti kis elválasztás úgy tűnik, mintha a középső rész felől a faluba vezetne. Ez a határozatlan vonal vizuális irányt ad, és lehetővé teszi a tájban átívelő út képzeletének megértését. A görbe vonal mélységérzetet erősít, és utal arra, hogy ezekhez a mezőkhöz kötődő mindennapi élet létezik, bár emberi alak nem látható.

Távolabb egy apró falu látható, amely több világos házból és vörös tetőkből áll. Az építmények vízszintesen helyezkednek el egy zöld dombról leérkező lábánál, természetes integrációban a környezettel. Kis méretük megmutatja a táj nagy arányát és a nyugodt közösség érzetét sugallja, amely körül földek és a közeli magaslatok védenek.

A házak között kiemelkedik egy keskeny torony, amely a tetők fölé magasodik. Ez a torony függőleges formája lágyan megtöri a falu horizontját, és távolságban központi hivatkozási ponttá válik. A torony lehetővé teszi a település központjának elképzelését és hagyományos jelleget kölcsönöz a jelenetnek, visszaidézve a vidéki templom sziluettjét a mezőkből szemlélve.

A falu mögötti dombság világos zöld és sárgás árnyalatokkal tűnik ki a sötét ég előtt. Felső részén kis növényi tömegek láthatók, mély foltokként terülve a megvilágított felületen. Ez a domb jelentős természetes határt képez, és elválasztja a föld nyugalmát a magasban zajló atmoszteriális mozgástól.

Az ég igen nagy területet foglal magában, és intenzív kékekből, bíborokból, szürkékből és fehérből áll. A felhők nagy, szabálytalan formákkal mozognak, és gyorsan hatolnak keresztül a tájon. Néhány terület világos és fényes, míg mások mélyek és szinte éjszakai hatásúak, erős kontrasztot teremtve, amely drámaisággal tölti meg a jelenetet.

A föld és az ég kapcsolata a legkifejezőbb elemei közé tartozik a kompozíciónak. A mezők sárgás-zöld fényben fürdőznek, miközben felette sűrű, változékony atmoszéra koncentrálódik. E kihívó ellentét lehetővé teszi, hogy egy eső előtti pillanatot képzeljünk el, amikor a nap még megvilágít néhány részletet a völgyben, és a felhők a horizont felett gyülekeznek.

A színváltozat egy erőteljes vitalitást kölcsönöz a tájnak. A világos zöldek a frissességet, a sárgák a fény jelenlétét, a sötétkékek pedig mélységet és misztériumot idéznek elő. A primer síkban és a faluban lévő apró vöröses és barna részletek egyensúlyt teremtenek a jelenetben, melegséget kölcsönözve a természetes színek dominálta kompozícióba.

A személyek hiánya a csend és távolság érzetét erősíti. Ugyanakkor a falu és az utak jelenléte arra utal, hogy a táj élő és dolgozott része a mindennapoknak. A jelenet úgy tűnik, egy olyan pár percet rögzít, amikor az emberi tevékenység átmenetileg elhallgat, lehetővé téve a természetnek, a szélnek és a fénynek, hogy a valódi főszereplők legyenek.

A kép értelmezhető a vidéki élet ünnepléseként, és a teremtmény és a terület közötti egyensúly megteremtéséről szól. A falu diszkréten illeszkedik a dombokba, anélkül hogy rájuk telepedne, míg a mezők szabadon terjeszkednek körülötte. A égbolt ereje emlékeztet rá, hogy a természet állandó átalakulásban van, és minden pillanatban más atmoszra tölti meg a tájat.

Összességében ez a kép élénk és mélyen megrendítő látványt nyújt egy nyitott vidéki tájról, amely változó éggel borítva. A zöld és sárga dombok, a toronnyal ellátott kis falu, a sötét fák csoportja és a kék felhők mozgással, mélységgel és érzelemmel teli jelenetet alkotnak. A mű arra hív, hogy megcsodáljuk a természet végtelenségét, és nyugodt vidéki hangulat, levegő és szabadság kombinációját közvetítse.