Matteo Ciffo - Frammenti - Eracle

- Matteó Ciffo kortárs szobra (Olaszország - 1987)
- Cím Frammenti-Eracle
- Év 2026. Művészi próba 1/2 (Kiadás n. 8 példány)
- Aláírva és hitelesítve a művész által, tanúsítvánnyal a hitelességről
- Anyag: hideg öntésű márványporból és kőből
- Kiváló állapotban


FRAMMENTI kollekció

A klasszikus szobrászattal való összehasonlítás a kollekció központi eleme. Azok a formák, amelyeket történelmileg a tökéletesség, a maksimális időtállóság és a kollektív memória gondolatával társítanak, kiindulópontként szolgálnak, és egy fraktálásra és újradefiniálásra irányuló folyamatnak vannak alávetve.
A forma többé már nem stabil egységként értelmezett, hanem átmeneti állapotként. Megszakadt, szétszóródik és újra összeáll, felfedve saját bizonytalan természetét. A tér kitárul, blokkokra és töredékekre bomlik, új struktúrát hozva létre, amelyben az idő nem rejtve van többé, hanem láthatóvá válik.
Ez a feszültség felszámolja a tökéletesség abszolút állapotaként való elképzelését. A látszólag örök érvényesség felfedi saját sérülékenységét. A klasszikus forma túléli, de átalakítva: nem többé halhatatlanság szimbóluma, hanem az idő által áthatott, a változásnak kitett jelenlét, amely egy új dimenzióba kerül vissza.


MATTEO CIFFO

Biellában született 1987-ben, 2007 óta anyagra, annak átalakulására és az emlékezetre összpontosító kutatást folytatok. Munkám közvetlen kapcsolatból születik olyan nemes és összetett anyagokkal, mint a márványpor és kő, természetes pigmentek, örmény földek, oxidok és fémek. Nem csupán kifejezésre szolgáló eszközöknek tekintem ezeket az anyagokat, hanem élő jelenlétnek, amely időt, történelmet és a felújulás lehetőségét hordozza magában.

Olyan folyamaton keresztül, amelyet inkább rítusnak, mint szobrászatnak tartok: a kő újjászületése, amelyet kezem irányít. A gyakorlat a megfigyelésből és annak vágyából születik, hogy visszaadja az életet annak, amit összetörtek, elhagyatottá vált vagy elfeledett. Fraktált és hulladékot, gyakran más szobrászok munkáiból származó részeket alkotóelemmé alakítok az én munkáim számára.
Ezek olyan anyagok, amelyek már önmagukban történetet hordanak. Kikezdem és újra összeállítom őket, olyan formákat generálva, amelyek már nem tartoznak a korábbi állapotukhoz, hanem egy új feltételhez. Minden alkotás egy törékeny egyensúlyból, a veszteség és az újjászületés, a memória és a lehetőség között születik meg, láthatóvá téve azt a pillanatot, amikor az anyag már nem az, ami volt, és valami mássá válik.

Az út a hagyományos szobrászatot meghaladó átalakulás formáját ölti, közelítve egy szinte alkémikus dimenzióhoz. Olyan anyagokat használok, amelyek már léteztek, azokat szétszedem és újra összerakva új formákat és identitásokat hozok létre. Minden alkotás a pusztítás és regeneráció közötti feszültségből, a veszteség és a memória közötti járásból születik, láthatóvá téve a folyamatos változás állapotát.

A kutatás olyan anyagokkal kerül szembe, amelyek mély ellentmondást testesítenek meg: látszólag örökkévalóak és ellenállhatatlanok, de ugyanakkor érzékenyek és sebezhetőek. Amit mozdíthatatlannak látszik, az instabil természetét mutatja, amely reagálni, oxidálódni és idővel átalakulni képes. Ez a állapot a materiát a munka aktív részévé teszi, folyamatos párbeszédben a idővel és a környezettel.
A tökéletesség feladja helyét a törékenységnek, és az örökkévalóság élő, emberi élménnyé válik. A anyag nem alárendelt, hanem társszerzővé válik, a gesztus, a folyamat és saját evolúciójának nyomait a felületen megőrizve.

Önmagát autodidakta módon fejlesztettem; a megfigyelés, a kísérletezés és a hallgatás útján alakult ki a pályafutásom. A megközelítés célja nem az ellenőrzés, hanem az anyag kísérése a transzformációjában. Az eredményként megszülető formák tükrözik a memória működését: olyan szerkezetek, ahol a töredékek, nyomok és hiányok együtt élnek és regenerálódnak.

Ez a gyakorlat a materiát élő archívumként vizsgálja. A szobrok olyan jelenlétként bukkannak fel, amelyek a romlás és újjászületés között lebegnek, a fennmaradás és a transzformáció között, és mélyen kortárs és emberi dimenziót adnak vissza a materiának."