Tijs Dragtsma (1992) - Held Into One

Held Into One kortárs műalkotás a közelségről, az alárendelődésről és arról a pillanatról szól, amikor két különálló test egyetlen formává egyesül.

Két alak annyira szorosan tartja egymást, hogy a határ közöttük eltűnik. Nem egymás mellett állnak. Egy szoborszerű formává olvadnak össze, egyetlen lágy fénysugárból megvilágítva, mély környező árnyék által összetartva. A kompozíció semmi mást nem tartalmaz. Csak az ölelés. Csak a fény.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép ellenőrzött felületi károsodás révén, akrilüveg felületén keletkezik. Ahogy a néző mozog, vagy ahogy a fény eltolódik, a figurák élesebbé és lágyabbá válnak, mélységet adnak a sötétséghez, és abban elmélyednek. Távolról nézve a mű egységes, monumentális sziluettként olvasható. Közelebb lépve a felület egy kontrollált karcolások mezőjévé válik, minden egyes vonal egy-egy töredéket hordoz az egészből.

Ez a minőség tükrözi, miről szól a mű. Az ilyen teljességben az egyedi élek megpuhulnak. Ami megmarad, nem két ember, hanem valami megosztott alakja. A karcolási közeg ezt a gondolatot a szerkezetében hordozza. A kép nem azáltal létezik, hogy a felülethez bármit hozzáadunk, hanem hogy elvesszünk belőle, fényre bocsátva, hiányát értelmes módon megteremtve.

A chiaroscuro nem atmoszféra. Érv. A sötét árnyékok tömegei adják a megvilágított formáknak a súlyt. Sötétség nélkül nincs ölelés. A fény helyét azzal érdemli ki, hogy tudja, mit hagy maga után.

Held Into One folytatja a Tijs Dragtsma által készített Art with Scratch sorozatot, amelyben a képi világ a kontrollált felületi károsodás révén, nem pigment vagy nyomat útján épül fel. Olyan vizuális nyelv, amelyben a károsodás nem pusztítás, hanem szerkezet.

„Néhány összeköttetés örökre nyomot hagy. Ez az egyik.”

A Képek a Scratch-művészetről

A Scratch-művészet olyan testekből áll, ahol a kép nem rajzolt, hanem kioldódik. Egy mély fekete felületet vonalanként faragva minden mű számtalan precíz karcolat során jelenik meg, amelyek megkapják a fényt és formát adnak a sötétségből.

Távolról nézve a kép majdnem fotóként hat. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről viszont a mű sűrű egyéni jelzők mezőjévé bomlik. Finom, töredezett és gyakorlatilag tehetetlen. Ami kezdetben szilárdnak tűnt, finom hálózattá, minden vonal szándékos gesztusává, amely nélkülözhetetlen az egészhöz.

A fény nem hozza létre a képet. Megerősíti. A fekete felület elnyel, míg a karcolt vonalak visszatükröznek. Ahogy a fény a felületen elmozdul, a kép lélegzik. Egy szögből a figura egyértelműen meghatározott. Egy másikból megpuhul és visszaáll a sötétség felé, amelyből jött, sosem tűnik el. Egy fókuszált reflektorfény alatt a kontraszt mélyül és a kép szoborszerű, szinte fénylő minőséget kap.

Ami ezt a médiumot ennyire megkapóvá teszi, annak a csendes feszültségnek a hatása. A karcolás aktusa közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amit nem lehet visszavonni. Ennek ellenére az eredmény nem rideg. Intim, hangulatos és mozgásban élő. A keménység lággyá válik. A pusztítás teremtéssé lesz. A hiány jelenlétté válik.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívát és hangulatot váltakozik. Bizonyos pillanatokban a téma kiemelkedve lép elő a sötétből. Máskor a nyugalomba süllyed vissza. Ebben a mozgásban, a élesedés és a nyugalom között éled fel a mű.

Ahogyan minden idő nyomot hagyó anyag, a felület saját nyugodt élettel bír. Minden karcolat egy mozzanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet hoznak létre, amely a fény minden változásával tovább feltárul.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként folyamatos vágy hajt, hogy felfedezzem az új vizuális nyelveket. Nem tekintem a művészetet rögzített stílusnak, sokkal inkább egy fejlődő felfedezési területnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem találkozik.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan tud egy anyag új módon beszélni. Hogyan válhat a keménység intimitássá. Hogyan teremthet az precizitás érzelmet. Ez a keresés alkotásaim szívében van.

A TD Fine Art Studio-ban minden alkotói testet saját világként közelítek meg, meg saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások a hiány, az árnyék, a tükröződés vagy a feszültség révén születnek. A köztük lévő kapocs az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti közös elkötelezettség.

A kontraszt iránt vagyok elbűvölve. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzet között. Ami látható és ami nyitott értelmezésre. Célom nem csupán egy képet létrehozni, hanem olyan alkotást teremteni, amely megragadja a figyelmet, felkínálja a reflexiót, és idővel tovább feltárja önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a kutatások összeérnek. Nem csak műhely, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a törekvés formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amely egyedi, szándékos és élő érzést kelt.