Francis Bott (1904-1998) - Abstrakt

Korai mű Francis Botttól

Aláírva és dátumozva 1960
Méretek 46x37
A fotók részei az állapotleírásnak.
A keret ingyenes kíséret.

Francis Bott (született: 1904. március 8., Frankfurt am Main; halál: 1998. november 7., Lugano, Tesszin; valójában Ernst Bott) német festőként a „Második párizsi iskola” képviselője volt, tehát a francia „Informel”-nek. Művészeti tevékenysége két látszólag ellentétes hangsúlyt mutat: a szürreális, fantáziadús tárgyiasság és a tachistikus, geometriai absztrakció. Művei festményekből, üvegfestményekből, kézi rajzokból, vizesfestékekből, gouache-okból, szobrokból és tárgyakból állnak; színpadi tervezőként is tevékenykedett.

Francis Bott polgári családból származott, ám attól kezdve, nagyon korán instabil ifjúság vezette Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába és Svájcba. 1910-től különböző, legnagyobb részben francia nyelvű iskolákat és internátusokat látogatott Svájcban és Belgiumban. 1918-ban a család visszatért Németországba (Kölnbe), ahol Bott megismerte Anton Räderscheidt-et és a Heinrich Hoerle valamint Max Ernst körébe tartozó csoporttal közelebbi kapcsolatba került. Mivel megpróbált szakács vagy apja irodájában dolgozni, kudarcot vallott.
„Kölni Progresszívák” és a hozzájuk kapcsolódó háborúellenes meggyőződés beszélgetései hatására Bott anarchista világelképét alakította ki. Az egyéni szabadság utáni vágya arra késztette, hogy apja halála után 1921-ben a vagabundizmus néven ismert öngyilkos politikai szerepvállalással járó vándorló életformát folytasson, amely során többek között Berlinbe és az USA-ba, majd Mexikóba is bejáratott útja volt, akár fedélzeten utasként, akár hajónaplárként.

Berlinben 1924-ben ismerkedett meg Herwarth Waldennel és a „Sturm” körével. Abban az évben Dresdenben találkozott későbbi feleségével, Maria Gruschkával („Manja”), aki lengyel nyelvű, egy rabbinus gyermekeként született. Berlinbe visszatérve Bott 1925-ben Bertolt Brecht-tel való kapcsolatában elsősorban a színház iránt érdeklődött.
1926-ban Bott és Manja Bécsbe költözött. Megélhetését utcai énekesként, alkalmi színészként és képeslapfestőként biztosította. Brecht-hez fűződő kapcsolata ekkor sem szakadt meg, és így 1928-ban Bott és Manja a Német Kommunista Párthoz (KPD) csatlakoztak. 1930-ban a világválság rá kényszerítette a párt szeretteit, hogy Bécsből Frankfurt am Mainba költözzenek a párt kommunistáihoz, de 1932-re ismét Bécsbe került a pár. Bott a Németországban végzett politikai tevékenységéért ítélték el a frankfurti jelenlétében történő távollétében, 1933-ban Nürnbergben letartóztatták, de sikerült Hazájába, Bécsbe menekülnie. Ott is őrizetbe vették, visszasz deportálásáról volt szó a Németországnak, de a csehországi határhoz került vissza, így Francis Bott és Manja Prágába jutottak.

Itt kapcsolatba került az osztrák expresszionistával, Oskar Kokoschkával, aki meggyőzte, hogy festő, ezért Bott ettől kezdve azzal a szemlélettel fordult az művészet felé.
1936-ban Bott és Manja hagyták el Csehszlovákiát, Zagreb (Jugoszlávia) és észak-olaszországon át 1937-ben Párizsba jutottak, ahol Bott személyesen is megismerte Max Ernst-et és Pablo Picasso-t. A spanyol polgárháború rövid részvételével a Thälmann-brigád tagjaként a francia főváros lett a pár életének központja.
1938-ban Francis Bott az „Fürge Német Iparművészeti Szövetség” társelnöke lett. A háború kitörésekor 1939. augusztus 1-jén internálták; önként jelentkezett a francia hadseregbe, de először különböző táborokba hurcolták. 1940-ben egy brit hadsereg-egységhez osztották, és így Toulouséba került, ahol Manja már megérkezett. A harcok befejeztével 87 német ellenálló személyiség közé került egy fegyverszüneti egyezmény értelmében a nemzetiszocialistáknak kiadásra. Elrejtőzött és favágóként dolgozott Couiza-nál, Carcassonne-tól délre, a Corbières-ben.

1940. október 14-én Francis Bott feleségül vette Maria Gruschka-t, aki a polgári világ előnyével származott. Amikor 1942. november 11-én a német csapatok „Vichy-Franciaországot” elfoglalták, Botték Aurillacba, a Cantal megyébe visszahúzódtak, és Bott csatlakozott a Francs-Tireurs et Partisans ellenálló csoporthoz. Párizs felszabadítása után 1944-ben visszatértek oda, és Bott könnyű munkákból tartotta fent magát. 1946-ban Manjával közösen megnyitottak egy stúdiót a Montparnasse-on. Franciaország maradt az otthonuk. 1961-ben Manja betegségek következtében, amelyek a üldöztetés idején szerzett sérülései lehettek, elhunyt.

stb.