MUMA - Coreografía de las formas (XL)

Ez a mű geometriai nyelven artikulálódik, amely aépítészet és játék között, a racionális struktúra és az érzéki intuíció között ingadozik. Az elemi formák — körték, téglalapok, félkörívek — úgy jelennek meg, mint egy olyan rendszer fragmentumai, amely soha nem teljesedik be egészen. Inkább mint egy zárt kompozíciót építene, a festmény úgy tűnik, hogy hozzávetőleges egyensúlyt javasol, egy olyan rendet, amely a belső feszültségeknek köszönhetően tart magát.

A primer szín használata fokozza ezt az alapvetőség érzetét. A mélykék, az expansív piros és a fényes sárga egyetemes vizuális grammatikára utal, majdnem archetípusosra, miközben a rózsaszínű üregek és a szürke árnyékok egy humánusabb és érzékelhetőbb dimenziót vezetnek be. A festett árnyék különösen jelentőségteljes: nem naturalista árnyék, hanem az a tudat, hogy minden forma magában hordoz egy nyomot, egy duplikációt vagy önmaga eltolódását. A mű nem tárgyak megjelenítésére törekszik, hanem arra mutat rá, hogy minden vizuális konstrukció egyidejűleg mentális konstrukció is.

A festészetben állandó kapcsolat van a visszafogottság és a túláradás között. A figurák úgy tűnnek, mintha egymásba akarnának illeszkedni, de mindig marad egy fölösleg, egy görbe, amely megszakítja a vonalat, vagy egy üresség, amely megakadályozza a rendszer teljes lezárását. Ez a megszakítás elkerüli, hogy a geometória puszta matematikai merevséggé váljon, és közelíti azt egy olyan reflexió felé, amely az emberi tapasztalatról szól: még a rend törekvéseinél is mindig van egy kis kiszámíthatatlanság. A kompozíció értelmezhető az ellentétek együttélése metaforájaként is. A görbe és a egyenes, a nehéz és könnyű, a stabil és a dinamikus egymás mellett léteznek rangsorolás nélkül. Minden elem a másik függvénye az értelemtől, mintha a festmény megerősítené, hogy harmónia nem egységességből fakad, hanem a különbségek közötti viszonyból.

Ezen értelemben a mű párbeszédet folytat egy építő jellegű és absztrakt hagyománnyal, ugyanakkor távol áll minden dogmatikus ridegségtől. Vagyonegy játékos és szinte poétikus dimenzió is: a formák úgy tűnnek, mintha állandó átalakulásban lévő valóság mozgó darabjai lennének. A festészet nem kínál végleges megoldást, hanem teret ad arra, hogy elgondoljuk, miként lakjuk benn a rendet, az egyensúlyt és a bizonytalanságot.

A MUMÁ-ról:

A MUMA egy művészi dúó, amelyet egy Általános 3D-s szakember és Tervező, valamint egy művészettörténész alkot, mindketten a madridi CEU San Pablo Egyetemén képezték magukat. Művészeti tevékenységük a képzőművészeti alkotásokra összpontosít, különös figyelemmel a színre, a mozgásra és a formák dinamikájára, valamint a környezet változásaira. Művészetük úgy van tervezve, hogy beépüljön a térbe, és közvetlen párbeszédet folytasson a mindennapok rutinjával és az emberi tapasztalattal, életigenlő látásmódot feltárva, amely az impresszionizmus eszméihez kapcsolódik, például a természettel való kapcsolatra, a színhez és a változó környezetekhez. A MUMA összefüggésben áll a madridi digitális és képzőművészeti szakmával, versenyeken való részvételekkel.

A mű készítésének, csomagolásának és szállításának nézeteit illetően:

A mű kézzel alá van írva a művészduó által, és hiteltanúsítvánnyal is rendelkezik, amelyet szintén ők írnak alá. A vászon feltekerve, gondosan becsomagolva kartoncsövben található, és a vásárlás megerősítésétől számított három munkanapon belül fogják feladni. A várható szállítási idő a célállástól és a kiválasztott szállítócégtől függ."