Spanyol iskola (XX) - Trío de Manolas

AZ EGÉSZRE NÉZVE VANNAK NÉHÁNYI

A három műve a kifinomult és festői ábrázolás iránti ízlést osztja Andalúziai nő iránt, bár két külön területen közelítve meg: a Belle Époque francia espagnolisme-je és a sevillai czodrtí­ció hagyománya.
A francia környezetű Manolák képviselik a Belle Époque kozmopolita ízlését a spanyol arckép iránt, míg a sevillai iskolából származó Manola ezt a képzeletet olyan színhelyre viszi, ahol a női alak beépül egy díszítő architektúrába és a hagyományos andalúziai kultúra attribútumaival kíséri.
A kisméretű formátumok, a miniaturis kidolgozásokra figyelmes kivitelezés és az időbeli romboid keretek hozzájárulnak az egységes vizuális hatáshoz.

1.- Irodai Manola pár. Francia Espagnolisme. Miniatűr női portrék. Belle Époque. Párizs, körülbelül 1900–1908. Olaj a vászonra.

Elegáns női portré pár kisméretű olajjal, vászonra festve, 1900–1908 tájékára datálhatóan, a Belle Époque idején, körülbelül 120 éves korban. Mindkét munka hátoldalán megmaradtak az eredeti hátrafelé írt tintával rajzolt feliratok. Közülük láthatóan kiemelkedik Párizsra és 1900/1908-as dátumokra utaló jelölés, amelyek a művek anyagbeli történetének és esetleges származásának érdekes tanúvallomását adják, bár olvasatuk nem teljesen tiszta.

A figurák a MANOLAS archetípusát hozzák: Andalúz nő ideálképét, amely rendkívüli népszerűségre tett szert a párizsi művészeti környezetben a Belle Époque idején, az espagnolisme jelenségén belül. A spanyol romantikus imaginárium ihletésére a hagyományos Andalúz viselet elemeit ötvözik egy kifinomult és kozmopolitista értelmezéssel, ami a korszak európai kliensének ízlésére irányul.

A kompozíciók két női mellkast mutatnak sötét háttér előtt: az egyik szemből egészen oldalnézetben, a másik profilból. Mindkettő viseli az Andalúziai hagyományos öltözet jellegzetes elemeit, kiemelve a Manila kendőt (mantón) és egyúttal egy istálló; a fej díszítve egy szemességért és egy selyemkendővel.

A hosszú fülek, a fonatok, a hajba gombolyított virágok, a felgyűrt copf alatti haj, és a vizes hullámokkal keretezett arcállátást adó finom görbék egy olyan ikonográfiai repertoárt alkotnak, amely szoros összefüggésben áll a Spanyol Andalúzia képével, amely az ó- és XX. század eleji európai művészi képzeletben elterjedt.

A komplett műegyüttes egyben tartja eredeti fa kereteit, elegáns romboid formában és gazdag órásosdíszítésben, amely a XIX. század végén és XX. század elején keletkezett francia termelésre jellemző dekoratív tipológia, amely kiemeli ezeknek a miniatűröknek a benső és kincset érő jellegét.

A keretek és az eredeti hátrafelé írt feliratok megőrzése, valamint a hátoldalra írt kézírásos megjegyzések értéket ad a gyűjteményhez, megőrizve történeti kontextusukat és értékes tanúvallomást adva anyagi pályafutásukról.

MÉRETEK
• Keret: 13,5 × 13,5 cm.
• A festmény látható területe: körülbelül 6 × 6 cm.

ÁLLAPOTI JELLEMZŐK
Nagyon jó állapotban lévő közel 120 éves alkotások.
A művek teljes egészében megőrizték eredeti kereteiket és hátoldalaikat, ideértve a hátoldali kézírásos feliratokat is.
• A festmények enyhe felületi kopást mutatnak és korukból adódó általános öregedés.
• A keretek szerkezete feszes, az eredeti patinájuk megvan, csak minimális használati jeleket mutatnak a korral járó jelenségek szerint.
• Az egyik keretnél hiányzik a függötag forgó fülkapcsolója, amit a fotók is mutatnak. Ez könnyen cserélhető elem, amely nem befolyásolja a műtárgyak stabilitását vagy a gyűjtemény védelmét.

2. MANOLA A SEVILLAIUDVARBAN
Sevillai iskola / José Rubio y Villegas
A XIX. század vége – XX. század eleje
Olaj a táblán

Ez a kép a tizenkilencedik századi spanyol festészet és illusztráció egyik hiteles darabja, melyet egy elismert akadémiai família írt alá.

A mű Andalúziai kosztümös asztali/irodai festészet fellendülését ábrázolja a XIX. század végén, amelynek eredete és értéke abban rejlik, hogy a Sevillában a századforduló környéki díszítő és fényűző iskolához tartozik.

A Casa Rubio egykor híres üzlet volt, amely a XIX. század közepétől Sevillában létezett, melyet kézzel festett, kiváló minőségű kosztümös emléktárgyak előállításáról és értékesítéséről ismertek, szoros összefüggésben Sevillával.
José Rubio y Villegas ennek a sevillai iskola alkotója, aki szorosan kapcsolódott a korszak Sevillájának luxus emlékek gyártásához.

Publikus regisztertani identitás: Andalúziában a központi közvagyon nyilvántartási adattárában (például a Las Dueñas-palota adataiban) ezek a kis kosztümös és olajjal készült tárgyak (irodai táblajátékok és panderetták) szó szerint a következő rubricával rendelkeznek: «Szerző: Rubio – Sevilla».

LEÍRÁS
Kiváló irodai darab olajjal a táblán, és José Rubio de Villegas aláírásával, a „Sevilla” jelöléssel: az aláírás a művet és a Rubio de Villegas szerzőt azonosítja.

Rubio festő és litográfus volt, apja sikeres útjait követve ő is a San Fernando Művészeti Akadémián tanult, továbbvitelével a tehetséges művészeti és akadémiai család.

A kép kiváló miniaturis festői tudásával ábrázolja a costumbrista, látványos és díszes jelenetet, amelyben egy fiatal Manola félülő helyzetben áll a nagy ív tövében, amely körülveszi, egy spanyol-gitárral a test előtt; a gitár egy átló vonalat képez, amely keresztülfut a testen, míg az ív összegyűjti és a jelenet vizuális középpontjává válik.

A fiatal nő a Manola archetípusát testesíti meg: fodrokkal díszített ruha, kötéssel a nyakban, a feje hullámzott fazonú frizurával, a haja hátrafont és egy virág díszíti a haját. A figura egy mudéjar ihletésű galériába illeszkedik, ahol díszítő jellegű jellegzetes, geometriai és növényi motívumok vannak, mögötte pedig egy nagy ív található, amelyen keresztül a kék ég és növényi tömeg látható. Oldalt geometrikus és növényi motívumokkal díszített felületek, míg a talaj zöld alapon fut, és vizuálisan a figura alatt húzódik.

A kompozíció a geometrikus és statikus építészeti architektúra és a padló térbeli vonalainak kontrasztját állítja szembe a test görbe vonalaival, a ruhaszoknyák fodraival, a gitárral, a virágokkal és a Manila kendőjével.

A paletta kékekre és zöldekre, sápadt fehéreket, és lágy építészeti tónusokra épül. Ezekkel szemben a ruházat pirosai, a virágok, a mantónak a földes sárgája és a gitár arany árnyalatai emelkednek ki, a Manila kendő világos, amely egy darabkán nyugszik.

A megvilágítás tiszta és egységes. A figura térfogata finom gradációkkal érhető el, míg az építészeti elemek inkább vonalas, díszítmény jellegűek.

A mű eredeti, romboid fa kerettel és a léggyel védő üveggel együtt megőrzött.

MÉRETEK
Keret nélkül: 23 cm x 23 cm
Festmény: 17 cm x 17 cm
Háttér: 3 cm

A munkának ugyanazok a kabinet-méretei, mint az alkotó más műveinek.

AUTENTIKITÁS: A fizikai aláírás: "Rubio / Sevilla"
DÁTUM: A XIX. század vége – XX. század eleje

ÁLLAPOT
Kiváló általános állapot. A festési réteg stabil és a színek élénkek. Az idő ősi patinája megőrzötte az illő keretet és az üveg védelmét.

MEGJEGYZÉSEK:
- A fotók a leírás részét képezik.
- A végleges méretek és a súly a biztonságos csomagoláshoz igazított kivitelre vonatkozik a három művég szállítása során történő megfelelő védelem érdekében.