Matteo Ciffo (1987) - Frammenti - Nefertiti

- Matteo Ciffo kortárs szobrászata. Cím: Fragmentumok-Nefertiti
- Évszám 2026. Kiadás: 3/8 - Aláírt és hitelesített a művész által, hitelesítési tanúsítvánnyal
- Anyag: hidegfúzió márványőzet és kő porkohászati porokból
- Kiváló állapotban



FRAMMENTI

A klasszikus szobrászattal való összevetés a kollekció központi eleme. Azok a formák, amelyeket történetileg a tökéletesség, az örökkévalóság és a kollektív memória eszméjéhez kötnek, kiindulópontként szolgálnak, és fragmentálás és redefiniálás folyamatába kerülnek.
A forma többé nem stabil egységként értelmezett, hanem átmeneti állapotként. Megszakad, felbomlik és újra összeáll, feltárva saját instabil természetét. A térfogat kinyílik, blokkokra és darabokra válik szét, és új szerkezetet hoz létre, amelyben az idő már nem rejtve van, hanem látható elemmé válik.
Ez a feszültség megszünteti a tökéletesség abszolút állapotként való elképzelését. Az örökkévalónak látszó dolog sebezhetőségét leplezi le. A klasszikus forma túléli, de átalakítva: nem többé halhatatlanság szimbóluma, hanem az időn átszűrt jelenlét, amely a változásnak van kitéve, és egy új dimenzióba kerül vissza.



MATTEO CIFFO

1967-ben Biellában született, 2007 óta fejlesztek egy anyagközpontú kutatást, amely az anyagra, annak átalakulására és az őrzött memória megőrzésére összpontosít. Munkám nobilis és összetett anyagokkal születik: márvány- és kőporok, természetes pigmentek, arméni s földek,oxidok és fémek. Nem egyszerű kifejezőeszközként kezelem őket, hanem élő jelenlétekként, amelyek időt, történelmet és újjászületés lehetőségét hordozzák.
Egy rituálisabb, mint szobrászati folyamat által: a kő újjászületése, amelyet a kezemben vezet föl. A gyakorlat abból a megfigyelésből és az abból fakadó vágyból születik, hogy visszaadja az életet annak, amit összetörtek, elhagyatott vagy elfeledtek. Fragmentumok és hulladékok, gyakran más szobrászok munkáiból származók, az én munkáim alapanyagává válnak.
Olyan anyagokról van szó, amelyek már önmagukban hordoznak történetet. Szétbontom őket és újra összerakom őket, formákat hozva létre, amelyek már nem tartoznak a korábbi állapotukhoz, hanem egy új feltételhez. Minden mű egyensúlyi törékenységből fakad a veszteség és az újjászületés, a memória és a lehetőség között, megmutatva azt a pillanatot, amikor az anyag már nem az volt, hanem valami mássá válik.
A folyamat úgy formálódik, mint egy átalakulás, amely túllép a hagyományos szobrászat határain, egy szinte alkémikus dimenzió felé közelítve. Olyan anyagokat használok, amelyek már léteztek, szétbontom őket és újra összerakom, hogy új formákat és identitásokat hozzak létre. Minden alkotás a pusztítás és az újraéledés közötti törékeny feszültségből születik, a memória és a lehetőség között, láthatóvá téve az állapotot, amikor az anyag megváltozik attól, ami volt.
A kutatás olyan anyagokkal szembesül, amelyek mély ellentmondást testesítenek meg: látszólag örökök és felbonthatatlanok, ugyanakkor érzékenyek és sebezhetőek. Azt látjuk, ami látszólag változatlan, de valójában instabil természetre utal, amely képes reagálni, oxidálódni és idővel átalakulni. Ez a feltétel aktív részévé teszi az anyagot a munka során, folyamatos párbeszédben a korral és a környezettel.
A tökéletesség helyet ad a törékenységnek, és az örökkévalóság élő, emberi tapasztalatként nyilvánul meg. Az anyag nem alárendelt, hanem társszerzővé válik, a gesztus, a folyamat és saját evolúciójának nyomait a felületen megőrizve.

Ön-képzett vagyok; a tanulási útamat kísérletezéssel, megfigyeléssel és hallgatással építettem fel. A megközelítés nem az ellenőrzésre törekszik, hanem a növendékező anyag kíséretére az átalakulásában. A létrejövő formák tükrözik a memória működését: olyan szerkezetek, amelyekben fragmentumok, nyomok és hiányosságok élnek együtt, és regenerálódnak.
Ez a gyakorlat a matériát élő archívumként dolgozza fel. A szobrok olyan jelenlétként jelennek meg, amelyek a romlás és újjászületés között lebegnek, a tartósság és a transzformáció között, visszaadva az anyagnak egy mélyen kortárs és emberi dimenziót.