Joan Vila Arimany (1944) - Mercado de flores

A Pictura Galeria bemutatja Vila Arimany művét, amely egy nyugodt történelmi főteret ábrázol egy százéves fa uralma alatt, virágokkal, padokkal és régi épületekkel körülvéve. A festmény kiemelkedik kitűnő technikájával és a festői minőségével, amelyet közvetít.

· Keret méretei: 73x113x5 cm.
· A mű méretei: 73x92 cm.
· Olaj vásznon, kézzel aláírt a jobb sarkában, Vila Arimany.
· A darab jó állapotban van.
· A mű igen szép kerettel együtt eladó (árverésben ajándékként szerepel).

A mű egy exkluzív, Girona-i magángyűjteményből származik.

Fontos megjegyzés: a fotók a tét leírásának szerves részét képezik.

A műt szakértő által az IVEX szakmai csomagolással fogja professzionálisan becsomagolni (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával, hogy védve legyen. A szállítási ár magában foglalja a professzionális csomagolás költségét és a szállítást is.
A szállítást a Correos vagy a GLS nyomonkövetéssel végzik. Nemzetközi szintű szállításokra is van lehetőség.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy nyugodt városi tért mutat be, amelyet egy hatalmas százéves fa ural, a pre­domináns, első pillantásra ható törzsvel. Körülötte apró részletek sora bontakozik ki: színes virágok, fa padok, régi homlokzatok, virágkaspók, egy monumentális kapu és egy magányos emberi alak. A jelenet nyugalmat és hétköznapi szépséget közvetít, mintha egy reggel lenne, amikor a tér még nem töltődött meg emberekkel.

A fa a kép jobb oldalának nagy részét foglalja el, és azonnal a kép legmeghatározóbb elemévé válik. A törzs széles, erős és szabálytalan, alapja kiszélesedik, mielőtt a földbe gyökerezne. Látható gyökerei úgy tűnnek, mintha élő formák lennének, és azt sugallják, hogy a fa évszázadok óta ugyanott nő.

A kéreg rendkívül változatos árnyalatokkal rendelkezik. A szürke, kék, fehér, barna és apró zöldes tónusok egy olyan felületet alkotnak, amely az idő nyomát hordozza. Egyes részek simábbak, másutt foltokkal, repedésekkel és érdes foltokkal borítottak. Ez a vizuális gazdagság a törzset egyfajta természetes emlékművévé teszi.

A törzs alján kör alakú földfelület jelenik meg egy alacsony párkánnyal határolva. Ez a kerek forma elválasztja a fát a járdától, és még erőteljesebben kiemeli jelenlétét. A fa körüli alacsonyan ívelt árok görbéje kontrasztot alkot a járólapok, a házak és a virágárusító standok egyenes vonalaival, ezzel is mélységet adva a kompozíciónak.

A törzs felfelé emelkedik és a kép teteje felé tűnik el, amely felhők között hatalmas lombkoronát sejtet a teljes téren át. A felső bal és középső részen látható ágak és levelek természetes fedőréteget képeznek, árnyékot adva. Bár a lomb korona nagy része a kompozíción kívül marad, a térbe beáramló fény által érzékelhető a jelenléte.

Baloldalon bőséges virág- és növénykínálat látható. A korsók sorokba rendezve, dobozokra és egységekbe rendezve elrendezve. Ez a felépítés színfordulatsoron vezeti a néző tekintetét a tér mélységébe.

A virágok között vörös, rózsaszín, narancssárga, sárga, fehér, ibolya és zöld árnyalatok tűnnek fel. Néhány növény apró, gyönyörű virágokkal, mások sűrű és gömbölyded tömegeket formálnak. A színváltozat vidámságot hoz a szürke-kék dominanciájú jelenetbe, így ez a sarok lesz a fő színpont.

A kiállítóállványok a néző tekintetét a középponthoz vezetik. A dobozok, cserépek és a járdaszegély vonalai a háttérbe vezetnek. Ez a rendezés mélységet kölcsönöz, és azt érzi a néző, mintha a virágok között sétálva az épületig haladhatna.

A virágos kiállítás mellett egy kisebb kert vagy központi növénycsoport található, amely magasabb növényekből áll. Sötét leveleik, virágaik és szabálytalan formáik természetes elválasztást képeznek a tér különböző útvonalai között. Egyes növények szabadon növekednek, mások gondosan rendezettek, egyensúlyt teremtve a spontaneitás és az emberi gondoskodás között.

Ennek a kis kertnek jobb oldalán egy sor fa pad áll. Üres ülőfelületei a nyitott tér felé irányulnak, és arra hívják, hogy megálljunk, pihenjünk és szemléljük a környezetet. A hiányzó ülő emberek tovább fokozzák a nyugalom érzését, és a visszavonuló lehetőséget adnak a tér felfedezésére a lakosok és látogatók érkezése előtt.

A padok ritmikus sorozatot képeznek, amely a hátteret felé vezet. Formáik egyre kisebbek lesznek, növelve a mélységet. Emellett indirekt emberi jelenlétet is bevezetnek, hiszen emlékeztetnek arra, hogy a tér találkozóhely, beszélgetés és pihenés helye, bár a jelenetben a tér szinte üres.

A háttérben egy ősi épület áll, amelynek monumentális bejárata kiemelten helyezkedik el. A kapu világos kőív által keretezett, amely kontrasztot ad a vörös téglák falával. Ez a szakrális- és komoly hangulatot kölcsönöz, elgondolkodtatva egy templom‑, kápolna‑ vagy olyan történelmi épületről, amely különleges fontosságú a közösségnek.

A kapu szimmetrikus szerkezettel rendelkezik, függőleges tagolásokkal és felső félköríves részével. Az árnyalatok kékes és szürkés tónusai kontrasztot alkotnak a téglák melegével. A belső tér sötét és zárva marad, felkeltve a kíváncsiságot az bejárat mögött rejtőző tér iránt.

A kapu közelében látható egy kis kereszt a falon. Ez a részlet megerősíti az épület vallási identitását, spirituális dimenziót adva a jelenetnek. A tér a templom előtt terjeszkedik, mint egy közösségi találkozó, ahol az élet, a természet és a történelem összefonódik.

Háttérben a fák beolvadnak az építészetbe, lágyítva a homlokzatok ridegségét. A vékony törzsek a kapu előtt magasodnak, miközben a lombkoronák a felső részen terjeszkednek. Ez a rétegzés bemutatja, hogy a természet és a város hogyan él együtt ugyanabban a térben.

A jobb oldalon egy még inkább kereskedelmi jellegű építkezés tűnik fel. Homlokzata ablakokat, egy kis feliratot és hagyományos külső lámpát mutat. Ennek a lámpának a jelenléte bájt kölcsönöz, és azt sugallja, hogy a hely megőrizte régi identitását, nem pedig teljesen modern architektúrájú.

Az épület alá egy fedett struktúra húzódik, amely üzletnek, terasznak vagy piaci zónának felelhet meg. Előttesen nagyméretű virágtartók tele növényzettel. Ezek a téglalap alakú tartók zöld sövényt alkotnak, amely elválasztja az épületet a közlekedési térről.

A közeli területen egy emberi figura látható. A személy kicsinek tűnik és részben rejtve marad, vagy sétál, vagy a fedett terület alatt áll. Mérete lehetővé teszi a fa és az építészet monumentális skálájának megértését. Ugyanakkor jelenléte megakadályozza, hogy a tér elhagyatottnak tűnjön.

A magányos alak bevezet egy kis történetmondást a jelenetbe. Lehet, hogy egy kereskedő készíti fel az üzletet, egy szomszéd sétál a téren, vagy valaki a történelmi épület felé tart. A többi szereplő hiánya diszkrét és titokzatos jelenlétet kölcsönöz.

A járda széles kiterjedése szinte végig- végig fut végig vezetve a teret. Ezek a zónák elrendezése rendezi a teret és a szemléltetést a hátter felé irányítja. A talaj szürke és kékes tónusai tükrözik a fák árnyékát és kellemes friss érzetet adnak.

A megvilágítás lágy, és úgy tűnik, hogy kora reggeli vagy kissé felhős égbolt idejéhez tartozik. Nincsenek erős kontrasztok, csak nyugodt fény, amely beborítja a homlokzatokat, a járdát és a növényzetet. Ez a fény lehetővé teszi a részletek értékelését anélkül, hogy megtörné a nyugodt légkört.

Az általános paletta kékek, szürkék, tompa zöldek és földszínek dominálja. Ezen a komoly alapon a meleg virágok és a bejárati vörös téglák kiemelkednek. A hideg színek és a kis meleg fókuszpontok egyensúlya barátságossá teszi a teret, miközben megőriz egy csendes és elmélkedő jellegét.

A mű egy olyan hely érzését közvetíti, amelynek emléke van. A százéves fa, a kő-tégla épület, a padok és a homlokzatok mind-mind lejegyezték már több generáció tanúként. A virágok és a magányos alak viszont a jelenlegi életet képviseli, amely tovább fejlődik ezeknek az állandó elemeknek a környezetében.

Összességében a mű egy történelmi és nyugodt térré teszi a tért, amelyet egy impozáns százéves fa ural, virágokkal, padokkal, kereskedőkkel és egy régi bejárattal körülvéve. A természet, az építészet és a mindennapi élet összhangja egy harmonikus és emlékezetes jelenetet teremt. A kép közvetíti egy gondozott városi sarok nyugalmát, ahol az idő lassan halad a nagy fa árnyékában.