Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

A mű egy ideális párbeszédből születik Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művészével, aki a pirosat, az ismétlést és az anyagot tette saját poézisének központi elemeivé. Műveiben a hétköznapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást felidézni.

Ebben a műben azonban a hagyományt az én kutatásom jellegzetes elemén, a kalyhán keresztül értelmezem újra: a szegel.

A helyett, hogy Aubertin által használt szögeket használnám, százával alkalmazok csavarokat, amelyekre pontos geometriai szerkezet szerint rendezve, a piros felületen helyezkednek el. A csavar, amelyet általában az összeszereléshez, a konstrukcióhoz és a mechanikához társítanak, itt autonóm művészeti elemmé válik. Ismétlése háromdimenziós felületet hoz létre, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítja a mű érzetét.

A piros úgy öleli át a kompozíciót, mint energiával teli felületet, miközben a csavarok a síkból kiemelkedve egyfajta vizuális rezgést teremtenek. Elölnézetből a kompozíció rendezett és minimalistának tűnik; oldalról nézve azonban kibontakozik valódi háromdimenziós és materiális természete.

A mű nem Aubertin egyszerű idézete, hanem kortárs reinterpretációja a nyelvének: a szöget a csavarral helyettesítve ipari tárgyat alakít át vizuális jelképpé.

Így a csavar egyszerre a felépítés és a pusztítás szimbólumává válik: ami általában az összekapcsolásra és rögzítésre szolgál, azt használják fel egy nyugtalanító, intenzív és mélyen materiális felület megteremtéséhez.

Pontosan ebben a rend és feszültség közti ellentmondásban, a felépítés és a pusztítás, a kétdimenzionalitás és a háromdimenzionalitás között születik a mű identitása.

Alessandro Padovan műve, aki világszerte híres a Screw Art technikájáról.
A mű plexus üveg vitrinben díszeleg.

A vitrin átlátszó volta izolál és véd, ezzel a művet kortárs relikviává varázsolva.

E zenekar kortárs művészeti alkotásai a Pop Art, a Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet nyomvonalába illeszkednek, vizuális nyelve és kulturális hatása alapján olyan nagy nevek munkáit idézve, mint Andy Warhol, Jean‑Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével is párbeszédet folytat, utalva ikonikus szimbólumokra és világszerte elismert márkákra, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

A művek nem reprodukciók vagy hivatalos együttműködések a felsorolt művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyeket személyes stílussal hoztak létre, ami kritikát és újraértelmezést tükröz a fogyasztásról, a márkák szimbolikus értékéről és a művészetet, mint kortárs kulturális tárgyat.

Ez a megközelítés különösen vonzza a kortárs művészet gyűjtőit és rajongóit: luxus Pop Art-ot, konceptuális street art-ot és a nagy ikonikus márkáktól ihletett művészetet kedvelőket, miközben megőrzi erős autonómiai művészi identitását.