Thomas Chippendale - Karosszék - Fa, Bőr - Kézzel vágott

Ez egy olyan fotelszéket idéz, amely teljes mértékben lélegzi a XVIII. századi neoklasszicizmust, de át van szűrve a Thomas Chippendale által a legnagyobb kifinomultságig kiépített brit ízlésen. A diófa szerkezet — ez a méltósággal öregedő nemesfa — lassú, hiteles kopást mutat, amely nem veszi el a szépséget, hanem történelmi mélységet ad hozzá. A patinás felület, az idő apró jelzései, az erezetek természetes sötétedése — mind hozzájárul ahhoz a benyomáshoz, hogy egy megélt, örökölt és tisztelettel megőrzött tárgy van előttünk.

A faragás a darab szívét jelenti. A hátnál a görbült motívumok és a díszítés visszacseng a Chippendale által legklasszikusabb fázisában alkalmazott díszítő nyelvhez, amikor a rokokó már kezdetben mérséklődött, és a szimmetria visszatért. Nem egy mértéktelen pompa, hanem ellenőrzött, elegáns adornó, amelyben minden görbület úgy tűnik, hogy párbeszédet folytat a bútor egész geometriai egységével. A karok finoman ívelnek, beilleszkedve a szerkezetbe anélkül, hogy megzavarnák az egységességet, és a cabriole lábak a jellegzetes kapcsolásokkal zárulnak, amelyek a körmös- és gömbös láb stílusát hozzák a XVII–XVIII. századi angol repertoárba, annak teátrális, mégis mértéktartó jellegével.

A ülés bőrgombóban, már repedezetté vált, rubinszínű bőrrel borított, hozzájárul ehhez a kontrasztos anyag- és érzet-kapszlához, amely megerősíti az egész tényleges főfajta autentikusságát. Ez a kopás nem hiba: emlékezet. Beszél arról a sok évtizedes használatról, a kezekről, amelyek vigyáztak rá, a belső terekről, ahol ez a fotel a kifinomult ízlés jelképe volt.

Összességében olyan darab, amely ötvözi az angol bútorzaton megnyilvánuló szilárdságot, a neoklasszikus eleganciát és Chippendale mesteri díszítését. Egy fotel, amely nem csupán a múlt ízlését őrzi a formájával, hanem anyagainak nemes voltából és az idő nyomából adódó lélekkel ruházza fel, amelytől tárgy egy élettel teli lénynek hat.

Szállítás tanúsítvánnyal és jócsomagolással."