École d’Olot (XX) - Paysage de la Garrotxa






Francia licitátorképzésen végzett, a Sotheby’s párizsi értékelési osztályán dolgozott.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 142358 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Paysage de la Garrotxa, olajfestmény vásznon az Escola d’Olot-tól, a XX. század első felében, Spanyolország, bekeretezve.
Leírás az eladótól
Olot-iskola — a XX. század első felében
La Garrotxa tájképe
Olaj a vászonra.
Kerettel együtt méretek: 83 × 71 cm.
Érdekes olajfestmény vászonra, amely Olot tájképfőiskolájának hagyományához tartozik, a XX. század első felében készült. A mű a katalán tájképfestészet egyik alapáramlatának folytatásába tartozik, amely Olot környékén és La Garrotxa tájain fejlődött ki.
Az úgynevezett Olot-iskola az 1800-as évek második felében született Joaquim Vayreda, Marià Vayreda és Josep Berga i Boix köré. Fontossága abban rejlik, hogy a francia Barbizon tájképfestészet néhány megközelítését át észrevettetette a katalán térbe, s a természet közvetlen megfigyelésének, a fénynek és az atmoszrétegek változásainak alapvető szerepet adott. A Garrotxa Múzeuma jelenleg az egyik legfontosabb gyűjteményt őrzi e hagyomány tanulmányozásához.
A jelen festmény a 20. század első évtizedeinek folytatásához tartozik a hagyományban, inkább, mint a születéskori 20. századi generációhoz. A polgárháború előtti két évtizedben olyan művészek, mint Melcior Domenge, Enric Galwey és Iu Pascual kiemelkedő szerepet töltöttek be az olotensi művészeti körben; ez a tájképfestészet megerősödése odavezetett, hogy 1934-ben létrejöjjön az Olot Szak escolares de Paisatge (Olot Tájképfestői Főiskolája).
A kompozíció markánsan katalán vidéki tájat ábrázol, amely egy köves úttal van körülírva, amely a hátulsó első sorból indulva a szem irányát egy kissé magasabban fekvő vidéki kúria felé vezeti.
A vidéki, szigorú és környezetébe tökéletesen integrált építészet a kompozíció referenciapontjaként szolgál. Balra egy magas és kopár törzsű fás csoport ad egy erős függőleges hangsúlyt, amely kontrasztot alkot a táj hátterében húzódó hegyek símább vonalaival. Egy sötétben öltözött, kiszélesített női alak és egy másik, kisebb méretű elem/figura bevezet egy emberi skálát és diszkrét helyi színezetet ad a jelenetnek.
A festmény egyik legvonzóbb vonása éppen a táj és a vidék élete közötti összhang. A szereplő nem uralja a kompozíciót; alárendeltje a természeti környezetnek, ami rendkívül mélyen gyökerezik az oloti hagyományban. Az Olot-iskola korai megfogalmazásaiban a táj igazi protagonistává vált, bár a kis emberi alakok továbbra is narratív tartalmat adtak sok kompozíciónak.
A megvalósítás a naturalista megfigyelést ötvözi meglehetősen szabad ecsetvonásokkal. Az út tömörített pöttyökkel lett felépítve fehér, okker, földszínek és szürkék felhasználásával, míg a növényzet gazdag spektruma mély zöldekkel, barna tónusokkal és vöröses árnyalatokkal bővelkedik. Az ecsetvonal különösen érzékelhető a kövek, a bozótosok és az első sor talaján.
Ezzel a gazdag anyagisággal szemben a hátoldali hegyláncokat nagyobb kék és kékeszöld tömegek formájában oldják meg, így hiteles atmoszferikus távolságérzetet érhetünk el.
Szintén jellemző, hogy az égbolt nagy jelentőséget kap a kompozícióban. A meleg, sárgás és kissé aranyló tónuskal a teljes jelenet megnyugtató és átölelő atmoszférát kölcsönöz, amely szándékosan kontrasztban áll a hegyek hideg kékeivel.
A festmény éppen olyan értékeket közvetít, amelyeket hagyományosan a bolotosi tájképfestészethez szoktak társítani: nyugalom, egyensúly, harmónia és egy idealizált, de jól felismerhető vidéki világ. Az Institut d'Estudis Catalans Catalan, Valencián és Baleár-szigeteken lévő művészek szótárában éppen ezek a béke, egyensúly és harmónia fogalmak az Olot-i Berga és a Vayreda-hagyomány tájképfelfogásának alapvető elemei.
Meg kell jegyezni, hogy a történészek ma óvatosan használják az “Olot-iskola” kifejezést: a történelmi mag többségében a XIX. századhoz kapcsolódik, míg a XX. században utólagos generációk folytatták, újraértelmezték vagy eltávolodtak attól a hagyománytól. Emiatt ezen festmény esetében inkább a pontosabb besorolás a következő: „Olot-iskola / oloti tájképfestői hagyomány, a XX. század első fele”. Maga a Garrotxa Múzeuma ma megkülönbözteti az alapító iskolát a későbbi generációktól.
A mű alján jobb sarkon aláírás látható, bár hiteles személyazonosságot jelenleg nem lehet biztonsággal megállapítani. Emiatt óvatosan a olot-s tájkép hagyományába soroljuk.
Méretek kerettel együtt: 83 × 71 cm.
A mű keretezett állapotban kerül értékesítésre. Az állapot részletesen megtekinthető a fotókon, amelyek a leírás szerves részét képezik.
A keretet ingyen adjuk ajándékba; nem képezi a mű részét, és nem értékesíthető. Ennek megfelelően az esetleges keretben bekövetkező rongálódás sem lehet reklamációs alap.
A mű gondosan be lesz csomagolva a szállítás során a lehető legnagyobb védelem érdekében.
FONTOS: a szigetekre, tengeren túli területekre vagy olyan célállomásokra, amelyek vámeljárásokat igényelnek, előfordulhat, hogy többletköltségek merülnek fel a szállítás, az ügyintézés és/vagy a vámok miatt, amelyeket a vásárló visel.
Az eladó története
Olot-iskola — a XX. század első felében
La Garrotxa tájképe
Olaj a vászonra.
Kerettel együtt méretek: 83 × 71 cm.
Érdekes olajfestmény vászonra, amely Olot tájképfőiskolájának hagyományához tartozik, a XX. század első felében készült. A mű a katalán tájképfestészet egyik alapáramlatának folytatásába tartozik, amely Olot környékén és La Garrotxa tájain fejlődött ki.
Az úgynevezett Olot-iskola az 1800-as évek második felében született Joaquim Vayreda, Marià Vayreda és Josep Berga i Boix köré. Fontossága abban rejlik, hogy a francia Barbizon tájképfestészet néhány megközelítését át észrevettetette a katalán térbe, s a természet közvetlen megfigyelésének, a fénynek és az atmoszrétegek változásainak alapvető szerepet adott. A Garrotxa Múzeuma jelenleg az egyik legfontosabb gyűjteményt őrzi e hagyomány tanulmányozásához.
A jelen festmény a 20. század első évtizedeinek folytatásához tartozik a hagyományban, inkább, mint a születéskori 20. századi generációhoz. A polgárháború előtti két évtizedben olyan művészek, mint Melcior Domenge, Enric Galwey és Iu Pascual kiemelkedő szerepet töltöttek be az olotensi művészeti körben; ez a tájképfestészet megerősödése odavezetett, hogy 1934-ben létrejöjjön az Olot Szak escolares de Paisatge (Olot Tájképfestői Főiskolája).
A kompozíció markánsan katalán vidéki tájat ábrázol, amely egy köves úttal van körülírva, amely a hátulsó első sorból indulva a szem irányát egy kissé magasabban fekvő vidéki kúria felé vezeti.
A vidéki, szigorú és környezetébe tökéletesen integrált építészet a kompozíció referenciapontjaként szolgál. Balra egy magas és kopár törzsű fás csoport ad egy erős függőleges hangsúlyt, amely kontrasztot alkot a táj hátterében húzódó hegyek símább vonalaival. Egy sötétben öltözött, kiszélesített női alak és egy másik, kisebb méretű elem/figura bevezet egy emberi skálát és diszkrét helyi színezetet ad a jelenetnek.
A festmény egyik legvonzóbb vonása éppen a táj és a vidék élete közötti összhang. A szereplő nem uralja a kompozíciót; alárendeltje a természeti környezetnek, ami rendkívül mélyen gyökerezik az oloti hagyományban. Az Olot-iskola korai megfogalmazásaiban a táj igazi protagonistává vált, bár a kis emberi alakok továbbra is narratív tartalmat adtak sok kompozíciónak.
A megvalósítás a naturalista megfigyelést ötvözi meglehetősen szabad ecsetvonásokkal. Az út tömörített pöttyökkel lett felépítve fehér, okker, földszínek és szürkék felhasználásával, míg a növényzet gazdag spektruma mély zöldekkel, barna tónusokkal és vöröses árnyalatokkal bővelkedik. Az ecsetvonal különösen érzékelhető a kövek, a bozótosok és az első sor talaján.
Ezzel a gazdag anyagisággal szemben a hátoldali hegyláncokat nagyobb kék és kékeszöld tömegek formájában oldják meg, így hiteles atmoszferikus távolságérzetet érhetünk el.
Szintén jellemző, hogy az égbolt nagy jelentőséget kap a kompozícióban. A meleg, sárgás és kissé aranyló tónuskal a teljes jelenet megnyugtató és átölelő atmoszférát kölcsönöz, amely szándékosan kontrasztban áll a hegyek hideg kékeivel.
A festmény éppen olyan értékeket közvetít, amelyeket hagyományosan a bolotosi tájképfestészethez szoktak társítani: nyugalom, egyensúly, harmónia és egy idealizált, de jól felismerhető vidéki világ. Az Institut d'Estudis Catalans Catalan, Valencián és Baleár-szigeteken lévő művészek szótárában éppen ezek a béke, egyensúly és harmónia fogalmak az Olot-i Berga és a Vayreda-hagyomány tájképfelfogásának alapvető elemei.
Meg kell jegyezni, hogy a történészek ma óvatosan használják az “Olot-iskola” kifejezést: a történelmi mag többségében a XIX. századhoz kapcsolódik, míg a XX. században utólagos generációk folytatták, újraértelmezték vagy eltávolodtak attól a hagyománytól. Emiatt ezen festmény esetében inkább a pontosabb besorolás a következő: „Olot-iskola / oloti tájképfestői hagyomány, a XX. század első fele”. Maga a Garrotxa Múzeuma ma megkülönbözteti az alapító iskolát a későbbi generációktól.
A mű alján jobb sarkon aláírás látható, bár hiteles személyazonosságot jelenleg nem lehet biztonsággal megállapítani. Emiatt óvatosan a olot-s tájkép hagyományába soroljuk.
Méretek kerettel együtt: 83 × 71 cm.
A mű keretezett állapotban kerül értékesítésre. Az állapot részletesen megtekinthető a fotókon, amelyek a leírás szerves részét képezik.
A keretet ingyen adjuk ajándékba; nem képezi a mű részét, és nem értékesíthető. Ennek megfelelően az esetleges keretben bekövetkező rongálódás sem lehet reklamációs alap.
A mű gondosan be lesz csomagolva a szállítás során a lehető legnagyobb védelem érdekében.
FONTOS: a szigetekre, tengeren túli területekre vagy olyan célállomásokra, amelyek vámeljárásokat igényelnek, előfordulhat, hogy többletköltségek merülnek fel a szállítás, az ügyintézés és/vagy a vámok miatt, amelyeket a vásárló visel.
