Baptiste Corbin (1942) - El jardín escondido

Pictura Subastas bemutatja Baron Corbin tulajdonát képező páratlan művét, amely egy nyugodt kertet ábrázol, zöld híd a tavirózsák tava fölött, buja növényzettel és tükrökkel, amelyek békét és harmóniát közvetítenek. A festmény kiváló technikájáról és a képzőművészeti minőségről kiemelkedő, amelyet sugárzik.

· A mű mérete: 37x46,5x1 cm.
· Olajjal papíron, kézzel aláírt a művész által a bal alsó sarokban, Corbin.
· A darab jó állapotban van.

A munka egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fotók a tét leírásának integráns részét képezik. Digitális megjelenítés mockup orientáció alapján; előfordulhat, hogy a valós terméktől színben, arányban és részletekben eltérőek.

A kép professzionális csomagolásban kerül elszállításra egy IVEX szakértő által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelem érdekében. A szállítási ár magában foglalja a professzionális csomagolás és a szállítás költségét.
Az szállítás a Postával, GLS-sel vagy NACEX-szel történik nyomonkövetéssel. Nemzetközi szintű szállításokra is lehetőség van.

------------------------------------------------------------------

Ez a vászon buja kertet mutat, amely egy csendes tó köré szerveződik, fölötte egy kis zöld színű híd terül. A jelenet távolinak tűnik a zajtól és bármilyen emberi jelenléttől, természetes menedékké változtatva fény, növényzet és finom tükrök társaságában. A kompozíció arra hív, hogy lassan végigkísérjük minden sarkát, és hagyjuk, hogy a nyugalom, frissesség és szépség légköre átöleljen.

A híd a középső zónát foglalja el, és a táj egyik fő referenciapontjaként funkcionál. Enyhén ívelt szerkezete és vízszintes vonalai kiemelkednek a szabad és bőséges növényzet formái közül. A kékes-zöld szín lehetővé teszi, hogy harmonikusan beépüljön a kertbe, bár elhelyezkedése és a vízben való tükröződése világos és felismerhető jelenlétet kölcsönöz neki.

A híd alatti víz mély barna, zöld, lila és kék tónusokat vesz fel, misztikus zónát hozva létre, amely ellentétben áll a tó legvilágosabb részeivel. Az építmény alatti árnyék mélységet ad, és arra utal, hogy a kert továbbterjed a növényzet rejtekében. Ez a sötét nyílás felkészíti a nézőt a képzeletre, és elgondolkodtat titkos ösvényeken vagy még felfedezetlen terek között.

A fókuszpontot egy széles nénufű csoport tölti ki, amely a víztükörön úszik. Gömbölyű formáik sárga, zöld és krémszínű árnyalatokban fedik egymást, fényes szőnyegként vonják magukra a tekintetet. Néhány apró lila és rózsaszín folt kibontakozik a levelek között, finom kontrasztokat teremtve és felidézve a vízen nyíló virágokat.

A tavának felülete szabálytalan tükörként működik, amelyben a híd, a növények és az ég színei tükröződnek. A tükröződések nem pontosan a tájat adják vissza, hanem sima és fodrozódó foltokban átalakítják, mozgásérzetet adva a nyugalomról. A visszavetített híd képe egy második szerkezetet teremt a víz alatt, és érdekes kapcsolatrendszert hoz létre a valóság és annak reprezentációja között.

A bal oldalon egy nagy fűzfa magasodik, ágai függőlegesen hullanak a talaj felé. Levelei zöld és sárga függönyt alkotnak, eleganciát és nyugalmat kölcsönözve a jelenetnek. A fa lefolyó formája ellentétben áll a híd horizontális jellegével és a jobb oldali növényzet szabadabb növekedésével, vizuális egyensúlyt teremtve a rend és a spontaneitás között.

A kert jobb oldalát bőséges zöld, vöröses, lila és rózsaszín tónusú növényzet uralja. A virágok és levelek összeolvadnak, sűrű tömeget alkotva, amely a tó felé haladni látszik. Ez a színbeli gazdagság mélységet és életerőt ad, miközben a növényzet közt elrendezett apró fényes részletek a nap fénye által megvilágított virágokra utalnak.

A háttér részben zavaróan rejtve marad fák, bokrok és fényfoltok által. Ez a horizont hiánya elzárt, védett kertet sugall, mintha egy belső tér volna a külvilágtól elválasztva. A növényzet teljesen körülöleli a tavat és az a benyomás alakul ki, mintha egy kis, természetes paradicsomban járnánk, ahol az idő lassan halad.

A mű értelmezhető úgy, mint az ember által létrehozott elemek és a természet közötti harmónia ünneplése. A híd nem szakítja meg a tájat, inkább beépül abba, és lehetővé teszi egy csendes sétát a víz felett. A tó nyugalma, a tükröződések mozgása és a növények bősége egy olyan jelenetet képez, amely a szemlélődésre és a pihenésre törekszik.

Összességében a mű egy élő kertet ábrázol, ahol a zöld híd, a lótuszleveles tó és a buja növényzet mélyen nyugodt kompozíciót alkot. A víztükrök, a színek sokfélesége és az intimitás érzése ezt a sarkot lírai menedékké varázsolja, amely békét, egyensúlyt és közvetlen kapcsolódást sugall a természettel."