Tijs Dragtsma (1992) - Grace Beneath the Wind

Dűnécsúcson egyetlen fűcsomó hajlik a szél felé. Everything else has been stripped away, no horizon, no color, only a single hard light falling from above onto a field of deep, pure black. It is a small, stubborn gesture, staged like a scene from an old master painting.

Grace Beneath the Wind a szívóerőről szól, amire szükség van ahhoz, hogy hajtsunk anélkül, hogy összeroskadnánk. A fű nincs menedékében és nincsenek társai, csak saját gyökere és valami sokkal nagyobb súlya. Ez a csendes ellenállás tükrözi, ahogyan ez az egész sorozat készül, a jelenlét a hiány által épül, nem a hozzáadott által.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép úgy épül fel, hogy anyagot távolítunk el, kontrollált karcolásokkal, amelyek közvetlenül az akrilüveg felületébe kerülnek. Nem a felületre kerül, hanem részévé válik, úgy, ahogyan a heg a bőr részévé válik.

A kép mindig jelen van, még a lágy, környezeti fényben is látható. A fény nem hozza létre a képet, hanem kiemeli azt. Közvetlen fény alatt a karcolások megérintenek és visszatükröződnek, a kontraszt meggyúródik, és a por úgy tűnik, mintha a hajladozó fű körüllebegne a levegőben. Különböző szögekből másként olvasható, anélkül, hogy valaha is elvészne a kép. Szobán keresztül nézve a mű monumentális és mozdulatlan; közelről sűrű karcolásmezővé oldódik.

Grace Beneath the Wind folytatja a Tijs Dragtsma által készített Art with Scratch sorozatot, amelyben a képi világ a felület megkímélt és kontrollált károsodásán keresztül épül fel a pigment vagy a nyomtatás helyett. Olyan vizuális nyelv, amelyben a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

"Néhány dolog nem azért marad meg, mert mozdulatlanul áll, hanem mert megtanulja meghajlítani magát.”

A művészetről Art with Scratch

Az Art with Scratch olyan alkotások összessége, amelyekben a kép nem rajzolódik, hanem felszabadul. Fűrészelve, soronként a mélyfekete felületeibe faragva minden mű számtalan precíz karcolat révén születik, amelyek a fényt megkapják, és kiszabadítják a formát a sötétségből.

Távolról a kép majdnem fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről viszont a mű sűrű karcolásmezővé oldódik. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Amit szilárdnak tűnt, az most egy finom vonalhálót mutat, minden vonal egy szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen egésze szempontjából.

A fény nem hozza létre a képet. A fény kiemeli. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükröződnek. Ahogy a fény áthalad a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és meghatározottan áll. Egy másikról pedig megpuhul és visszahúzódik a sötétség felé, ahonnan jött, de soha nem tűnik el. A fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, a kép pedig szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Ami ezt a médiumot olyan lenyűgözővé teszi, az a csendes feszültség. A karcolás cselekedete közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszavonni. És mégis az eredmény nem rideg. Intim, atmoszferikus és mozgással élő. A keménység lágyul. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlétté lesz.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nem áll teljesen rögzítve. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában az image a szemszög és a hangulat függvényében változik. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, mintha kiemelkedne a feketéből. Máskor pedig visszakerül a nyugalomba. A mozgásban, a éles és a csend között van az a pont, ahol a mű életre kel.

Mint minden idő nyomán érintett anyagnál, a felületnek megvan a maga csendes élete. Minden karcolás egy pillanatot, egy neszt, egy gesztust hordoz. Együtt nem csak egy képet alkotnak, hanem egy jelenlétet, amely fényváltásról fényváltásra tovább tárja fel önmagát.

A Művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio megalapítója.

Művészként folyamatos vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem a művészetet tekintem fix stílusnak, hanem egy fejlődő felfedező mezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összefut.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan beszélhet egy anyag új módon? Hogyan válhat a keménység közvetlenséggé? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés van minden alkotásom középpontjában.

A TD Fine Art Studio-ban minden mű két világnak tűnik, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Vannak művek, amelyeket ritmus, ismétlés és szerkezet épít fel. Mások hiány, árnyék, reflex vagy feszültség révén születnek. A közös bennük az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

A kontraszt vonz. Az erő és a törékenység között. A kontroll és az érzelem között. Ami látható és amit szándék szerint lehet értelmezni. Célom nem csupán egy képet készíteni, hanem olyan művet létrehozni, amely megragadja a figyelmet, meghívja a reflexiót és idővel tovább tárja fel önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a kutatások összefonódnak. Nem csupán egy műterem, hanem egy fejlődő művészi univerzum, amelyet kíváncsiság, precizitás és az a törekvés formál, hogy olyan művek szülessenek, amelyek kifejezetten egyedi, szándékos és élő érzést keltenek.