Castagna Maurizio 1961 - XL - Prima della Forma

Maurizio Castagna – A forma előtti idő
A Forma előtti időben Maurizio Castagna több mint ötven évnyi festészeti kutatást sűrít egy intenzív energia alkotásába, amelyben a matéria, a gesztus és a vizuális memória úgy tűnik, hogy minden lehetőség megvalósítás előtt áll. Az Torinoi Albertina Szépművészeti Akadémián képzett, és tevékenységének során olyan művészeti kiadványokban jelent meg, mint a Bolaffi és a Giorgio Mondadori, Castagna fokozatosan elhagyta a figuráció határait, hogy egy személyes nyelvet fejlesszen ki, amely a felület rétegződésén, a jel erőn és az anyag kísérletezésén alapul. Ebben a műben a zöld– türkiz aljzat mélyre ható és határtalan térté alakul, amelyből függőleges szerkezetek, hálózatok, metszések és nagy spirálmozgások törnek elő. Földek, vasasvörösök, feketék és hirtelen narancsszínű felizzások intenzív formában haladnak át a felületen, mintha alakban formálódó valóság töredékei lennének. Néhány elem úgy tűnik, hogy architektúrákat, állványzatokat vagy leletet idéz; mások organikus, szinte sejtszerű jelleget öltöttek. Minden lehetséges felismerés azonban azonnal ellenmondásba kerül a következő gesztussal, és a kép a konstrukció és oldódás határán függővé válik.
A szerkezeti feszültséget elsősorban a középső rész verticalitásainak és a jobb oldalon uralkodó körkörös mozgásnak a összevetése adja. A szerkezetek látszólagos stabilitásával szemben a spirál energiája áll, amely a kitágulás és a visszatérés ősinnen fennálló alakja. A fekete jel végigfut és összekapcsolja ezeket az elemeket, mint egy archaikus írás: vágja, határolja és átszeli a Szer- anyagot anélkül, hogy valaha is teljesen megfejthető kódammá válna.
A cím – A forma előtti idő – ígykulcsot ad az olvasáshoz. Castagna úgy tűnik, nem a kész formát firtatja, hanem az előtte álló pillanatot: azt a pontot, amikor a matéria, a szín és a gesztus már egy irányt birtokol, de még nem töltötte be végleges identitását. A kép egy keletkezés helyévé válik, ahol a rend és a káosz nem ellentétes fogalmak, hanem egymástól feltétlenül szükséges erők.
A felület összetettsége hosszabb odanézés után pontos belső egyensúlyt tár fel. A sűrűbb zónákat a háttér nyílásokkal kompenzálják; az ülepedett anyagra gyors és ösztönös jelek felelnek; a függőleges szerkezetek monumentalitásával szemben a körkörös alakok dinamikája áll. A mű így megőriz minden festészeti folyamat fizikai jellegét, miközben mélyen elevenítő, előrevetítő dimenziót is hordoz.
A Forma előtti idő a Maurizio Castagna munkaerő fáziséhez illeszkedik, olyan művészhez, akinek hosszú gyakorlata van és aki a technikák, az anyag és a gesztus közötti szennyeződés egyik központi elemévé tette saját útjának egy részét. A vászon nem zárt narratívát ajánl, hanem szándékosan megőrzi a többszöri olvasat lehetőségét: egy város, képződő élőlény, lelet, belső táj vagy tiszta festői építmény. Pont abban a pillanatban, amikor a szem megpróbál nevet adni annak, amit lát, a kép ismét átalakulni látszik, visszatérve anyaggá: a Forma előtti idő.